Sínai szövetségkötés a kereszt égisze alatt

A héber kabbala szerinti "Isten 72 szellemének" kozmikus forrásai
AbonnentenAbonnenten: 0
LesezeichenLesezeichen: 0
Zugriffe: 1076

Sínai szövetségkötés a kereszt égisze alatt

Beitragvon Admin » 26. Mai 2013 17:04

Klaus Matefi
Sínai szövetségkötés a kereszt égisze alatt




Az eddigi kutatási eredményeim azt látszanak igazolni, hogy a Tórát (תּוֹרָה, görögül: Pentateuchus/Πεντάτευχος) Ezsdrásék készítették a babilóni száműzetés folyamán elsajátított történelmi, mágikus-misztikus, asztrológiai és hermetikus ismeretek birtokában, aminek a megírásával i.e. 445-re lettek kész, és még ugyanennek az évnek az őszén a néppel megismertették és elfogadtatták alkotmány gyanánt:

http://www.zsido.hu/aktiv/rabbiv.php
Tegye föl bátran a zsidósággal kapcsolatos kérdéseit, problémáit, és Raj Tamás fõrabbi ezen a nyilvános oldalon keresztül megválaszolja azt.

Ami az izraeli állapotokat illeti, alapvetõen ott is ugyanez lenne a véleményem, de tudni kell, hogy Izraelben az állam és az egyház nincs szétválasztva, az országnak nincs is alkotmánya, mert úgy gondolják, - érthetõ okok alapján -, hogy a mózesi törvény (a Tóra) tölti be ezt a szerepet. Ezt a döntést ugyanis a híres jeruzsálemi gyûlés idõszámításunk elõtt 445 õszén határozta el, s ezen igen nehéz lenne, s nem is biztos, hogy szabad-e egyáltalán változtatni. (Véleményem szerint nem szabad és nem is lehet.)
üdvözlettel: R.T.

http://www.zsido.hu/tortenelem/tortenet.htm
A zsidó vallás és a zsidóság rövid története
Újjáépítették a Szentélyt, Jeruzsálemet fallal vették körül, s ami a legfontosabb, a nép i.e. 445 õszén elfogadta legfõbb törvényéül, mondhatni alkotmányául a Tórát, s igyekezett állami és társadalmi életét ennek jegyében berendezni.
Raj Tamás
(Részlet „Nem idegen közöttünk” címû könyvébõl)

http://www.juedisches-recht.de/stu_haus ... uhrung.php
Goethe Universität - Frankfurt am Main
Einführung in das jüdisches Rechts“
Dr. G. Miller
Seit Esra (ca. 445 v. Chr.) ist die Tora zum Grundgesetz der Jüdischen Tradition geworden. Esra, der ha Sofer genannt wurde (Schreiber, Gelehrter) hat in hohem Maße dazu beigetragen, daß die Tora wieder bekannt wurde.

http://www.baptist.hu/index.php?m=14
A bibliai kánon kialakulása
Az ÓSZ-i kánon körének megállapítását a zsidó hagyomány Ezsdrás nevéhez kapcsolja. Egy apokaliptikus könyv (Ezsdrás 4. könyve 14. rész) szerint a babiloni fogság után hazatérő Ezsdrás pap és írástudó - isteni ihletésre - emlékezetből lediktálta a Jeruzsálem pusztulásakor megsemmisült szentiratokat, sőt még továbbiakkal is kiegészítette azokat.

http://www.or-zse.hu/konyv57.htm
Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem
Naftali Kraus: Ezra és Nechemja.
Az őscionizmus története
Bár a köztudat, nemzeti és vallási történelmünk, a zsidó nép legkiemelkedőbb egyéniségei között tartja számon, - a Talmud megállapítja róla, hogy "amikor a Tóra [ismerete] eltűnt Izrael [köréből], Ezra feljött Babilóniából és helyreállította [a Tóra ismeretét.]" (Szukká 20a.) - életéről mégis nagyon keveset tudunk.
Neve bizonyosan rokonítható az Ázárjá (I. segít) névformával. A magyar nyelvű és a keresztény Biblia-fordításokban a görög eredetű névváltozat honosodott meg: Esdras, Ezdrás, vagy Ezsdrás.

A zsidó hagyomány Ezra és Nechemja könyvének, tehát mindkét könyv szerzőjeként Ezrát, az írnokot, vagy az írástudót nevezi meg. Ugyancsak ő az, akinek a Krónikák könyve genealógiát tartalmazó részét tulajdonítjuk (Bává Bátrá 15a.)

Mint utaltunk rá, a Talmud (Bává Bátrá 15a.) Ezrát tekinti mindkét mű, Ezra és Nechemja könyve szerzőjének. A modern tudomány i. e. 300-ra teszi a művek keletkezésének idejét, és a Krónikák könyvét is Ezra munkájának tartja.

http://regi.zsido.com/books/talmud/ezra.htm
EZRÁ, AZ ÍRÁSTUDÓ
Vajon miért kezdjük bölcseink bemutatását Ezrával, holott Mózes Mesterünk már a kezdet kezdeténél jelen volt, bábáskodott a Tóra-adásnál, olyannyira, hogy a Tóra az ô nevét viseli: Torát Mose, Mózes Tórája? Róla, úgy gondoljuk, mégicsak tud egyet-mást az olvasó, Ezrá azonban úgyszólván ismeretlen.

Mint a babilóniai fogságból való visszatérés szellemi vezetôje és a zsidó állam második korszakának megalapítója, a Második Szentély egyik építôje, óriási szerepet töltött be a leigázott és rabságba hajtott zsidó nép megmentésében és a Tóra restaurálásában. Bölcseink találó megállapítása szerint "érdemes és megfelelô lett volna Ezrá arra, hogy általa adassék a Tóra, csak éppen Mózes megelôzte ôt" (Szánhedrin 21.).

Ezrá volt az elsô, aki a Tórát a sínai szájhagyomány alapján szisztematikusan értelmezte és magyarázta, s akkora bölcsnek, olyan szent embernek ismerték, hogy a Talmud-bölcsek Máláchi prófétával azonosítják.

http://www.bibelwissenschaft.de/
Esra-Nehemia-Buch
Neh 8,1-12 liefert das Modell eines Wortgottesdienstes: Das Volk bittet Esra, den Priester und Schriftgelehrten, das Buch mit dem Gesetz (Tora) des Mose zu holen und daraus vorzulesen. Der Vorgang wird ausführlich beschrieben. Dabei wird betont, dass Leviten zur Verfügung stehen, die das gehörte Wort der Tora dem Volk auslegen. Das Volk reagiert aufgrund der Offenbarung des Gotteswortes – wie einst am Sinai (Ex 19,16; Ex 20,18)! – bestürzt, wird dann aber von Esra getröstet und feiert den Tag der Gesetzesverlesung als Freudenfest.

Nehemia, ein hoher Beamter am persischen Hof, wurde mit dem Wiederaufbau Jerusalems, insbesondere der Stadtmauer, beauftragt. Dies geschah ab dem Jahr 445 v. Chr.

Von dem Zeitpunkt der Ankunft Nehemias 445 v. Chr. her ist die Datierung der Esra-Mission auf das siebte Jahr des Artaxerxes (458) in Esr 7,7 problematisch: Wenn Esras Mission im Jahr 458 begonnen hat, er aber das Gesetz erst nach der Ankunft Nehemias verlesen hat (Neh 8), liegt dazwischen ein Zeitraum von etwa 13 Jahren, von dem nicht klar ist, was Esra während dieser Zeit gemacht hat. Unplausibel ist die Vorstellung, Esra habe das Gesetz bei sich gehabt, aber erst nach dieser langen Zeit verlesen.

http://www.bibelwissenschaft.de/
Esra
Die Mission Esras ist die Neuordnung der Kultusgemeinde in Jerusalem unter persischer Oberhoheit. Zunächst erhielt Esra nach Esr 7,12-26 von König Artaxerxes (aller Wahrscheinlichkeit nach Artaxerxes I.) den Auftrag, das „Gesetz des Himmelsgottes“ in Jerusalem und Juda in Kraft zu setzen, mithin der Gemeinde eine neue, schriftlich festgelegte Ordnung zu geben. Dazu bekam Esra den Sonder-Titel „Schreiber des Gesetzes des Himmelsgottes“ verliehen. „Schreiber“ (sāfar) war ein persischer Beamtentitel.

Die nächste größere Aktion Esras war die feierliche Verlesung der Tora (Neh 8) – wenn es historisch zutreffen sollte, dass dies erst nach der Ankunft Nehemias geschah, dann entsteht eine zeitliche Differenz von etwa 13 Jahren (458-445) (s.u.).

Die Darstellung Esras als „zweiter Mose“ und als beispielhaft frommer Beter im Esra-Nehemia-Buch wird in der frühjüdischen Literatur ausgebaut, vor allem im vierten Esrabuch (4. Esra; s. → Esra-Schriften, außerbiblische). Dort erhält Esra – wie einst Mose – den Auftrag zur Niederschrift der göttlichen Offenbarung (4Esr 14).

In ihrem Selbstverständnis knüpfen die Rabbinen stark an Esra an: Sie wissen, dass sich in seiner Zeit viel verändert hat, doch sie sehen diese Veränderungen als den natürlichen Verlauf des göttlichen Planes an, nicht als Bruch in der Geschichte. Die Rabbinen sehen sich in direkter Beziehung zur Tora, die Esra abschrieb, erklärte und überlieferte – mit ihm rechtfertigen sie ihre eigenen Aktivitäten und Innovationen, denn er, der lange nach Mose lebte, überarbeitete und adaptierte die Tora, wie es die Rabbinen tun. Esra änderte ihrer Meinung nach nicht nur die Schrift der Tora (gemeint ist zur „aramäischen“ Quadratschrift), sondern machte die Tora vor allem verständlich für die Leute. In dieser Nachfolge sehen sich die Rabbinen.

http://www.joerg-sieger.de/einleit/nt/01gesch/nt02.htm
Dr. Jörg Sieger
Vom Babylonischen Exil bis zur Zeit Jesu
Im Jahre 445 v. Chr. änderte sich diese Situation jedoch wieder. Die Perser setzten Nehemia als Statthalter in Jerusalem ein. Er sollte die Stadt wieder aufbauen und befestigen.

http://www.israelcatholic.com/content/v ... 7/lang,de/
Der Befehl Jerusalem wieder aufzubauen wird in Daniel 9:25 erwähnt. Der Befehl kam von König Artarxerxes von Persien am 1. Tag des Monats Nissan (nach dem jüd. Kalender) im 20. Jahr seiner Herrschaft. (Neh. 2:1-8)
Artarxerxes begann seine Herrschaft im Jahr 465 v. Chr. Das 20. Jahr seiner Herrschaft war 445 v. Chr. Der 1. Nissan 445 v. Chr.=14. März 445 vor Chr.

http://books.google.de/
Neue Chronik der Weltgeschichte (2007) ISBN 3577146397, 9783577146395
(S. 539) Die persischen Beamten jüdischer Herkunft, Nehemia als Statthalter und Esra als Gesetzgeber, schufen so das eigentliche Judentum, dessen heilige Schriften, die Thora (die sog. fünf Bücher Moses), 445 v. Chr., als verbindliche Richtschnur für das gesamte Leben vorgeschrieben wurden.

http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-25990839.html
DER SPIEGEL 52/2002
21.12.2002
Neuer Bürgermeister von Jerusalem wurde 445 v. Chr. Nehemia, vormals Mundschenk beim Perserkönig Artaxerxes. Ihm zur Seite stand Esra, der das Amt des Hohepriesters übernahm. In der Bibel nennt er sich "Beauftragter für das Gesetz des Gottes des Himmels".


A feltételezett Mózesnek (מֹשֶׁה) tulajdonított V. könyv (debarîm-דְּבָרִים - Deuteronomium) utolsó fejezete Mózes halálát részletezi, így joggal kérdőjelezi meg a kutatók egy része a mózesi eredetét a Tórának, hiszen egy író képtelen a saját haláláról beszámolni...
Semmi írásos, vagy tárgyi nyoma nincsen tudtommal az "egyiptomi fogságnak", a kivonulásnak (exodusnak - Jeciát Micrájim - יציאת מצרים), illetve az üldöző egyiptomi sereg pusztulásának.

http://ek.eotvos.elte.hu/ek/ek1/abstrac ... Tamas.html
http://www.eotvos.elte.hu/ek/ek1/abstra ... Tamas.html (már nem érhető el)
Visi Tamás
Eötvös József Collegium, Budapest
OLYAN RÉG VOLT, HOGY SOHASEM VOLT
A BIBLIA ÉS A TÖRTÉNELEM

Előadásomban egy történeti tézist szeretnék összekapcsolni egy vallásfilozófiával:

1. Izrael története, abban a formában, ahogy a Biblia elbeszéli, irodalmi fikció csupán. Nem bizonyítható, hogy a babilóni fogságot megelőzően létezett volna Izrael népe (izraeli etnikai tudat). A bibliai könyvek egyáltalán nem tekinthetőek történeti forrásoknak.
2. Isten jelenlétét nem lehet autentikusan megtapasztalni jelen időben. Az autentikus vallási tapasztalat sajátos időfajtában valósulhat csak meg. Ezt az ,,időfajtát'' jelen nélküli múltnak, ,,tiszta múltnak'' nevezhetjük. Az elnevezés arra utal, hogy az isteni kinyilatkoztatás csak utólagosan, retrospektíven érzékelhető; olyan múltban, mely sohasem volt jelen.

Érvek a tézisek mellett:

1, Kezdetben a régészet tudománya erősen támaszkodott írásos forrásokra (Homérosz, Biblia, stb.). Később olyan területeket is feltártak, amelyekről egyáltalán nem, vagy csak nagyon szegényes források maradtak fenn (pl. Dél-Amerika). A dél-amerikai régészek kifejlesztettek olyan új módszereket, amelyek segítségével írásos források nélkül is feltárható egy térség története (pl. a művelt és műveletlen földek arányának változása, településszerkezet változása, stb.). A 80-as években színrelépett fiatal izraeli régészek azzal az ötlettel álltak elő, hogy a Szentföldet is fel lehet tárni az új régészet módszereivel - a Bibliára való támaszkodás nélkül. Az új régészet eredményei összhangban vannak a kortárs egyiptomi és mezopotámiai írott dokumentumokkal, de nem a Bibliával. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bibliai szerzők jóval a ,,bibliai'' korszak után éltek, nagyon kevés és pontatlan információjuk volt a térség valódi történetét illetően; a hiányzó információkat képzeletbeli szereplőkkel és eseményekkel pótolták. A kutatások eredményeit a következő állításokban foglalhatjuk össze:

1. Nincs régészeti nyoma annak, hogy Egyiptomot elhagyta volna bármiféle etnikai csoport, amely aztán Kánaán földjére erőszakosan - vagy békésen bevándorolt volna. Nincs régészeti nyoma az ,,izraeli honfoglalásnak''. Izrael sohasem volt ,,egyiptomi fogságban''. Az exodus története valószínűleg a régi hükszosz hagyományokra vezethető vissza, és csak a Babilóniába hurcolt izraeliták számára vált a zsidó identitás alapmítoszává. (Párhuzam az egyiptomi és a babilóni fogság között.)
2. Dávid és Salamon birodalma, az egységes izraeli monarchia nem létezett. A 10. században Jeruzsálem jelentéktelen település volt (pl. nem volt fallal körülvéve), így nehéz elképzelni, hogy egy jól szervezett királyság központja lett volna. Alátámasztja ezt egy kortárs dokumentum, Sesonk fáraó győzelmi felirata is.
3. A 9. század folyamán létrejött Izrael állam Somrón (Szamária) fővárossal. Legalább egy évszázaddal később, a 8. században alakult ki a jóval gyengébb és jelentéktelenebb Jehuda állam, amelynek Jeruzsálem volt a központja. Az asszírok elpusztították Izraelt, Jehudát pedig alávetették. Mindazonáltal az asszír uralom békét és gazdasági fellendülést hozott. A nagy építkezések ebben az időszakban történtek (és nem Salamon idején).
4. A 6. század elején a babilóniak elpusztították Jehudát, Jeruzsálem lakosságát pedig Babilóniába telepítették. Valószínűleg a babilóni foglyok között alakult ki elsőként az ,,izraeli etnikai tudat''. A meglehetősen heterogén eredetű jehudai népesség meglehetősen heterogén hagyományaiból, zavaros történeti emlékeiből ekkor alakították ki ,,Izrael népének'' kanonizált történetét. Ez azonban csak a kezdete volt annak a több évszázados folyamatnak, amely a Biblia általunk ismert szövegéhez vezetett.

2, Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a bibliai könyveket hazugsággal, vagy a tények szándékos meghamisításával lehetne vádolni. A Biblia ugyanis Isten és ember közös történetét kívánja elbeszélni. Ez a történet viszont csak fiktív idődimenzióban beszélhető el. A zsidó vallás nem Isten jelenlétén, hanem Isten hiányán alapszik. Isten jelenléte csak múlt időben tapasztalható. Nem tévedésről, félreértésről vagy hazugságról van szó: a Biblia lényegéhez tartozik, hogy teljesen fiktív történetet mesél el.

A luriánus kabbalában szerepel Isten ,,Összehúzódásásnak'' (cimcum) fogalma. Az isteni létezés végtelensége felemészti a világot. A világ létezéséhez szükséges, hogy Isten visszahúzódjon önmagába, hogy felfüggessze saját létezését. Ezért a világ Istentől mentes; Isten csak a világon kívül tapasztalható meg: a világ idején kívül. Isten története csak fiktív történet lehet. A cimcum fogalma a kabbalában nem misztikus képzelgés, hanem a zsidó vallást értelmesen magyarázó modell.

http://nyuz.elte.hu/archiv20/2007/programok.html
Visi Tamás Eötvös József Collegium, Budapest
Olyan rég volt, hogy sohasem volt - a Biblia és a történelem
Történelem szekció

http://nullextra.org/wiki/Sl%C3%ADz_Mariann
I. Eötvös Konferencia 2000. március 25-26.
Visi Tamás: Olyan rég volt, hogy sohasem volt

http://wiki.eotvoscollegium.hu/wiki/ind ... Tam%C3%A1s
Visi Tamás (1974, Kaposvár) a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett hebraisztika (1999) és filozófia (2000) diplomát. Szakdolgozatait a keresztények által nyomtatott héber Bibliák vallásjogi státuszáról és Maimonides istenérvéről írta. Középkorász diplomát szerzett továbbá 2002-ben a Central European University MA programján Maimonides műveinek értelmezéséről írott dolgozatával. 2006-ban doktorált a Central European University Középkortudományi tanszékén (disszertáció címe: "The Early Ibn Ezra Supercommentaries: A Chapter in Medieval Jewish Intellectual History"). Jelenleg az olomouci Palacky Egyetem judaisztikai intézetének munkatársa. Az Eötvös Collegiumnak 1992-1998 között volt tagja.

Az i.e. IV-III. század előtt Mózest nem említette meg egyetlen más forrás sem az Ószövetségen kívül:

http://www.michael-klonovsky.de/content/view/41/42/
Michael Klonovsky (*Schriftsteller und Journalist): Gab es Moses?
Auch in außerbiblischen Texten taucht Moses erst sehr spät auf: erstmals um 300 vor Christus, ein Jahrtausend nach seinem angeblichen Erdenwandel.

So kommt Assmann (*Heidelberger Ägyptologe Jan Assmann) zu dem paradox anmutenden Schluss, Moses sei „keine Figur der Geschichte, aber eine der Erinnerung“. Die „mosaische Unterscheidung“, so Assmann, habe ihren literarischen Ausdruck „in der Erzählung vom Auszug der Kinder Israels aus Ägypten“ gefunden. Ägypten wurde „zum Symbol des Ausgegrenzten, Verworfenen, religiös Unwahren“.

Mit anderen Worten: Der Exodus fand nicht um 1250 vor Christus in der Realität, sondern knapp 1000 Jahre später im Ideenhimmel statt. Das Volk Israel verließ nicht Ägypten, sondern die kosmopolitische und polytheistische antike Götterwelt, um fortan nur noch dem einen, einzig dem eigenen Volke vorbehaltenen Gott Jahwe zu huldigen.

Wer aber erfand die „Idee“ Moses?

Moses-Detektiv Krauss (*Berliner Ägyptologe Rolf Krauss) meint, dass ein einzelner Autor – der so genannte Jahwist – nicht nur der Verfasser der biblischen Moses-Geschichten, sondern schlechthin ihr Erfinder war. Er datiert das Leben dieses „hochtalentierten Schriftstellers“ auf die Jahre zwischen 480 und 420 vor Christus; vorher könne von jüdischem Monotheismus keine Rede sein. Zu dieser Zeit waren die Perser die führende Macht im Mittelmeerraum, und der Berliner Ägyptologe ist sicher, dass deren Glaubensvorstellungen das jüdische Gottesverständnis beeinflussten: „Im altpersischen Vorbild macht der Schöpfergott keine Unterschiede zwischen den Völkern; hingegen verkündet der Jahwist die neue, die Juden begeisternde Idee, dass der Weltschöpfer eine bestimmte Nation bevorzugt.“

Mivel ennek a tanulmánynak nem a Tóra hitelességének a vizsgálata a feladata és a célja, amire A Tóra keletkezése" című munkámban eleve részletesen kitérek, így a továbbiakban arra koncentrál a tanulmány, hogy az exodus gondolata és az ahhoz kapcsolt JHVH-val "történt" szövetségkötés a Sínai-hegyen (Hóreb, הר סיני), milyen kozmikus háttérrel rendelkezhetett, még ha esetleg utólagosan lett is életre hívva. Nem szándékozom tehát a feltételezett történelmi Mózes életével kapcsolatos ószövetségi elbeszélésekre kitérni, mivel irreleváns a tanulmány témáját illetően.

Az ószövetségi magyarázatok szerint Mózessel a Sínai-hegyen kötött örök szövetséget az Ószövetség nemzeti Istene, JHVH (יהוה). A vallási mítoszokban az Isten, istenek tartózkodási, megjelenési helyei általában hegycsúcsokhoz kötődnek. Az ószövetségi Ábrahám a Morija-hegyen akarta úgymond Isten utasítására feláldozni saját fiát, Izsákot, ahol megjelent neki a kozmikus Krisztus (JHVH), és lebeszélte erről.

Isten, illetve az istenek megjelenései megfelelő égi konstellációkkal voltak kapcsolatban. A tárgyalt vallási esemény szintén egy mennyei történéshez kellett, hogy utalva legyen:

Mózes II.
19,1 Izráel a Sínai-hegynél
A harmadik hónapban, azután hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába.
19,2 Refídímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben.
19,3 Mózes fölment Istenhez, az Úr pedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak:
19,4 Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket.
19,5 Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld.
19,6 Papok királysága és szent nép lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.
19,7 Azután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és előadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket az Úr parancsolt neki.
19,8 Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott. Mózes megvitte a nép válaszát az Úrnak.
19,9 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Íme, elmegyek hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és neked is higgyenek mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát az Úrnak.
19,10 Akkor így szólt az Úr Mózeshez: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat.
19,11 Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre.
19,12 És vonj határt a nép körül, és mondd: Őrizkedjetek fölmenni a hegyre, még a szélét se érintsétek! Meg kell halnia mindenkinek, aki érinti azt.
19,13 Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, hanem meg kell kövezni, vagy nyíllal lelőni; akár állat, akár ember az, nem maradhat életben. Majd csak ha a kürt hosszan zeng, akkor szabad fölmenni a hegyre.
19,16 harmadik napon virradatkor pedig mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor megrémült az egész nép a táborban.
19,17 Mózes pedig kivezette a népet a táborból Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál.
19,18 A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az Úr. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett.
19,19 A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki.
19,20 Leszállt tehát az Úr a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, és fölhívta az Úr Mózest a hegy csúcsára. Mózes fölment.

JHVH mennydörgés, villámlás és füst közepett jelent meg a hegy tetején Mózes számára a Tóra íróinak a magyarázata szerint, de más ószövetségi részek is utalnak arra, hogy ez az Isten a mennydörgés és a villámok Istene:

Zsoltárok
77,17 Láttak téged a vizek, ó Isten, láttak a vizek, és megremegtek, a mély vizek is reszkettek.
77,18 A felhők ontották a vizet, a magas fellegek mennydörögtek, nyilaid pedig cikáztak.
77,19 Mennydörgésed hangzott a forgószélben, villámok világították be a világot, reszketett és rengett a föld.

97,1 Az ÚR ítélni fog
Uralkodik az ÚR! Vigadjon a föld, örüljön a sok sziget!
97,2 Felhő és sűrű köd van körülötte, igazság és jog trónjának támasza.
97,3 Tűz jár előtte, és megégeti ellenségeit mindenütt.
97,4 Villámai bevilágítják a földkerekséget, látja ezt a föld, és megremeg.
97,5 Viaszként olvadnak meg a hegyek az ÚR előtt, az egész föld Ura előtt.

Jób
36,32 Mindkét kezét villámfény borítja, és ráküldi ellenfeleire.
36,33 Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledését.

37,2 Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki.
37,3 Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig.
37,4 Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon: szüntelenül hallatszik a hangja.
37,5 Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.

Jeremiás
10,12 (51,15) Az Úr ereje alkotta a földet, az ő bölcsessége szilárdította meg a világot, az ő értelme feszítette ki az eget.
10,13 (51,16) Mennydörgő szavára víztömeg támad az égen, felhőt hoz fel a föld széléről; villámokat alkot az esőhöz, és szelet bocsát ki kamráiból.

http://zsido.pontez.hu/konyvek/Zsid%F3+ ... ./177/2259
2002. április 12–14.
Zsidó Tudományok hétvégi szemináriuma 1.
Chászid filozófia
a lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel
Schneerson rabbi írásai alapján
Látni a hangokat
Ami Jismáél rabbi nézetét illeti, azzal kapcsolatban az a kérdés vetődik fel, hogy voltaképpen mit is akar mondani nekünk ez a vers. A Tóra már leírta az Örökkévaló Szináj-hegyi leereszkedését kísérő mennydörgést, a sófár harsogását, a villámlást, a tüzet és a füstöt.

Szináj hegyénél felnyílt a szemünk: „láttuk Izráel Istenét”.

A görög teremtő Isten Zeusz (Zεύς), aki valójában azonos Mardukkal, Ámonnal, Jupiterrel, JHVH-val, Odin/Wotannal, és értelemszerűen szintén a mennydörgés és a villámok Istene volt:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tizenk%C3% ... oszi_isten
Zeusz a legnagyobb és leghatalmasabb isten, az olümposzi istenek karának vezetője, az időjárás, a mennydörgés és a villámok istene.

http://www.mythologica.de/zeus.htm
Zeus war der höchste griechische Gott (röm. Iupiter), der indoeuropäische Himmelsgott,...

Zeus war der im Himmelsraum oder auf einem Berg thronende Wettergott, der Wolkensammler, der Regen schickte, der Herr von Blitz und Donner.

Eiche und Adler waren Zeus heilig. Zeus wurde mit Adler, Zepter und Blitzbündel, z. T. thronend, dargestellt.


Link
Kép
Zeusz

Link
Kép
Görög pénzérme: Zeusz és a villámok (i.e. 2. évszázad)

Az ószövetségi elbeszélések szerint JHVH trónja a kerubok:

Mózes IV.
7,89 Amikor bement Mózes a kijelentés sátrába, hogy beszéljen az Úrral, hallotta a hangot, mely a födélről beszélt hozzá, a bizonyság ládáján levő két kerúb közül. Onnan beszélt hozzá.

Sámuel II.
22,7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott.
22,8 Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
22,9 Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
22,10 Lehajlította az eget és leszállt, homály volt lába alatt.
22,11 Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg.

Ezékiel
1,10 Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról, bikaarca is volt mind a négynek balról, és volt sasarca is mind a négynek.
1,13 Ilyenek voltak az élőlények: külsejük olyan volt, mint az izzó parázs, és az élőlények közt, mintha égő fáklyák lobogtak volna. Tűz ragyogott, és a tűzből villámok cikáztak.
1,14 Az élőlények járása-kelése olyannak látszott, mint a villámlás.

10,9 A kerúbok: Isten dicsősége hordozói
Láttam, hogy négy kerék volt a kerúbok mellett, egyik kerék az egyik kerúb mellett, másik kerék a másik kerúb mellett, és olyanok voltak a kerekek, mint a ragyogó drágakövek.
10,14 Négy arca volt mindegyiknek: az első kerúbarc volt, a második arc emberarc, a harmadik oroszlánarc, a negyedik pedig sasarc.

Jelenések könyve
4,5 A trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke.
4,7 Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított

Vannak olyan műalkotások, melyeken a Pantokrátort (Παντοκράτωρ; JHVH-kozmikus Krisztust) a Zodiákus jegyei megfelelő sorrendjének a társaságában ábrázolják:

Link
Kép
Επιγονάτιο,χρυσοκέντητο του 1744,Ι.Μ.Μ.Βατοπαιδίου

A kerubok JHVH trónjai, amik valójában kozmikus keresztek. Pál a keresztet (kozmikus sárkányt) Isten hatalmának, erejének nevezi:

Pál levele a korinthusiakhoz
1,18 A kereszt igéje Isten hatalma
Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje

Néhány egyéb utalás a keresztnek Istennel való kapcsolatára:

http://www.atanaz.hu/foisk/athanaz/atan11/ata11_5.htm (már nem lehet elérni)
Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola
Jézus halála Isten szeretetének a győzelme, vagyis mindvégig kitartó szeretet (Jn 13,1), túlmegy a bűnön és a bűn okozta halálon. Halálát, mint olyat, egyedül csak a feltámadással és a Lélek kereszten való kilehelésével, illetve a Léleknek az egyházra való kiárasztásával és a világ pünkösdi megvilágosodásával együtt lehet elgondolni.(38.) Az örök élet “forrása”, ami elnyelte a halált nem más, mint a kereszten átadott Szentlélek.

http://kermagv.unitarius.com/regi/magve ... binyi1.htm
Isten a keresztfán uralkodik
Szent Venantius Fortunatus püspök (meghalt 600 után) híres himnuszát – a Vexilla Regis prodeuntot („Királyi zászló jár elöl” vagy „Király zászlói lengenek”) – a nagyhéten, nagypénteken és a Szent Kereszt ünnepén énekeljük. A 3. versszak Sík Sándor fordításában: „Az ősi jóslat itt betelt, Mit a hű Dávid énekelt: »Az Úr, halljátok nemzetek! Kereszten trónol köztetek«” (Szent vagy, Uram 82; Éneklő Egyház 79). A költő a Zsolt 96,10-re utal, amely a régi római zsoltárkönyvben így állt: „Dicite in gentibus: Dominus regnavit a ligno” (hirdessétek a nemzetek közt: Uralkodik az Úr a fáról). A Psalterium Romanumnak ezt a betoldását Szent Jeromos meghagyta. Az egyházatyák Szent Jusztintól kezdve mind ismerték, és Krisztus győze¬delmes keresztjének megjövendölését látták benne.

http://lexikon.katolikus.hu/E/%C3%A9let ... %A1ja.html
élet fája, életfa, termőág:
2. Az egyházatyáknál az ~ az Egyh., a →kereszt, maga Krisztus. A paradicsomi ~ és a kereszt fája a →kereszt-legenda szerint azonos.

http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Soos/kereszt.htm
A pogányok meggyőződése is az volt, hogy a "pecséttel" (kereszttel) megjelölt keresztények jelenléte lehetetlenné teszi a jóslásokat.
A kereszt egyben az üdvösség és a végítélet jele.

A kereszt tisztelete természetesen nem újszövetségi találmány volt. Mezopotámiában a teremtő Istennek, Marduknak a "csillaga" (Nibiru), sárkánya (Mušhuššu) utalt kozmikus keresztre, Egyiptomban és a koptoknál a hurkos kereszt (ankh, crux ansata):

Link
Kép
Nippurban megtalált agyaghenger lenyomatán látható kereszt a Nibiru, Marduk "csillaga"

Link
Kép
provenience: Ishchali
date: Isin-Larsa (ca. 2000 - 1800 BC)

Link
Kép
Ankh

A kereszt az Ószövetségben is JHVH jeleként szerepelt:

http://maranatha.uw.hu/Biblia/ez.htm
http://www.bibliacatolica.com.br/13/33/9.php
Ezekiel könyve, 9
3. Izrael Istenének dicsõsége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán,
4. és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyûségek miatt, amelyeket mûvelnek benne."
5. A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta!
6. Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom elõtt voltak.
7. És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak.

A Jelenések könyvében a homloknak a kereszttel történő megjelölése "Isten pecsétjére" utal:

Jelenések könyve
7,2 Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek,
7,3 és így szólt: "Ne ártsatok a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit".

http://www.ferences-sze.sulinet.hu/Soos/kereszt.htm
A pogányok meggyőződése is az volt, hogy a "pecséttel" (kereszttel) megjelölt keresztények jelenléte lehetetlenné teszi a jóslásokat.

JHVH-kozmikus Krisztusnak tehát a kereszt (kozmikus sárkány, ami azonos a "ősi kígyó"-val, de transzmutáció által sárkánnyá vált; lásd: Ézsaiás 14,29) által van úgymond ereje és hatalma:

Ézsaiás
14,29 Ne örüljetek annyira, filiszteusok, hogy összetört a titeket verő bot! Mert a kígyó gyökeréről vipera sarjad, és gyümölcse repülő sárkány lesz.

Jelenések könyve
12,9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.
12,10 Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: "Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket.

Az alkémista "bölcsek köve" valójában erről a kozmikus sárkányról szól, aminek az égisze alatt született meg 1999.08.11-én az Ószövetség messiása, Immánuel:

http://wiki.anthroposophie.net/Roter_L%C3%B6we
Der Stein der Weisen wird oft auch bezeichnet als: Roter Löwe (Roter Leu), Roter Drache, Großes Elixier oder Rotes Elixir, Magisterium, Rote Tinktur, Panazee des Lebens, Astralstein oder Philosophischer Stein.
--A bölcsek köve gyakran így is meg lesz nevezve: vörös oroszlán, vörös sárkány...--

Jüdische Almanach: (Alchimie)(S.156)
Diese Tat ("Geheimnis der Geheimnisse" - "Stein der Weisen") wird Messias-Gesalbte der Gerechten genannt und darf nicht einem Am-ha-Aarez (Unwissenden) mitgeteilt werden.
--Ez a tett ("a titkok titka" - "a bölcsek köve") lesz az igazak felkent messiásának nevezve, és nem szabad egy mitsem sejtővel közölni.--

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/200705/messias_vita
2007. 05. 25. (XI/21)
Messiás-vita
A csodarabbi titkos pünkösdi hagyatéka
Kaduri (*Jichák Kaduri, Yitzchak Kaduri - יצחק כדורי; 1897/98-2006.01.28.) azt állította, hogy 2003-ban személyesen találkozott a már most Izraelben élő messiással, és közeli rokonainak a következőket mondta el róla: „Nem mondja magáról, hogy »én vagyok a Messiás, adjátok át nekem a vezetést«, sokkal inkább a nép fogja rávenni arra, hogy vezesse őket, miután bizonyos jelek meggyőzik őket arról, hogy ő a Messiás.”
Kaduri rabbi halála előtt azt is kifejtette, hogy a Messiás közeli eljövetele „megmenti Jeruzsálemet az iszlámtól és a kereszténységtől, amelyek el akarják venni a várost a zsidó nemzettől – de ez nem fog nekik sikerülni, és egymás ellen fognak harcolni”. Kaduri eme utolsó állítása nyomán egyes keresztény kritikusai felvetették, vajon nem egy „hamis Krisztusról” beszélt-e a rabbi, akinek eljövetele megelőzi majd Jézus Krisztus visszajövetelét. „Sok jó ember számára nehéz megérteni a Messiás személyét” – írta Kaduri.

http://yachad.israel-live.de/msd/2003/10-feiertage.htm
Sept/Okt 2003
Rosh HaShana
Das Shofar
Das Shofar, ein Widderhorn, das älteste und seelenvollste aller Blasinstrumente, hat viele Bedeutungen. Es verkündet u.a. die Krönung G’ttes als König des Universums, es weckt uns auf um Reue zu empfinden und zu G’tt zurückzukehren (Teschuwa). Es erinnert uns an das Shofar, das am Berg Sinai gehört wurde, als wir die Gebote G’ttes für alle Zeiten akzeptierten, das Shofar repräsentiert den einfachen ursprünglichen Schrei aus der Tiefe der Seele, es nimmt den Ruf des großen Shofar vorweg, den G’tt ertönen lassen wird, wenn Moshiach kommt.
--A sófár
A sófár, egy kosszarv, a legöregebb és lélektelibb az összes fúvóshangszer közül, sok jelentése van. Ez adja hírül Isten megkoronázását, mint az Univerzum királyát, ez felhívja a figyelmünket Istenhez való visszatérésre (Teschuwa).
Ez emlékeztet bennünket a sófárra, amit a Sínai-hegyen lehetett hallani, amint mi Isten parancsait minden időkre akceptáltuk, a sófár reprezentálja az eredetileg természetes kiáltást a lélek mélységéből, ez megelőzi a nagy sófár hívását, amit az Isten fog megszólaltatni, amikor a Messiás jön.--

JHVH-nak a fontosabb fellépéseit a vallási hagyományok a sófár (héber: שופר) megszólalásával hozzák kapcsolatba. Ezek közül a leglényegesebbek a feltételezett történelmi Ábrahám (אַבְרָהָם; arabul: ابرَاهِيم, Ibrahim) emberáldozatának a kísérlete (Mózes I. 22,1-18; Izsák feláldozásának hajlandósága JHVH utasítására), a Sínai-hegyhez utalt szövetségkötés, és a Messiás eljövetele (1999.08.11. - 5759 Elul hónap újholdja):

http://www.zsido.hu/vallas/ujev3.htm
Raj Tamás fõrabbi
Jom truá — A riadó napja
Rendkívül sok bibliai történet fûzõdik hozzá: a hagyomány szerint az elsõ sófár annak a kosnak a szarvából készült, amelyet Ábrahám õsapánk áldozott fel fia, Izsák helyett.

A sófár hangjai szinte végigkísérték a zsidó nép egész történetét. Ez a hangszer szólalt meg akkor, amikor kivonultunk Egyiptomból, a "szolgaság házából", ez kísérte a Szináj hegyénél az Örökkévaló által adott Tízparancsolat szavait.

Természetesen az sem véletlen hogy a három hang közül épp a harmadikat emeli ki az (a 89. zsoltárból vett) imádság is, amelyet ros hasaná, újév napján, közvetlenül a sófárfúvás után, hagyományosan szép dallammal mindmáig énekelünk:
ÁSRÉ HAÁM JODÉ TRUÁ, HASÉM, BEÓR PANECHÁ JEHALÉCHUN — “Boldog a nép, amely érti a sófár bíztató hangját: Örökkévaló, a Te fényedben járnak õk”..

http://www.zsido.hu/vallas/elul.htm
Elul: a megtérés hónapja
A hagyomány szerint az elso sófár annak a kosnak a szarvából készült, amelyet Ábrahám õsapánk áldozott fel fia, Izsák helyett - Isten akaratara - a Mórija hegyén. Õseink (köztük Ábrahám, az elsõ héber) foként pásztorok voltak.

A sófár hangjai szinte végigkísérték a zsidó nép egész történetét. Ez a hangszer szólalt meg akkor, amikor kivonultunk Egyiptomból, a "szolgaság házából", ez kísérte a Szináj hegyénél az örökkévaló által adott Tízparancsolat szavait. A sófár hangjára omlottak össze Jerikó falai, mielott Izrael fiai elfoglalták volna, és hitünk szerint ez a hang jelzi majd a megváltás kezdetét.
Raj Tamás fõrabbi

http://www.zsido.hu/vallas/szimbol.htm
http://www.zsidomuzeum.hu/index.php?pag ... ery&fgid=3
Zsidó vallási szimbólumok
7. A sófár
A zsidó vallási és művészeti élet egyik legjellegzetesebb tartozéka ez az ősi hangszer, a sófár, amely még a nomád pásztorkodás korából ered: egyszerű kosszarv, amelyet megtisztítanak, hegyét levágják, és máris fújható. Rendkívül sok bibliai történet fűződik hozzá: a hagyomány szerint az első sófár annak a kosnak a szarvából készült, amelyet a Biblia szerint Ábrahám áldozott fel fia, Izsák helyett.

A sófár hangjai szinte végigkísérték a zsidó nép egész történetét. Ez a hangszer szólalt meg akkor, amikor csodálatos módon kivonultak Egyiptomból, a “szolgaság házából”, ez kísérte a Szináj hegyénél az Örökkévaló által adott Tízparancsolat szavait. A sófár hangjára omlottak össze Jerikó falai, mielőtt Izrael fiai elfoglalták volna, és a zsidó néphit szerint ez a hang jelzi majd a megváltás kezdetét, a Messiás eljövetelét.
Raj Tamás
(Részlet a „Zsidó tárgyak mûvészete” címû könyvbõl)

http://www.zsido.hu/vallas/messias.htm
Messiás-hitünkrõl
Jeruzsálemben mindmáig ismerik azt a népi legendát, amely szerint, ha eljön a messiás, az Olajfák hegyén megszólal majd a sófár, az õsi bibliai kürt, hadd hallja mindenki, s készüljön fel a szent pillanatra.
Raj Tamás

http://hagyomanyaink.blogspot.com/2009/ ... 70_13.html
Sófár
Az utolsó, hosszú sófárhang, a tekiah gedolah, már más jelentést hordoz, ez már sokkal vidámabb, mert ez azt juttatja eszünkbe, hogy majd egyszer az összes száműzetésben élő zsidó összegyűlik a Szent Földön annak a nagy sófárnak a hangjára, amit az eljövendő Messiás fog megfújni.

A sófár egy kosnak a szarva. Arra a kosra emlékeztet minket, amit Izsák helyett kellett Ábrahámnak feláldoznia.

http://www.mtv.hu/modernkepmesek/cikk.php?id=64572
http://www.hitkozseg.hu/modules.php?op= ... ry&page=31
A hagyomány szerint a Sófár hangja hallatszott a Sínai kinyilatkoztatás alkalmával. S ez a hang jelzi a Messiás eljövetelét is. Így válik történetünk egésszé.

http://www.hit.hu/article.html?id=213
Rós hasaná – a kürtzengés ünnepe
A kürt jelzi, ha Istennél lejár egy határidő, vagy megtörténik egy komoly apokaliptikus beavatkozás. Amúgy a sófár a héber írásokban Istennek az eljövetelét, a néppel való szövetségkötést és találkozást szimbolizálja.

Az Egyház elragadtatása az utolsó sófárjelzés pillanatában, hirtelen fog bekövetkezni. A szentek eltávoznak, kiemeltetnek ebből a világból. A hívők számára az az elsődleges program tehát, hogy jól munkálkodjanak az aratásban, hogy készek és alkalmasak legyenek az Úrral való találkozásra.

http://kitekinto.hu/iszlam/2010/09/08/itt_a_zsido_ujev/
2010. szeptember 8.
Itt a zsidó újév
Ilyenkor a hívők este a zsinagógában ünneplik az újévet, ahol áldást mondanak, majd megfújják az általában kos szarvából készült sófárt, amely arra a kosra emlékeztet, amelyet Ábrahám kapott, hogy fia helyett feláldozza. A hagyomány szerint a sófár hangja hallatszott a sínai kinyilatkoztatás alkalmával, és ez jelzi majd a Messiás eljövetelét.

http://www.hhrf.org/nepujsag/07sep/7nu0913t.htm
http://www.bpi.hu/index.php?action=full ... tegory=299
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=18312
2007. szeptember 14. 08:00
A teremtésre emlékeznek a zsidó újévkor
A zsinagógában áldást mondanak, majd megfújják a sófárt (ez eredetileg kosszarv, amely az Ábrahám által feláldozni kívánt fia helyett kapott kosra emlékeztet). A hagyomány szerint a sófár hangja hallatszott a sínai kinyilatkoztatás alkalmával, ez jelzi majd a Messiás eljövetelét,...

Mint látni fogjuk a későbbiekben, az említett három esemény egyforma felépítésű kozmikus keresztek realizálódásaihoz lett utalva.
Mint minden reális, vagy irreális vallási eseményhez, így a Sínai szövetségkötéshez, illetve az exodushoz is sokféle teória kapcsolódik az időpontját illetően az i.e. XV.századtól a XIII. századig bezárólag:

http://pilpul.net/2007_paszkavacsi_peszach_fuzet.pdf
http://www.betorim.hu/udvozlunk/index.php?page=peszach
http://www.mindentudas.hu/doc/shweitzer_nyomtathato.rtf
http://www.dura.hu/html/mindentudas/sch ... jozsef.htm
SCHWEITZER JÓZSEF
PESZÁCH: A SZABADSÁG ÜNNEPE
Többféle számításra is hagyatkozhatunk:
1. Manethon szerint i.e. 1490 körül.
2. A régészeti bizonyítékok II. (Nagy) Ramszeszhez, a híres építőhöz kötik a kivonulást, azaz i.e. 1290-1244 körülre teszik.
3. A Bibliában Salamon királynál (uralkodott i.e. 973-933) i.e. 1450-es datálást találunk:

http://www.zsido.hu/tortenelem/biblia.htm
A Biblia szerint a tizedik csapás éjjelén, i.e. 1450 körül, az első tavaszi hónap (niszán) közepén hozza ki őket „a szolgaság házából”.

Babits Antal: Bibliai nevek és fogalmak (1988)
(69. old.) Exodus, pontos dátuma ismeretlen, Kr.e. 1440 és 1280 közé teszik.

http://regi.zsido.com/savuot/biblia/tora.htm
http://zsido.pontez.hu/konyvek/Zsid%F3+ ... uma_4_/180
http://www.zsido.com/konyvek/zsido_tudo ... mmentarjai
A Biblia és legfontosabb kommentárjai
A Tóra
A hagyomány szerint az Örökkévaló tárta fel Mózes előtt szóról-szóra, betűről betűre, kezdve a Tízparancsolattal, amelyet az Egyiptomból kivonuló zsidó népnek, közvetlenül adott át, a Szináj hegy lábánál (i.e. 1313-ban).

http://mazsihisz.hu/2010/05/21/-regi-uj ... -3085.html
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
2010-05-21 01:15:41
„Régi-új” főrabbi a Hegedűs Zsinagóga élén
Ma Sviesz napján arra a zsidóság létét meghatározó történelmi pillanatra emlékezünk, amikor a Teremtő a Tízparancsolatot átadta nekünk. Bölcs eleink kiszámították, hogy a Szináj-i kinyilatkoztatás pontosan 3322 évvel ezelőtt történt, akkor kaptuk meg a Teremtőtől azokat a megszentelt tanításokat, amelyek szellemében a zsidóság él és létezhet.

http://regi.zsido.com/peszach/donin1.htm
PESZÁCH
A kovásztalan kenyér ünnepe
Hayim Halevi Donin kalauza
Peszách ünnepe a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a több mint két évszázados egyiptomi rabság után, mintegy 3300 évvel ezelőtt tömegesen kivonultak Egyiptomból.

http://zsido.pontez.hu/
http://regi.zsido.com/peszach/mit_gyakorlati1.htm
http://regi.zsido.com/peszach/index.html
A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság után, több mint 3300 évvel ezelőtt tömegesen kivonultak Egyiptomból.

http://csillagaszattortenet.csillagasza ... 70417.html
2007. április 17., kedd
Rezsabek Nándor
A helyes dátum megadásához Ponori Thewrewk Aurélra, az elmúlt évtizedek és napjaink legelismertebb kronológus szakemberére kell hivatkoznunk — akit méltán tekinthetünk Mahler ilyen irányú munkássága folytatójának —, aki szerint a sötétséget a Kr. e. 1262. április 14-i napfogyatkozás okozta, így tehát a zsidók egyiptomi kivonulásának pontos dátuma ez az esztendő, Kr. 1262 volt.

Ezek közül egyet érdemes kiemelni és bemutatni, éspedig az asztronómus, orientalista és természettudós Mahler Eduardnak (1857 - 1945; édesapja Mahler Salamon, neológ főrabbi) a feltételezett egyiptomi kivonulásra utaló elképzelését. Szerinte ez az i.e 1335. 03.13-i napfogyatkozást követő teliholdkor történhetett, azaz i.e. 1335.03.27-én, ami a mai héber naptár (babilóni eredetű) szerint Niszán 15-re (peszách ünnepe) kellett essen:

http://www.or-zse.hu/hit/hitelet50.htm
Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem

A tudósok tudni vélik hogy napfogyatkozás volt a térségben, még a pontos időpontját is lejegyezték, időszámítás előtt 1335. március 13.-án csütörtöki nap történt az esemény. Ugyanez a vélekedés szerint a leírt három napot úgy kell értelmezni, hogy a napfogyatkozás egy napig tartott, de dermesztő, bénító hatása három napot is kitett.

Ha elfogadjuk a tudósok véleményét, a kivonulás Egyiptomból időszámítás előtt 1335. március 27-én szintén egy csütörtöki napon bonyolódott le.
Deutsch Gábor

Mahler Eduard: Biblische Chronologie und Zeitrechnung der Hebräer" (1887 Wien)
(S. 4) In dem Buche "Seder Hadoroth" wird erzählt, die Plage der Finsterniss habe am Neumondstage Nisan begonnen und war im selbigen Jahre Neumondstag Nisan ein Donnerstag.
In dem "Pirke di R. Elieser" wird behauptet, dass sowohl die Verwandlung des Wasser in Blut, wie auch der Auszug der Israeliten aus Aegypten (d.i. der 15. Nisan) am Donnerstag stattfand.
Letzteres wird auch im Talmud angenommen (vgl. Sabbat 87b und Tosephot das Anfang).
(S. 5) Auch der Schulchan-Aruch behauptet, der 15. Nisan des Auszugsjahres war ein Donnerstag.
Das Resultat der bisherigen Betrachtungen ist also: Der Auszugstag war der 15. Nisan, ein Donnerstag: am 1. Nisan desselben Jahres, der also auch auf Donnerstag fiel, war in Aegyptenland eine Finsterniss.
(S. 6) Es ist dies die Finsterniss:
Jullianischer
Kalender Tag
-1334,III,13 1233 886.
Die Zone der Centralität dieser Finsternissd greift(wie dies die Rechnung zeigte) tief in das Nil-Delta ein.
(S. 7) Dann war aber der Auszug der Izraeliten aus Aegypten am
27. März des Jahres -1334 (d.i. 1335 v. Chr.).
(S. 8.) In diesem Falle würde man keine dreitägige Finsterniss in der Bibel nachweisen können, sondern nur den Bericht entnehmen können, dass die Finsterniss, die im Exodus, Cap. X, 21 angekündet wird, so bedeutend war, dass der Eindruck, den sie auf die Bewohnerschaft Aegyptens hervorbrachte, so mächtig und erschreckend war, dass Keiner es wagte, vor drei Tagen sein Haus zu verlassen.
(S. 9) Nachdem die in Betracht gezogene Finsterniss am 13. März des Jahres 1335 v. Chr. statthate, so war der Auszugstag der Israeliten aus Aegypten der 27. März des Jahres 1335.
(S. 61.) Bedenkt man nun, dass auch in Exodus, 23 von einem kurz vor dem Auszuge der Israeliten erfolgten Thronwechsel in Aegypten berichtet wird, dass also auch biblisch die Idee des Auszuges mit einem Thronwechsel in unmittelbare Verbindung gebracht ist, so kommt man mit zwingender Notwendigkeit zu dem Schlusse, dass der Auszug der Israeliten in den ersten Regierungsjahren des Menephtha II. erfolgte. Nun fanden wir oben für den Regierungsantritt dieses Königs das Jahr 1338 v. Chr. und Auszugstag (siehe I. Abschnitt) den 27. März des Jahres 1335 v. Chr.; wir sehen sonach den innigen Zusammenhang zweier verschiedenen Grundlagen entflossenen Resultate und erkennen deutlich, wie vollkommen sich die hier angeführten Resultate decken, die zweien von einander ganz verschiedenen astronomischen Betrachtungen (im I. Abschnitt Sonnenfinsternisse, hier Sothisperiode) entspringen.

http://pilpul.net/2007_paszkavacsi_peszach_fuzet.pdf
http://www.betorim.hu/udvozlunk/index.php?page=peszach
http://www.mindentudas.hu/doc/shweitzer_nyomtathato.rtf
http://www.dura.hu/html/mindentudas/sch ... jozsef.htm
SCHWEITZER JÓZSEF
PESZÁCH: A SZABADSÁG ÜNNEPE
Meg kell továbbá említenünk egy nemzetközileg is híres magyar polihisztort, a Pázmány Egyetem egyiptológia professzorát, Mahler Edét, aki a következő teóriát adta. A kivonulást megelőző kilencedik csapás, a sötétség napfogyatkozás volt. Bizonyítható, hogy a polgári időszámítást megelőző 1335. év március 13-án volt az a teljes napfogyatkozás, ami számításba jöhet. Ekkor Gósenban, a zsidók lakhelyén csak részleges napfogyatkozás volt.

A Tóra így emlékezik meg erről a csapásról:

„És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Egyiptom földén, tapintható sötétség. És kinyújtotta Mózes kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén három napig. Nem látták egymást, és senki sem kelt fel helyéből három napig; de Izráel fiának lakhelyén világosság volt.
(MII. 10 21-23.)
Máhler Ede ebből az adatból kiindulva úgy véli, a kivonulás i.e. 1335. március 27-én, csütörtökön volt.

http://csillagaszattortenet.csillagasza ... 70417.html
2007. április 17., kedd
Rezsabek Nándor
A csillagászat és a történettudomány határmezsgyéjén, 150 éve született Mahler Ede
Az Ószövetség egyik fontos eseménye a zsidók Egyiptomból történő kivonulása. Mahler Ede világviszonylatban is az elsők között volt, akik tudományos alapossággal próbálták ennek a történelmileg és teológiailag is fontos eseménynek a pontos évszámát meghatározni. Számításai alapján ez az időpont Kr. e. 1335 március 27-re esett. Kalkulációja alapjául a bibliai tíz súlyos csapás közül a kilencedik, a sötétség szolgált, melyet egy ugyanazon év március 13-ban bekövetkező napfogyatkozással azonosított és magyarázott.

Ez a napfogyatkozás nem volt teljes napfogyatkozás, hanem annular (gyűrűs). Az utóbbi lényege az, hogy a Holdnak a látszólagos mérete kisebb a Nap látszólagos méreténél, ezért a napfogyatkozás alkalmával a Nap széle látszik, a Hold nem vet árnyékot a Földre, tehát szó sem lehet valójában sötétségről.

Az i.e. 1335.03.13-i gyűrűs napfogyatkozás megfigyelhetőségének az ábrája a NASA megadása szerint:

Link
Ábra
-1334.03.13. 09:48 Annular (Link)

Mahler a "Biblische Chronologie und Zeitrechnung der Hebräer" (A héberek bibliai kronológiája és időszámítása, 1887 Wien) című könyvében azzal igyekezett a napfogyatkozással kapcsolatos elméletét alátámasztani, hogy az Exodus-ban a kilencedik csapást egy háromnapos sötétség jelentette, ami szerinte csak napfogyatkozással hozható kapcsolatba:

Mózes II.
10,21 Kilencedik csapás: A sötétség
Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget!
10,22 Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig.
10,23 Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.

Mahler Eduard: Biblische Chronologie und Zeitrechnung der Hebräer (1887 Wien)
(S. 8.) In diesem Falle würde man keine dreitägige Finsterniss in der Bibel nachweisen können, sondern nur den Bericht entnehmen können, dass die Finsterniss, die im Exodus, Cap. X, 21 angekündet wird, so bedeutend war, dass der Eindruck, den sie auf die Bewohnerschaft Aegyptens hervorbrachte, so mächtig und erschreckend war, dass Keiner es wagte, vor drei Tagen sein Haus zu verlassen.
--(8. old.) Ebben az esetben nem tudhatna az ember háromnapos sötétséget a Bibliában bizonyítani, hanem csak a beszámolóból arra következtetni, hogy a sötétség, ami az Exodus 10,21-ben közölve lesz, annyira jelentős volt, hogy a benyomás, amit Egyiptom lakosságából előhozott, olyan rettenetes és ilyesztő volt, hogy senki nem kockáztatta meg a házát három nappal korábban elhagyni.--

Ponori Thewrewk Aurél (1921 -) asztronómus egy másik gyűrűs napfogyatkozásra (i.e. 1262.04.14.) hivatkozott a feltételezett "három napos sötétséget" megindokolni próbálva, ezzel megcáfolva Mahler szintén helytelen teóriáját, de még messzebb eltávolítva a keresőket ez által a szerintem szóba jöhető dátumtól, megoldástól:

Link
Ábra
-1261.04.14. 13:35 Annular (Link)

Mint korábban már említettem, semmilyen írásos, vagy tárgyi nyoma nincsen tudtommal az egyiptomi fogságnak, a kivonulásnak (exodusnak -Jeciát Micrájim- יציאת מצרים), illetve az üldöző egyiptomi sereg pusztulásának. Ezt állította pl. Dr. Visi Tamás filozófus, hebraisztika és középkorkutató is, a 2000 márciusában az I. Eötvös Konferencián megtartott "Olyan rég volt, hogy sohasem volt" előadásában:

http://www.eotvos.elte.hu/ek/ek1/abstra ... Tamas.html (már nem érhetö el)
Visi Tamás
Eötvös József Collegium, Budapest
OLYAN RÉG VOLT, HOGY SOHASEM VOLT
A BIBLIA ÉS A TÖRTÉNELEM
Nincs régészeti nyoma annak, hogy Egyiptomot elhagyta volna bármiféle etnikai csoport, amely aztán Kánaán földjére erőszakosan - vagy békésen bevándorolt volna. Nincs régészeti nyoma az ,,izraeli honfoglalásnak''. Izrael sohasem volt ,,egyiptomi fogságban''. Az exodus története valószínűleg a régi hükszosz hagyományokra vezethető vissza, és csak a Babilóniába hurcolt izraeliták számára vált a zsidó identitás alapmítoszává. (Párhuzam az egyiptomi és a babilóni fogság között.)

Ez a magyarázat alátámasztani látszik a saját elméletemet, ami szerint a Tórát Ezsdrásék készítették a babilóni száműzetés folyamán elsajátított ismeretek birtokában, és a megírásával i.e. 445-re készültek el. Még ennek az évnek az őszén, miután Nehémiás is Jeruzsálembe érkezett (aki Artaxerex perzsa király pohárnoka volt - Nehémiás 1,11 -, és a király megbízásából lett Júda perzsa tartomány helytartója), megismertették a néppel, és elfogadtatták velük alkotmányként.

A fentiekre azért tértem ki ismét, hogy ezzel is érzékeltessem az "egyiptomi tízcsapás", és az ezt úgymond követő kivonulás legendájának a feltehetőleges történelmi magalapozatlanságát, amit Israel Finkelstein (Tel-avivi Egyetem régészeti intézetének igazgatója) és Neil A. Silberman régészprofesszorok is állítanak a "Keine Posaunen vor Jericho. Die archäologische Wahrheit über die Bibel" című könyvükben, a kutatási eredményeikre támaszkodva:

http://www.amazon.de/exec/obidos/ASIN/3423341513/
Israel Finkelstein, Neil A. Silberman: Keine Posaunen vor Jericho: Die archäologische Wahrheit über die Bibel (2004) ISBN-10: 3423341513; ISBN-13: 978-3423341516

http://www.geschichteinchronologie.ch/j ... apitel.htm
Judentum: Fälschung und Wahrheit im Alten Testament (AT) gemäss Aktenlage und Grabungen
Die neue Identität durch die neue jüdische Geschichte mit Hilfe chronologischer und archäologischer Forschung

aus: Israel Finkelstein / Neil A. Silberman: Keine Posaunen vor Jericho. Die archäologische Wahrheit über die Bibel; Deutscher Taschenbuchverlag DTV GmbH & Co. KG, München 2004, zweite Auflage 2005; englische Originalausgabe: "The Bible Unearthed. Archaeology's New Vision of Ancient Israel and the Origin of Ist Sacred Texts; The Free Press, a division of Simon & Schuster, Inc., 2001; Deutsche Ausgabe: Verlag C.H.Beck oHG, München 2002

Eine Massenflucht aus dem Ägypten unter Ramses erscheint bei der militärischen Sicherung der Ostgrenze mit einer Festungskette absolut unwahrscheinlich, ebenso eine Wanderung durch die Wüste und ein Einzug nach Kanaan über die Ostseite, da auch Kanaan völlig ägyptisch beherrscht war (S.73). Die ägyptischen El-Amarna-Briefe im 12. Jh. besagen, 50 ägyptische Soldaten hätten ausgereicht, um in Kanaan Unruhen zu "befrieden" (S.73).

Trotz guter Quellenlage über das Neue Reich Ägypten im 13. Jh. v.Chr. gibt es keine Hinweise auf irgendeine eine Massenflucht aus Ägypten unter einem Mose. Über Israeliten in Ägypten wird kein Wort gesagt, weder an Tempelwänden, noch in Grabinschriften, noch auf Papyri.

Israel kommt in der Ramses-Dynastie nicht vor, und kanaanäische Funde in Ägypten für die Zeit des 13. Jh. v.Chr. gibt es auch nicht, Funde anderer Fremdarbeiter aber gibt es. Es ist deshalb absolut unwahrscheinlich, dass Juden in einer Sklaverei die Stadt Ramses gebaut haben sollen (S.73).

Schlussfolgerung
Dies sind alles Hinweise, dass ein Auszug von 600.000 Menschen aus Ägypten nicht stattgefunden hat sondern erfunden ist. Gemäss Archäologie hat die Vertreibung von Kanaanäern aus Ägypten um 1570 v.Chr. stattgefunden, aber die israelitische Identität hat sich in Bergdörfern am Ostrand Kanaans zur Wüste hin entwickelt. Die Israeliten haben also mit Ägypten nichts zu tun. Eine Flucht aus Ägypten gehört nicht in die jüdische Geschichte.

Die Archäologie findet Überreste von Hirten aus dem 3. Jahrtausend v.Chr. und Überreste für das griechische Zeitalter sowie byzantinische Zeitalter, aber vom 40-jährigen Aufenthalt der angeblich riesigen jüdischen Gruppe mit 600.000 Juden zur Zeit des 13. Jh. v.Chr. in der Sinai-Wüste ist nichts auffindbar (S.75-76), auch an den angeblichen Lagerorten nichts (S.76), keine Lagerplätze, keine Ruinenhügel, keine einzige Töpferscherbe, kein einziges Haus, kein einziges Skelett etc. (S.75).

Edom hatte keine Armee, weil noch keine staatliche Verwaltung existierte, die für einen Armeeaufbau notwendig wäre. Der erfundene Mose kann von Edom damals nicht behindert worden sein.

Der erfundene Mose kann zu der angeblichen Zeit seiner Wanderung nicht von einem König in Arad an der Wanderung behindert worden sein, da die Stadt Arad zur fraglichen Zeit unbewohnt war.

Der erfundene Mose kann zu der angeblichen Zeit seiner Wanderung nicht von einem Staat Ammon mit einem König in Hesbon an der Wanderung behindert worden sein, da ein Staat Ammon und eine Stadt Hesbon zur fraglichen Zeit nicht existierten.

Das Heldentum des Mose-Exodus ist eine Erfindung kombiniert mit der politischen Situation um 720.

Donald Redford: Der Mose-Exodus ist eine Legende mit geografischen Bedingungen des 7. Jh. v.Chr.
Der Archäologe und Ägyptologe Donald Redford folgert, alle geografischen Bedingungen des Exodus seien aus dem 7. Jh. v.Chr. implantiert. Dann werden alle Geschehnisse im angeblichen Exodus erklärbar (S.79):
-- der Ort Pithom im östlichen Nildelta wurde Ende 7. Jh. v.Chr. als Stadt gebaut und ist vorher kaum bewohnt
-- die Bezeichnung Migdol ist zwar die allgemeine Bezeichnung für Festungen im Neuen Reich, als geografischer Ort im östlichen Nildelta wird Migdol aber im 7. Jh. v.Chr. wichtig, namentlich erwähnt in Jeremia 44,1 und 46,14
-- Gosen als Niederlassungsort für aus Kanaan in Ägypten eingewanderte Juden (Genesis 45,10) ist kein ägyptischer, sondern ein semitischer Name der arabischen Kedariten-Könige, und erst ab dem 6. Jh. v.Chr. dehnt sich die arabische Bevölkerung ins Delta aus und übernimmt im 5. Jh. v.Chr. dort die Macht (S.80).
Kurz zusammengefasst:
Die jüdische Einwanderung nach Ägypten wie auch der Mose-Exodus scheinen ein Sammelsurium von Sagen und Legenden zu sein. Zufällig stimmen alle erwähnten Orte und Staaten für das 7. Jh. v.Chr. (S.82).

Finkelstein / Silberman schliessen sich dieser These insofern an, "dass die Thora und die Deuteronomistische Geschichtsdarstellung unverwechselbare Kennzeichen für ihre ursprüngliche Abfassung im 7. Jh. v.Chr. aufweisen." (S.34)

Die Sklaverei in Ägypten fällt weg, der Bau einer Stadt Ramses unter Sklavereibedingungen fällt weg, das Heldentum des Moses und die Wüstenwanderung mit dem Aufenthalt 40 Jahre lang in der Wüste sowie die Mose-Gesetze fallen weg.

Egyiptomban ismert volt a teljes napfogyatkozás eseménye (-1337.05.14.; -1351.08.15; -1698.04.16.) is, ki van zárva tehát, hogy egy gyűrűs napfogyatkozás miatt (ami árnyékot sem vet a Földre, és csak néhány percig tart) három napig ne mertek volna az egyiptomiak kimerészkedni a házaikból...
A véleményem szerint a lényeges kozmikus esemény abban az évben októberben történt, amit Ezsdrásék utólagosan összepárosítottak a feltételezett Mózes legendájávál, és a nevéhez utalt Sínai szövetségkötéssel, ezzel megalkotva egy visszamenőleges vallástörténelmet.

Valószínűsíthető, hogy Ehnaton (IV. Amenhotep) fáraó által az emberiség történelmében első alkalommal életre hívott egyistenhit, és annak közelítőleges időpontja ötletsugalló hatással lehetett a Tóra megíróira:

http://lectorium.hu/folyoirat/szfinx_es_krisztus
2006. június 06.
Szfinx és Krisztus
Lectorium Rosicrucianum
Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája
Ehnaton „eretnek királyként” vonult be a történelembe. Fiatalemberként a vallás gyökeres megújítására törekedett, azonban Egyiptom abban az időben a befolyásos papok irányítása alatt állt. Amon istent, és a hozzá tartozó panteont eltörölte, helyette pedig egyetlen, igaz Istenként Atont hirdette. Ez tette Ehnatont Mózessel együtt az egyistenhit első megalapítójává a történelemben. Ebben az időben Mózes a zsidó népet tanította az egyistenhitre.

Az uralkodó kultúra hanyatlásával egyidejűleg, és az Amon papok erőteljes tiltakozása ellenére Ehnaton a maga Aton napvallásával megújította a kormányzás rendszerét. Ez a sokat vitatott korszak csak rövid ideig, körülbelül 15 évig tartott, Krisztus előtt 1353-tól 1335-ig. Erről az impulzusról tanúskodnak a Közép-Egyiptomban, a mai Tell El-Amarnában feltárt, egykor újonnan alapított Akhet-Aton város romjai.
Ehnatont valószínűleg meggyilkolták. Napvárosát bizonyosan lerombolták, nevét pedig - amennyire csak lehetett - kitörölték a feljegyzésekből. Azt a látszatot akarták kelteni, mintha Ehnaton sohasem létezett volna. Ezután egy átmeneti korszak következett, és új fáraót választottak: a kilenc éves Tutanhamont, Ehnaton egyik fiát. Ily módon a papok visszanyerték hatalmukat, majd meghúzódtak a háttérben. Tutanhamon rövid élete során Ehnaton egész megújító kezdeményezését elfojtották.

Ehnaton halála után röviddel fia, Tutanhaton az Ámon-tisztelet papjainak a javaslatára az apja által bevezetett monoteista Aton-kultuszt megszüntette, és visszaállította a régi Ámon-kultuszt. Tutanhaton megváltoztatta a nevét, amiben Aton helyett azután Ámon szerepelt, azaz Tutankhamon, akit "Ámon élő képmásaként" (Tutanhamon Hekaiunusema) tiszteltek. Nemcsak a neve volt kapcsolatban az egyiptomi teremtő Istennel, de az uralkodásának a kezdete is. Tutankhamon tíz évig volt hatalmon, i.e. 1336 - 1327-ig:


Az uralkodásának a kezdetét az a kozmikus keresztfajta fémjelezte, ami Ámon (Marduk, JHVH, Zeusz, Jupiter, kozmikus Krisztus, Wotan/Odin, stb.) leghatásosabb szellemi forrásának számított:

-1335.10.15. 23:49 UT +2.00 Jeruzsálem
Nap-Hold konjunkció:11,2°Mérleg; -Uránusz oppozíció:17,7°Kos; -Mars quadrat:10,8°Rák; -Szaturnusz oppozíció:13,4°Bak
(részleges-partiell napfogyatkozás!)
- Mózes úgymond szövetséget kötött a Sínai-hegyen JHVH-val.


Ezsdrásék szerintem ehhez a kozmikus kereszthez utalták utólagosan a feltételezett történelmi Mózes JHVH-val kötött szövetségének nemzeti célokkal és érdekekkel ötvözött ötletét, amihez a bibliai vallások Tízparancsolata is fűződik.

Egy közel 500 évvel korábban realizálódott hasonló felépítésű közmikus kereszt pedig a feltételezett történelmi Ábrahám nevével fémjelzett emberáldozat kísérlet (Mózes I. 22,1-18; Izsák feláldozásának hajlandósága JHVH utasítására) legendájával lett összepárosítva:

-1810.02.23. 16:18 UT +2.00 Jeruzsálem
Nap-Hold konjunkció:19,8°Vízöntő; -Uránusz oppozíció:19,3°Oroszlán; -Mars quadrat:24,3°Bika; -Szaturnusz oppozíció:28,1°Skorpió
- A Tóra szerint Ábrahám saját fiát Izsákot akarta égő áldozatként JHVH-nak feláldozni, de az éppen akkor kialakult kozmikus kereszt szellemének a sugallatára megváltoztatta a tervét...


Az Ezsdrásék által történt Tóra megalkotását is egy ugyanilyen felépítésű kozmikus kereszt megjelenése motiválta, és az általuk betervezett jövendőbeli messiásuknak, Immánuelnek a megszületését is ilyen kereszthez utalták:

-450.05.18. 05:27 UT + 2.00 Jeruzsálem
Nap-Hold konjunkció:20,2°Bika; -Uránusz oppozíció:20,7°Skorpió; Mars quadrat:13,4°Oroszlán; -Szaturnusz
-Neptunusz-Plútó oppozíció:18,7°/18,7°/17,1°Vízöntő

Ehhez a kozmikus eseményhez kötődik a véleményem szerint az ószövetségi Eszter könyvében olvasható úgynevezett Purim története, ami szerint:

http://www.zsido.com/konyvek/unnepek_a_ ... en/55/1305
http://regi.zsido.com/purim/legenda.htm
PURIM
A CHÁSZID LEGENDA TÜKRÉBEN
Írta: Naftali Kraus
1918-ban, amikor Angliában közzétették a Balfour deklarációt - amely nemzeti otthont ígért a zsidóknak Palesztinában - reb Smuél (az Ávné Nezer szerzőjének a fia, a szohotsovi rebbe, magához hívott néhány közeli és aktív hívét.
Megilá-magyarázatot adott nekik, melynek - az ő előadásában - az volt a lényege, hogy Eszter királyné csak akkor cselekedett a perzsa zsidóság megmentése érdekébe, amikor olyan égi jelet látott, miszerint tette sikerrel fog járni.

A 11 évvel ezelőtt világra jött Immánuelnek a születési konstellációja:

1999.08.11. 12:09 UT
Nap-Hold konjunkció:18,4°Oroszlán; -Uránusz oppozíció:14,7°Vízöntő; -Mars quadrat:16,9°Skorpió; -Szaturnusz oppozíció:16,9°Bika
(teljes napfogyatkozás!)
- A Napbaöltözött Asszony (Apokaliptikus Asszony, Fekete Madonna) megszüli a gyermekét (Jelenések könyve 12,9-13).
- A holtak "első feltámadása" (Jelenések könyve 20,5).
- II. János Pál pápa szerint Európának az Úrral történt találkozása (*).
- Jézus "második eljövetele", ami valójában az ószövetségi messiásnak, Immánuelnek volt a születése (Ézsiás 7,10-14; 11,1-3; 66,7-8; Mikeás 5,1-2; Jelenések könyve 12,5).
- 1999 szeptember 27-én hétfőn Jeruzsálemben, a Tabernakulum ünnepének harmadik napján (Sukkoth 5760), reggel 9 órakor lerakták a 2. Templom (Salamon temploma feltehetőleg nem létezett) alapkövét (**).
- Potsdamban (Németország) a háború óta az első Rabbi-képző (Abraham Geiger Kolleg) alapkőletétele 1999 augusztus 11-én (***).
- Az asztrológiában, kabbalahban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is járatos Nostradamus, aki a Prieuré de Sion titkos társaságnak a tagja volt, szintén erre az égi eseményre hívta fel már évszázadokkal korábban a figyelmet (Centuriák X. 72.) (****), ami a "rettegés nagy királyának", JHVH-kozmikus Krisztusnak kellett az eljövetelét eredményezze.


(*)
Távlatok- A Magyar Jezsuiták Folyóirata (1998/4)
(628-629. old.) Az újraegyesített Németországban tett apostoli látogatása során II. János Pál pápa Berlinben, 1996 június 23-án, vasárnap délben az úrangyala elimádkozásakor jelentette be az Európával foglalkozó különleges püspöki szinódus összehívását.

Csak az új evangelizálás, az Úrral való újabb találkozás élesztheti fel a reményt.

Lehetővé kell tenni, hogy a földrész nagy lelki erői mindenütt kibontakozhassanak, és megteremtsék a valódi vallási, társadalmi és gazdasági újjászületés korszakának feltételeit. Ez lesz az új evangelizálás gyümölcse.

Európa történelme, az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan, az Úrral való találkozás felé halad. Reménységünk oka nem saját képességeinkbe vetett bizalom, hanem a feltámadt Krisztus ígérete!

Távlatok - A Magyar Jezsuiták Folyóirata (1998/3 - 41)
A pápa "Európa szívében és hídján": Ausztiában (1998. június 19-21.)
(474-475. old) Szombaton a bécsi Hofburgban, az egykori császári rezidencián az osztrák politikai élet képviselői és a diplomáciai testület tagjai előtt Ausztria különleges szerepét hangsúlyozta az európai ház építésében: "Az egykori hátország mostanra hídországgá" lett, és az Európai Unióban júliustól betöltött elnöki szerepe révén reménységgel tölti el azokat az országokat, melyek éppen most tárgyalnak leendő csatlakozásukról. Kelet felzárkózását nem "Osterweiterung"-nak, azaz "keleti kibővítés"-nek nevezte, hanem helyette az "Europäisierung" vagyis "az egész kontinens európaizálása" kifejezést ajánlotta. "Európa, nyiss ajtót Krisztusnak!" - szólt az idős pápa az öreg kontinenshez.


(**)
http://www.templemountfaithful.org/sukkot99.htm
Cornerstone for the Third Temple - Sukkoth 5760 (1999)
On Monday 27th September, 1999, the third day of the Feast of Tabernacles, at 09:00 AM, The Temple Mount and Land of Israel Faithful Movement will hold an historical event; the cornerstone for the Third Temple will be carried to the Temple Mount in Jerusalem to be laid on the southeastern corner of the location of the First and Second Temples to start the godly process of the rebuilding of the Temple. The event will start at the Western Wall Plaza close to the ramp leading up to the Western Gate of the Temple Mount.

Kép


(***)
http://www.rz.uni-potsdam.de/pressmitt/ ... 162_00.htm
162/00 vom 06.11.2000
Eröffnung des Abraham Geiger Kollegs Potsdam
Ausbildung von Rabbinerinnen und Rabbinern
1942 schlossen die Nationalsozialisten die Hochschule für die Wissenschaften des Judentums in Berlin: das Ende einer Ära, die mit Abraham Geiger ihren Anfang genommen hatte. 1836 hatte dieser die Gründung einer jüdischen-theologischen Fakultät gefordert, um sich im Geist akademischer Freiheit der jüdischen Tradition zu widmen. 1854 wurde - mit Zacharias Frankel als Rektor - das Jüdisch-Theologische Seminar in Breslau geschaffen, 1872 entstand unter Geiger die Lehranstalt für die Wissenschaft des Judentums, die spätere "Hochschule", in Berlin. 57 Jahre, nachdem die Lichter ausgegangen waren, wurde am 11. August 1999 durch die Gründung des Abraham Geiger Kollegs ein neuer Anfang gemacht: denn ohne Rabbinerinnen und Rabbiner gibt es keine Zukunft jüdischen Lebens auf dem europäischen Kontinent. In der Synthese akademischer Lehre und praktischer Vorbereitung auf das geistliche Amt hat am 12. November 2000 das erste Rabbinerseminar Deutschlands nach dem Zweiten Weltkrieg seine Heimat in Potsdam: 200 Jahre nach Entstehen des liberalen Judentums in Deutschland.

Das Abraham Geiger Kolleg wird im Jahr etwa drei bis fünf Rabbinatsabsolventinnen und -absolventen aufnehmen. Der Lehrbetrieb wird voraussichtlich im Wintersemester 2001 beginnen. Ähnlich wie das Leo-Baeck-College in London müssen sich die Bewerberinnen und Bewerber einem Auswahlverfahren unterziehen. Parallel zur Rabbinerausbildung besteht die Möglichkeit, das Studium der Jüdischen Studien an der Universität Potsdam aufzunehmen.

Pressekonferenz
Zeit: am Freitag, dem 10. November 2000, 11.00 Uhr
Ort: Moses Mendelssohn Zentrum für europäisch-jüdische Studien an der Universität Potsdam, Am Neuen Markt 8, 14467 Potsdam, Seminarraum

Feierliche Eröffnung am 12. November 2000
Zeit: am Sonntag, dem 12. November 2000, 11.00 Uhr
Ort: Nicolaisaal, Wilhelm-Staab-Str. 10/11, 14467 Potsdam


(****)
L'an mil neuf cens nonante neuf sept mois,
Du ciel viendra und grand roy d'effrayeur
Resusciter le grand íroi d'Angolmois,
Avant que Mars regner par bon heur.

azaz

Ezerkilencszázkilencvenkilenc hetedik havában
az égből megérkezik a rettegés nagy királya.
Feltámasztja a nagy angoulemei királyt
(*JHVH-kozmikus Krisztust)
még mielőtt Mars vidám uralma megkezdődne.
(Centuriák X. 72.)


Az Ószövetség megalkotói a vallásukat egy kozmikus misztériumra építették fel. A feltételezett Ábrahám emberáldozatának kísérletétől Immánuel születési időponjával bezárólag (i.e. 1811.02.23. - 1999.08.11.) 14 darab azonos felépítésű kozmikus kereszt realizálódott, melyek egyaránt a Shem ha-Mephorash-nak ("Isten 72 szellemének") a kozmikus forrásai. Az amerikai egy dolláron ábrázolt illuminátus piramis ábrája zárja a következő animációs fotón látható kozmikus keresztek sorát. A 14 keresztre a piramis 14 fokozata (13 + a "mindent látó szem" - "All Seeing Eye") utal:

Bild

A "mindent látó szem" (All Seeing Eye) az 1999.08.11-én napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt szimbóluma, ami egyben JHVH-kozmikus Krisztus leghatásosabb szellemi forrása.

Így válik érthetővé a korábban megemlített sófár hangjához rendelt események kozmikus kapcsolata is, ugyanis egy istenhívő misztériumvallás kozmikus misztérium nélkül megalapozatlan lenne:

http://kitekinto.hu/iszlam/2010/09/08/itt_a_zsido_ujev/
2010. szeptember 8.
Itt a zsidó újév
Ilyenkor a hívők este a zsinagógában ünneplik az újévet, ahol áldást mondanak, majd megfújják az általában kos szarvából készült sófárt, amely arra a kosra emlékeztet, amelyet Ábrahám kapott, hogy fia helyett feláldozza. A hagyomány szerint a sófár hangja hallatszott a sínai kinyilatkoztatás alkalmával, és ez jelzi majd a Messiás eljövetelét.

http://www.hhrf.org/nepujsag/07sep/7nu0913t.htm
http://www.bpi.hu/index.php?action=full ... tegory=299
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=18312
2007. szeptember 14. 08:00
A teremtésre emlékeznek a zsidó újévkor
A zsinagógában áldást mondanak, majd megfújják a sófárt (ez eredetileg kosszarv, amely az Ábrahám által feláldozni kívánt fia helyett kapott kosra emlékeztet). A hagyomány szerint a sófár hangja hallatszott a sínai kinyilatkoztatás alkalmával, ez jelzi majd a Messiás eljövetelét,...


A kutatási eredmények azt látszanak igazolni, hogy nem létezett exodus, de ennek ellenére bemutatnám a "Sínai szövetségkötés" évének tavaszán realizálódott égi konstellációkat:

-1335.01.09. 02:25 UT +2.00 Jeruzsálem
Nap-Mars-Szaturnusz-Merkur konjunkció:8°/3,8°/10°/7,8°Bak; -Hold oppozíció:8°Rák; -Uránusz quadrat:10,7°Kos; (Jupiter:20,8°Bak)


-1335.01.15. 21:34 UT +2.00 Jeruzsálem
Nap-Mars-Szaturnusz-Merkur-Jupiter konjunkció:14,9°/9,2°/10,8°/20,6°/22,4°Bak; -Hold quadrat:14,9°Mérleg; -Uránusz oppozíció:10,7°Kos


-1335.01.24. 01:10 UT +2.00 Jeruzsálem
Nap-Hold-Jupiter konjunkció:23,1°/23,1°/24,4°Bak; -Mars-Szaturnusz konjunkció:15,6°/11,8°Bak; -Uránusz quadrat:10,9°Kos; (Merkur:5,9°Vízöntő)


-1335.02.22. 18:06 UT +2.00 Jeruzsálem
Nap-Hold-Merkur konjunkció:22,5°/22,5°/20,3°Vízöntő; -Mars-Jupiter konjunkció:8,8°/1,4°Vízöntő; -Vénusz-Szaturnusz konjunkció:16,7°/15,2°Bak
A hét égítest 37,3°-on belül.


-1335.03.24. 08:30 UT +2.00 Jeruzsálem
Nap-Hold konjunkció:21,3°Halak; -Neptunusz oppozíció:22,1°Szűz
Részleges napfogyatkozás


-1335.04.07. 07:12 UT +2.00 Jeruzsálem (2424 Niszán 15.)
Nap-Hold oppozíció:4,7°Kos/Mérleg
A nap oldalán található még a Merkur-Vénusz-Mars konjunkció:14°/9°/11,6°Halak és az Uránusz:14,1°Kos
Teljes holdfogyatkozás


Érdekességként megjegyezném, hogy a bemutatott konstellációk közül az első azonos felépítésű a Jézus keresztre feszítését szignáló kozmikus T-kereszttel, ha eltekintünk a Neptunusznak és a Plútónak jelenlététől:

Jézus keresztre feszítése
25.04.01. 22:19 UT +2.00 Jeruzsálem, Vasárnap (3785.Niszán 14/15.- Peszách ünnepe)
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:9,8°/10,8°/4°Kos; -Hold oppozíció:9,8°Mérleg; -Uránusz quadrat:9,7°Rák;
-Neptunusz-Plútó oppozíció:12,9°/9°Bak


A fenti 14 azonos felépítésű kozmikus keresztek közül csak az i.e. 451.05.18-án kialakult kereszthez csatlakozott a negatív hatásúnak tartott Neptunusz és Plútó planéta, amihez a Purim ünnepnek az eredetét, és a Tóra megalkotásának az égi motivációját lehet joggal feltételezni.

Még egy említésre méltó dologra hívnám fel a figyelmet. A Jézus keresztre feszítését jelző T-kereszt (a Neptunusztól és a Plútótól eltekintve) tudtommal az elmúlt közel 6700 év alatt összesen hatszor realizálódott:

-2899.12.12.
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:27,9°/23°/25,9°Skorpió; -Hold oppozíció:27,9°Bika; -Uránusz quadrat:26°Oroszlán


-1810.12.02.
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:25,2°/24,8°Skorpió/0,5°Nyilas; -Hold oppozíció:25,2°Bika; -Uránusz quadrat:26,1°Oroszlán


-1335.01.09.
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:8°/3,8°/10°Bak; -Hold oppozíció:8°Rák; -Uránusz quadrat:10,7°Kos


25.04.01.
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:9,8°/10,8°/4°Kos; -Hold oppozíció:9,8°Mérleg; -Uránusz quadrat:9,7°Rák


1114.03.23.
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:8,4°/14,1°/7,2°Kos; -Hold oppozíció:8,4°Mérleg; -Uránusz quadrat:8,8°Rák


1658.10.11.
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:18,1°/15°/20,5°Mérleg; -Hold oppozíció:18,1°Kos; -Uránusz quadrat:17,9°Bak


Mindenképpen figyelemre méltó az, hogy a feltételezett Izsák feláldozása kísérletének az éve és az exodus, illetve a Templomos Rend megalakulásának az éve kapcsolatba hozható kozmikus szempontból Jézus keresztre feszítésével.

A Tóra 613 micvotot (tárjág micvotot - תרי"ג מצוות; 248 törvényt/365 tiltást) tartalmaz, és ismételten utal etikailag motiváló igyekezettel a feltehetőleg meg nem történt exodusra. Az Ószövetség alaptörténete a feltételezett egyiptomi fogság, aminek tehát semmilyen jellegű nyoma nem található az ószövetségi magyarázatokon kívül.

Israel Finkelstein professzor, a Tel-avivi Egyetem (אוניברסיטת תל־אביב) régészeti intézetének igazgatója, és Neil A. Silberman amerikai történész, régészprofesszor, aki a jeruzsálemi Héber Egyetemen (האוניברסיטה העברית בירושלים) régészettel is foglalkozik, az említett "Keine Posaunen vor Jericho, Die archäologische Wahrheit über die Bibel" könyvben egyértelműen igazolják, hogy a Tórában részletezett egyiptomi tartózkodás és az onnan "történt" kivonulás miért nem egyeztethető össze a realitással.

Dr. Visi Tamás filozófus, hebraisztika és középkorkutató is a 2000 márciusában az I. Eötvös Konferencián megtartott "Olyan rég volt, hogy sohasem volt" előadásában a korabeli emlékek, utalások teljes hiányában, és a Bibliában a realitással ellentétben álló magyarázatokra való tekintettel arra a
következtetésre jutott, hogy semmi nem igazolja azt, hogy a babilóni száműzetést megelőzően létezett volna izraeli etnikai tudat.

Ha az ószövetségi magyarázatokban kételkedő, és azt cáfoló régészeknek és történészeknek elfogadjuk a véleményét, akkor az alábbiak következnek ebből:

1, A Tóra egy visszamenőlegesen megalkotott vallástörténelmet foglal magában, ami a feltételezett, de feltehetőleg soha nem létezett Mózes halálával fejeződik be, és amiről maga a Tóra utolsó fejezete számol be. Ez is igazolni látszik azt, hogy a Tórát a későbbiekben készítették.

2, Az egyiptomi fogság és a kivonulás (exodus) nem létezett.

3, A "Sínai szövetségkötés" és az "Isten által kiválasztott nép" a Tóra megíróinak a vágyait, elképzeléseit tükrözik csak, amit utólagosan ötvöztek egybe valóságos korabeli kozmikus történésekkel, meg nem történt események életrehívása által.

4, A Salamon nevével fémjelzett templom nem lézetett, csak a későbbiekben megalkotott Tóra által.

5, A templomot Ezsdrás és Nehémiás épittette fel.

6, Monoteista JHVH kultusz a babilóni száműzetés előtti időkben nem mutatható ki.

7, Az Újszövetség és a Korán meg nem történt ószövetségi eseményekre (Ábrahám emberáldozatának a kísérlete, a Tízparancsolat átadása JHVH által, stb.), és nem létezetett személyekre bazírozik.

Ezek alapján joggal feltételezhető, hogy Ezsdrás (Ezrá - עֶזְרָא; aki 13 évvel korábban érkezett Babilónból Jeruzsálembe) és Nehémiás voltak azok, akik lefektették az ószövetségi vallás alapjait, és ezt i.e. 445 őszén elfogadtatták a népükkel alkotmány gyanánt.
Feltehetőleg előbb felépítették a Jeruzsálemet védő falakat (ezt az is alátámasztani látszik, hogy Nehémiás 4,1-2 szerint a várfalak építését se nézték jó szemmel a környező népek...), és utána következett az újonnal éltre hívott vallás templomának a megalkotása, amit kb. négy évszázaddal később Nagy Heródes (+ i.e. 8 Peszách ünnepe környékén) átépíttetett. A rómaiak ezt rombolták le i.sz. 70-ben (? - szerintem ez korábban történt).
Egy új vallás kultikus központja értelemszerűen városfalak megelőző felhúzásával lehetett csak biztonságban.
Ezsdrásék megteremtették a vallási alapokra épített nemzeti öntudatot, aminek a mindenkori célja az általuk megalkotott messianisztikus elképzelések minden áron történő maradéktalan megvalósítása lett. Ennek érdekében Ezsdrás és Nehémiás kötelezővé tette a más népektől vérségi alapon való elszigetelődést, amit természetesen a Tórába is (Mózes I. 24,2-3; 24,37-38; 28,1-2/6; Mózes II. 34,12-16; Mózes V. 7,3-4) belevettek:

Ezsdrás
9,11 amelyeket szolgáid, a próféták által adtál, amikor ezt mondtad: Az a föld, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek, tisztátalan föld, az országban lakó népek tisztátalansága és utálatos szokásai miatt, mert megtöltötték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukkal.
9,12 Azért ne adjátok hozzá leányaitokat az ő fiaikhoz, és az ő leányaikat se vegyétek feleségül fiaitoknak, és ne keressétek soha békességüket, sem javukat; akkor megerősödtök, élhettek a föld javaival, és örökségül hagyhatjátok azt fiaitokra örökre.

Nehémiás
10,30 Csatlakozva tehát előkelő honfitársainkhoz, átok alatt esküt tettünk, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten adott szolgája, Mózes által, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, végzését és rendelkezését.
10,31 Nem adjuk leányainkat feleségül az ország egyéb lakóinak, sem az ő leányaikat nem vesszük feleségül fiainknak.,

13,23 A júdaiakat az idegen asszonyok elbocsátására kötelezik,
Ugyanabban az időben láttam olyan júdaiakat, akik asdódi, ammóni és móábi nőket vettek feleségül,
13,24 és gyermekeik fele asdódi nyelven beszélt. Júdai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek.
13,25 Ezért szidtam és átkoztam őket, sőt egyeseket megvertem és megtépáztam. Majd megeskettem őket az Istenre, hogy nem adják leányaikat azoknak a fiaihoz, és nem veszik el azoknak a leányait sem fiaiknak, sem maguknak.

Gecse Gusztáv szerint Ezsdrásnak és Nehémiásnak a célja az volt, hogy népüket "papi néppé" formálják:

Gecse Gusztáv: Bibliai történetek (1981)(ISBN 9630917726)
(165. old.) Ezdrás és Nehemiás (valamint a tanítványaik) nevéhez fűződik a Törvény (a mózesi öt könyv), történeti könyvek és a prófétai írások gyűjtése, átdolgozása és végleges lezárása.
(166. old.) A bajok orvoslása Ezdrás és Nehemiás nevéhez fűződik, akik csak úgy tudták elképzelni a zsidók fennmaradását akár idegen uralom alatt is, ha papi néppé alakulnak, a papok vezetése alá helyezkednek és életük kizárólagos szabályzójává, létük összetartójává a mózesi törvényt, a Tórát teszik.
(167. old.) Ezdrás és Nehemiás vezetésével egy hétig tartó fényes sátoros ünnepet tartottak, amelynek során a nép előtt felolvasták és elmagyarázták a Törvényt.


Nemcsak a fennmaradás jogos gondolatát tűzték zászlajukra célként vallási alapon, a feltételezett exodusra történő gyakori hivatkozás kíséretében, hanem egyéni és nemzeti érdekeket szolgáló terveket is:

Mózes V.
4,2 Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból! Tartsátok meg Isteneteknek, az Úrnak parancsolatait, amelyeket én parancsolok nektek.

4,20 Titeket azonban kézen fogott az Úr, és kihozott az egyiptomi vaskohóból, hogy az ő tulajdon népe legyetek. Így van ez ma is.

4,37 És mivel szerette atyáidat, és kiválasztotta utódaikat, azért hozott ki ő maga nagy erővel Egyiptomból.
4,38 Nálad nagyobb és erősebb népeket űz ki előled, hogy bevigyen téged, és neked adja földjüket örökségül. Így van ez ma is.
4,39 Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn a mennyben és lenn a földön, nincs más!
4,40 Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak, és hogy sokáig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked minden időkre!

4,44 Ezt a törvényt adta Mózes Izráel fiainak,
4,45 ezeket az intelmeket, rendelkezéseket és döntéseket mondotta el Mózes Izráel fiainak, miután kijöttek Egyiptomból,

5,6 Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

5,32 Tartsátok meg, és teljesítsétek azt, amit Istenetek, az Úr, megparancsolt nektek, ne térjetek el attól se jobbra, se balra.
5,33 Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt Istenetek, az Úr, hogy élhessetek, és jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek!

6,6 Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.
6,7 Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!
6,8 Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon.
6,9 Írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!
6,10 Amikor bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ad neked nagy és szép városokat, amelyeket nem te építettél,
6,11 minden jóval telt házakat, amelyeket nem te töltöttél meg, és megásott kutakat, amelyeket nem te ástál, szőlőket és olajfákat, amelyeket nem te ültettél, mégis ehetsz róluk jóllakásig,
6,12 akkor vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!
6,18 Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát az Úr, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak az Úr,
6,19 elűzve előled minden ellenségedet, ahogyan megígérte az Úr.
6,20 Ha majd a jövőben megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és döntések ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, az Úr,
6,21 akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel.

7,16 Megsemmisíted mindazokat a népeket, amelyeket hatalmadba ad Istened, az Úr. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket, mert tőrbe ejtenek!
7,21 Ne rettegj tőlük, mert közötted van Istened, az Úr, a nagy és félelmetes Isten!
7,22 De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, az Úr. Nem semmisítheted meg mindjárt őket, mert akkor elszaporodna a mezei vad a te károdra.
7,23 De hatalmadba adja őket Istened, az Úr, és nagy zavart támaszt közöttük, míg ki nem pusztulnak.
7,24 Királyaikat is kezedbe adja, te pedig még a nevüket is eltörlöd az ég alól. Senki sem állhat meg veled szemben, hanem kipusztítod őket.

9,3 Tudd meg azért ma, hogy Istened, az Úr vonul előtted mint emésztő tűz, ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az Úr.

11,8 Az engedelmesség áldása és az engedetlenség átka
Tartsátok meg mindazt a parancsolatot, amelyet én ma parancsolok nektek, hogy erősek legyetek, bemehessetek és birtokba vehessétek azt a földet, ahova most átkeltek, hogy birtokba vegyétek;
11,9 és hogy hosszú ideig élhessetek azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja azt a tejjel és mézzel folyó földet.
11,18 Vegyétek azért a szívetekre és lelketekre ezeket az igéket, kössétek jelül a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon.
11,19 Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is, beszélj róluk, ha otthon vagy, és ha úton jársz, ha lefekszel, és ha felkelsz.
11,20 Írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra,
11,21 hogy hosszú ideig éljetek, és éljenek fiaitok is azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáitoknak, hogy nekik adja, amíg csak ég lesz a föld fölött.
11,22 Ha hűségesen megtartjátok mindezeket a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, és teljesítitek; ha szeretni fogjátok Isteneteket, az Urat, és mindenben az ő útjain jártok, és hozzá ragaszkodtok,
11,23 akkor meghódoltatja előttetek az Úr mindezeket a népeket, nálatok nagyobb és erősebb népeket hódítotok meg.
11,24 Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek. A pusztától a Libánonig, és a folyamtól, az Eufrátesz folyamtól a nyugati tengerig terjed határotok.
11,25 Senki sem állhat meg veletek szemben. Rettegést és félelmet kelt Istenetek, az Úr, az egész országban, ahova csak léptek, ahogyan megígérte nektek.
11,32 De vigyázzatok, teljesítsétek mindazokat a rendelkezéseket és döntéseket, amelyeket én ma elétek adok!

12,28 Tartsd meg engedelmesen mindezeket az igéket, amelyeket én parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak mindenkor. Ha így cselekszel, azt jónak és helyesnek tartja majd Istened, az Úr.
12,29 Ha majd kiirtja Istened, az Úr azokat a népeket onnan, ahova bemégy, hogy elűzd azokat magad elől, és ha elűzöd őket, és a földjükön laksz,

15,4 Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd.
15,5 De csak akkor, ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, ha megtartasz és teljesítesz minden parancsot, amelyet én ma parancsolok neked.
15,6 Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.

16,12 És emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, azért tartsd meg, és teljesítsd ezeket a rendelkezéseket!

19,1 Amikor Istened, az Úr kiirtja azokat a népeket, amelyeknek a földjét neked adja Istened, az Úr, és te birtokba veszed, és letelepszel városaikban és házaikban,

20,10 Ha egy város ostromára készülsz, szólítsd fel azt békés megadásra.
20,11 Ha békés megadással válaszol, és megnyitja előtted kapuit, akkor legyen az egész benne lakó nép adófizető szolgáddá.
20,12 De ha nem fogadja el a békét, hanem harcra kel veled, akkor zárd körül!
20,13 És ha kezedbe adja Istened, az Úr, akkor hányd kardélre a benne levő férfiakat mind.
20,14 De a nőket, a gyermekeket, az állatokat és mindazt a zsákmányt, ami a városban van, vedd birtokodba, és élvezd az ellenségtől elvett zsákmányt, amit neked adott Istened, az Úr.
20,15 Így bánj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, és nem az itt levő népek városai közül valók.
20,16 De az itt lakó népek városaiban, amelyeket Istened, az Úr ad neked örökségül, ne hagyj életben egy lelket sem!

23,21 Az idegentől vehetsz kamatot, de atyádfiától ne végy kamatot! Akkor megáld téged Istened, az Úr minden vállalkozásodban azon a földön, ahová most bemégy, hogy birtokba vedd.

28,9 Az Úr a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz.
28,10 A föld valamennyi népe látni fogja, hogy az Úr nevéről neveznek, és félnek tőled.
28,11 Bővölködővé tesz téged az Úr méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja.
28,12 Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek, de te nem szorulsz kölcsönre.
28,13 Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá, mindig fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd azokat,

28,15 Fenyegetés átkokkal
De ha nem hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma megparancsolok neked, akkor rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged:
28,43 A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz.
28,44 Az fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, az lesz az első, te pedig az utolsó.
28,45 Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kísérnek téged, míg el nem pusztulsz, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked.

29,28 A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.

33,27 Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd!

Kifejezetten földi dolgokkal kapcsolatosak a fenti vallási utasítások, melyeknek a feltétel nélküli betartására a következő idézet szerint is az exodusra való minduntalan történő emlékeztetés volt ösztönző hatással az idők folyamán:

http://www.or-zse.hu/peszahzsid.htm
Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem
AZ EGYIPTOMI KIVONULÁS HATÁSA A ZSIDÓ ESZMEVILÁGRA.
Nincs még egy olyan ünnep, amelynek történelmi háttere, tanítási szertartásai olyan hatással lennének népünk eszmevilágára, mint a pészach. Legtöbb nép a maga születését hősi korszakba helyezi, melyben dicsőséggel övezett hősök vetették meg létiek alapját.

A Tóra törvényeinek nagy része az egyiptomi szolgaságot hozza fel indokul a parancsolatok megtartására. "Zécher Jiciát Micrájim" - az egyiptomi kivonulás emlékére való hivatkozás állandóan visszatérő mondat a Bibliában. "Én vagyok a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból, a szolgaság házából" - így kezdődik a Tízparancsolat. Izráel Istene megsegítette a gyengét az erőssel szemben.

A szellemi-vallási felbuzdulás a bibliai elbeszélésekben mindig Pészachhal volt kapcsolatos.

A Második Szentély idejében Ezra próféta ezt az ünnepet használta fel a nép egységének megszilárdítására és a Tan terjesztésére. (lásd Ezra, 6/19-20.)
De a Pészach elsősorban a szabadság ünnepe. Ezért nem véletlen, hogy népünk minden szabadságharca az elnyomóval szemben ezzel az ünneppel kapcsolatos.
Benutzeravatar
Admin
Forum Admin
 
Beiträge: 123
Registriert: 05.2013
Wohnort: Deutschland
Geschlecht:

Re: Sínai szövetségkötés a kereszt égisze alatt

Beitragvon Admin » 26. Mai 2013 17:05

Beszereztem a Tel-avivi Egyetem régészeti intézetének igazgatója, Israel Finkelstein professzor, és Neil Asher Silberman régész, történész által írt "Keine Posaunen vor Jericho" című könyvet, amire a saját könyvemben is több helyen utalok. Akit érdekel, annak ajánlom az alábbi, eddig kigyűjtött idézeteket (a fordítást idő hiányában nem tudom vállalni), melyek kizártnak tartják a Bibliában részletezett egyiptomi fogságot, és az azt követő Exodust:

Israel Finkelstein, Neil Asher Silberman: Keine Posaunen vor Jericho
Die archäologische Wahrheit über die Bibel (2013, München) ISBN 978-3-423-34151-6

Bild

Bild

(S. 9) Hat sich der Auszug aus Ägypten überhaupt zugetragen? Wurde Kanaan tatsächlich erobert? Herrschten David und Salomo wirklich über ein Großreich? Mit solchen und ähnlichen Fragen beschäftigten sich Journalisten und Kommentatoren auf der ganzen Welt.

Trotz der hierdurch aufgewühlten Leidenschaften glauben wir, daß eine Neubewertung von Fund aus früheren Ausgrabungen sowie die laufenden Entdeckungen bei neuen Grabungen deutlich zeigt, daß Wissenschaftler das Problem des Ursprungs von Bibel und altisraelitischer Gesellschaft jetzt aus einem völlig neue Blickwinkel angehen müssen. In de folgenden Kapiteln bringen wir Beweise, die diese Hypothese untermauern und auf deren Grundlage wir eine ganz andere Geschichte des alten Israel rekonstruieren.

(S. 13-14) Wie eigenartig, daß Jerusalem nur spät - und noch dazu plötzlich - in den Mittelpunkt des israelischen Bewußtseins rückte. Die Geschichte in der Bibel ist so mächtig, daß sie die Welt davon überzeugt hat, Jerusalem habe stets mit Mittelpunkt ganz Israels gestanden und David Nachkommen seinen stets mit besonderer Heiligkeit gesegnet gewesen - statt nur eine weitere adlige Sippe zu sein, die darum kämpft, trotz internen Streitigkeiten und beispielloser Bedrohungen von außen an der Macht zu bleiben.
Wie winzig ihre Königstadt einem heutigen Betrachter vorkommen muß! Im 7. Jahrhundert v. Chr. nahm das bebaute Gebiet Jerusalems rund sechzig Hektar ein, ungefähr die Hälfte seine heutigen Altstadt. Mit einer Bevölkerung von knapp 15 000 Menschen glich es wohl eher einem kleinen nahöstlichen Marktstädtchen, das hinter Mauern und Toren kauerte, mit Märkten und Häusern westlich und südlich eines bescheidenen Königspalasts und seiner Tempelanlage. Und doch ist Jerusalem nie zuvor so groß gewesen. Im 7. Jahrhundert platzte es mit einer stark angewachsenen Bevölkerung von Hofbeamten, Priestern, Propheten, Flüchtlingen und vertriebenen Bauern aus allen Nähten.

Das neue Bild vom alten Jerusalem und den historischen Umständen, die zur Entstehung der Bibel geführt haben, ist größtenteils den jüngsten archäologischen Entdeckungen zu verdanken.

Dieses Buch will die Geschichte des alten Israel sowie die Entstehung seiner heiligen Schriften aus einem neuen Blickwinkel erzählen: dem archäologischen.

(S. 22) Wer schrieb den Pentateuch und wann?
Als erstes stellte sich die Frage, ob Mose tatsächlich der Verfasser der fünf Bücher gewesen sein kann, denn schließlich beschreibt das letzte Buch, Deuteronomium, sehr ausführlich und genau Zeit und Umstände von Moses eigenem Tod.

Im ausgehend 18., verstärkt noch im 19. Jahrhundert hegten viele kritische Exegeten Zweifel daran, ob Mose beim Verfassen der Bibel überhaupt seine Hand im Spiel hatte; sie gelangten zu der Überzeugung, daß die Bibel ausschließlich das Werk späteren Verfasser war.

(S. 24) In den letzten Jahrzehnten hat es viele stark voneinander abweichende Ansichten über Datierungen und Urheber dieser einzelnen Quellen gegeben. Einige Wissenschaftler vertreten die Meinung, die Texte seien zur Zeit des vereinigten Königreichs und des Reichs Juda und Israel geschrieben und redigiert worden (ca. 1000-586 v. Chr.), andere bestehen dagegen darauf, es müsse sich um spätere Texte handeln, die von Priestern und Schreibern im babylonischen Exil und nach der Rückkehr (im, 6. und 5. Jahrhundert v. Chr.) oder sogar erst in hellenischer Zeit (4. bis 2. Jahrhundert v. Chr.) gesammelt und überarbeitet wurden.

(S. 46) Viele der frühen biblischen Archäologen waren Geistliche oder Theologen. Sie waren aufgrund ihres Glaubens davon überzeugt, daß Gottes Verheißung an Abraham, Isaak und Jakob - das Geburtsrecht des jüdischen Volkes und das Geburtsrecht, das an die Christen weitergegeben wurde, wie vom Apostel Paulus in seinem Brief an die Galater erklärt - echt war. Und wenn die Verheißung echt war, mußte sie auch einem echten Volk gemacht worden sein, keinen phantasievollen Schöpfungen irgendwelchen anonymer Schreiber im Altertum.
So stellte der französische dominikanische Biblelwissenschaftler und Archäologe Roland de Vaux zum Beispiel fest: "Wenn sich der historische Glaube Israels nicht auf Geschichte gründet, ist solch ein Glaube falsch und daher auch unser Glaube." Und der Nestor der amerikanischen biblischen Archäologe, William E. Albright, wiederholte diese Ansicht, als er darauf bestand: "Das Bild im Buch Genesis aufs Ganze gesehen ist historisch, und es besteht kein Grund, die allgemeine Genauigkeit der biographischen Details anzuzweifeln."

(S. 49) Die kritischen Exegeten, die mehrere Quellen im Text der Genesis unterscheiden, bestanden darauf, die Texte über die Erzväter seien erst ziemlich spät niedergeschrieben worden, etweder zur Zeit der Monarchie (10.-8. Jahrhundert v. Chr.) oder sogar noch später, im Exil oder in der nachexilischen Zeit (6.-5. Jahrhundert v. Chr.). Der deutsche Bibelwissenschaftler Julius Wellhausen vertrat die Ansicht, die Erzählungen über die Erzväter spiegelten sowohl in der Quelle J (*jahwistische Dokument) als auch in der Quelle E Belange der späteren israelitischen Königszeit, die auf das Leben der sagenhaften Väter in einer weitgehend mythischen Vergangenheit projiziert wurden. Demnach seien die biblischen Geschichten als nationale Mythen zu betrachten, mit keiner stärkeren historischen Grundlage als Homers Odyssee oder Vergils Geschichte von der Gründungs Rom durch Äneas. In jüngeren Vergangenheit stellten die amerikanischen Bibelwissenschaftler John Van Seters und Thomas Thompson die vorgeblichen archäologischen Beweise für die historischen Erzväter im 2. Jahrtausend v. Chr. weiter in Frage.

(S. 71) In einem späteren Kapitel vertreten wir die Ansicht, daß sich die Israeliten erst am Ende des 13. Jahrhunderts v. Chr. als eine allmählich deutlich unterscheidbare Gruppe in Kanaan herauskristallisierten. Unmittelbar vor dieser Zeit hat man keine erkennbaren archäologischen Beweise für eine israelitische Präsenz in Ägypten gefunden.

(S. 73) Demnach wurde die Grenze zwischen Kanaan und Ägypten streng überwacht. Hätte eine große Anzahl von Israeliten auf der Flucht die Grenzbefestigungen des Pharaonenreichs überschritten, müßte eigentlich ein Bericht darüber existieren. Dennoch enthalten die reichen ägyptischen Quellen, die die Zeit des Neuen Reichs im allgemeinen und das 13. Jahrhundert insbesondere beschreiben, keinerlei Hinweise auf die Israeliten, nicht einmal einen kleinen Anhaltspunkt. Man weiß von Nomaden aus Edom, die aus der Wüste nach Ägypten kamen. Die Merenptah-Stele erwähnt Israel als eine Gruppe von Menschen, die schon in Kanaan lebten. Aber es gibt keine Hinweise, nicht einmal ein einziges Wort über die frühen Israeliten in Ägypten: weder in den monumentalen Inschriften an den Wänden von Tempeln noch in Grabinschriften und auch nicht auf Papyrus. Israel gibt es nicht - weder als möglichen Feind Ägyptens noch als Freund und auch nicht als versklavte Nation. Ebensowenig gibt es Funde in Ägypten, die man direkt mit einer bestimmten fremden ethnischen Gruppe (im Gegensatz zu einer Konzentration von Wanderarbeitern aus vielen Gegenden) in Verbindung bringen könnte, die in einem Gebiet im Ostdelta lebte, wie es im Bericht über die Israeliten, die zusammen im Land Gosen wohnten, erzählt wird (Gen. 47,27).

(S. 74-75) Außer der Möglichkeit eines göttlich inspirierten Wunders ist die Vorstellung von der Flucht einer großen Gruppe von Sklaven aus Ägypten durch die schwer bewachten Grenzbefestigungen in die Wüste und dann nach Kanaan zu einer Zeit, als die Ägypter hier so stark vertreten waren, kaum zu akzeptieren.

Nach dem biblischen Bericht wandern die Israeliten durch die Wüste und Berge der Sinai-Halbinsel, ziehen dort umher und lagern ganze vierzig Jahre lang an verschiedenen Orten. Selbst wenn die Zahl der geflüchteten Israeliten (im Text mit 600 000 angegeben) eine wilde Übertreibung darstellt oder so verstanden werden kann, daß sie kleinere Einheiten von Menschen unter den schwierigsten Bedingungen überlebt. Von ihrer eine ganze Generation währenden Wanderung auf dem Sinai müßten zumindest einige archäologische Spuren zu finden sein. Aber außer den ägyptischen Festungen an der Nordküste hat man keinen einzigen Lagerplatz noch sonst irgendein Zeichen dafür gefunden, daß sich jemand zur Zeit Ramses´ II. und seiner direkten Vorfahren oder Nachfolger auf dem Sinai aufgehalten hat.

(S.77-78) Die gleiche Situation wiederholt sich im Osten jenseits des Jordans, wo die herumziehenden Israeliten gegen die Stadt Hesbon, der Hauptstadt Sihons, des Königs der Amoriter, kämpfen mußten, der versuchte, den Israeliten de Weg nach Kanaan durch sein Gebiet zu versperren (Num. 21,21-25; Dtn. 2,24-35; ri. 11,19-21).
Tatsächlich war diese Region, einschließlich Edom, das die biblische Erzählung als einen von einem König beherrschten Staat erwähnt, zu diesem Zeitpunkt größtenteils nicht einmal von einer seßhaften Bevölkerung bewohnt. Kurz: Die Archäologie hat bewiesen, daß es keine Könige von Edom gab, auf die die Israeliten hätten stoßen können.
Mittelweile sollte das Muster klar geworden sein. In der Auszugserzählung erwähnte Orte sind real. Einige waren wohl bekannt und anscheinend sowohl in viel älterer als auch viel späterer Zeit bewohnt - nach Gründung des Königreichs Juda, als die biblische Darstellung zum ersten Mal schriftlich festgehalten wurde. Zum Pech für alle jene, die einen historischen Auszug suchen, waren sie genau zu jenem Zeitpunkt unbewohnt, als sie angeblich in den Ereignissen um die Wüstenwanderung der Israeliten eine Rolle spielten.


Folytatás következik!
Benutzeravatar
Admin
Forum Admin
 
Beiträge: 123
Registriert: 05.2013
Wohnort: Deutschland
Geschlecht:


Zurück zu "Shem ha-Mephorash"

 
cron