Az 1989. évi átalakulás

A héber kabbala szerinti "Isten 72 szellemének" kozmikus forrásai
AbonnentenAbonnenten: 0
LesezeichenLesezeichen: 0
Zugriffe: 2067

Az 1989. évi átalakulás

Beitragvon Admin » 27. Mai 2013 09:43

Klaus Matefi
Az 1989. évi átalakulás




Az évtizedekig tartó elnyomás és személyi szabadság korlátozása után 1989 augusztus 19-én megnyílt az keletnémet menekültek előtt a magyar-osztrák határ Sopron mellett. Nyugodtan nevezhetjük ezt az elmúlt évtizedek egyik legmeghatóbb eseményének:

Link
Kép

Link
Kép
Verschlossene Türen: Zahlreiche DDR-Bürger stehen am 14.8.1989 vor der bundesdeutschen Vertretung in Budapest für Westpässe an.

Kép
Fluchtpläne: DDR-Bürger informieren sich am 17. August 1989 vor der deutschen Botschaft in Budapest auf einer Landkarte über den Verlauf der grünen Grenze. Über 10.000 Übersiedler fuhren in den ersten 24 Stunden nach der Öffnung der ungarischen Grenze am 11.9. 1989 von Ungarn nach Österreich. Sie wollen Freiheit - raus aus dem DDR-Staat von Honecker.

Link
Kép

Kép

Link
Kép

Kép
Grenzgänger: Jubelnd und mit Freudentränen in den Augen erreichten am 19. August 1989 etwa 600 DDR-Bürger österreichisches Staatsgebiet. Sie hatten eine Veranstaltung der Paneuropa-Union an der ungarisch-österreichischen Grenze zur Flucht in den Westen genutzt. Das es bei dieser Massenflucht keine Toten oder Verletzten gab, war vor allem dem besonnenen Verhalten der ungarischen Grenzer zu verdanken.

Link
Kép
A Páneurópai Piknik emlékhely Sopronpusztán.

Videók:

http://www.youtube.com/watch?v=rFNDUAG8 ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=arRfClgK ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=3pe0bGrB ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=8v6zLK0U ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=KoKRPAmZ ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=3wcxQ30i ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=fR57VY0u ... re=related


Mindez a Habsburg Ottó vezetése alatt álló Páneurópa-mozgalom szervezésében történt meg, egyeztetve ezt az akkori magyar kormánnyal. Tulajdonképpen ez (Páneurópai Piknik) volt az Európai Unió létrehozásának az első látványos aktusa, ami természetesen égi eseményhez lett időzítve, éspedig egy kozmikus kereszthez:

Link
Kép
Az EU zászlaja

Link
Kép
A Páneurópai Unió zászlaja

Link
Kép


1989.08.19. 17:20 UT
Hold-Vénusz oppozíció:2°Kos/Mérleg; -Jupiter quadrat:3,8°Rák; -Szaturnusz-Uránusz-Neptunusz oppozíció:7,7°/1,5°/9,9°Bak



http://web.archive.org/web/200710081010 ... Geschichte
Kép

Das Paneuropa-Picknick vom 19. August 1989, das Ende der Teilung Europas

"Paneuropa ist ganz Europa”. Für diese klare Aussage wurden die Vertreter der Paneuropa-Bewegung von vielen Vertretern der Realpolitik immer wieder als Revanchisten, kalte Krieger und Ewiggestrige abgetan. Was heute selbstverständlich ist, daß man die Grenze nach Ungarn, Tschechien, die Slowakei oder auch nach Slowenien ganz ohne Probleme überschreiten kann, war vor 1989 noch politischer Wunschtraum eben dieser Revanchisten. Die NATO im Westen, der Warschauer Pakt im Osten, dazwischen ein paar Neutrale, das war die aus dem Vertrag von Jalta erwachsene "Ordnung” eines geteilten Europa. An der Berliner Mauer wurde genauso geschossen wie an den sonstigen Teilen des Eisernen Vorhanges. Trotzdem versuchten immer wieder einzelne Menschen, dem sozialistischen Paradies zu entfliehen.

Kép

1989 gelang dann die Massenflucht, der Eiserne Vorhang zerfiel, die Berliner Mauer wurde überwunden, die Statthalter des Sowjetkommunismus in Mitteleuropa wurden Geschichte.

Wegbereiter dieser Entwicklung waren wohl Polen und Ungarn. Den westlichen Regierungen – mit Ausnahme weniger Vertreter – kann man hier kaum einen Verdienst zuschreiben. Als in Polen Anfang der achtziger Jahre die Arbeiter den kommunistischen Gewerschaften davonliefen und die Gewerkschaftsbewegung Solidarnosc´ unter Lech Walesa begann, einen friedlichen Machtwechsel in Polen zu fordern, hielt der Österreichische Gewerkschaftsbund ÖGB an seinen Kontakten zur kommunisten Staatsgewerkschaft fest und baute auch keine Verbindungen zur Solidarnosc´ auf. Am 4. Juni 1989 gab es in Polen bereits erste "freie” Wahlen. Die Solidarnosc´ eroberte dabei 99 von 100 Senatssitzen sowie alle der 160 frei zu wählenden Sitze im Sejm, dem polnischen Parlament. Die Kommunisten hatten sich in den vorangegangenen Verhandlungen 300 Sitze im Sejm reserviert. Zwei Monate später hatte das Land mit Tadeusz Mazowiecki einen nichtkommunistischen Premierminister.

In Ungarn hatte es schon Jahre zuvor einen geheimen Beschluß gegeben, neue Gesetze so zu formulieren, daß sie kompatibel zu den Bestimmungen der damaligen EG waren. 1989 begannen die Magyaren dann mit dem schrittweisen Abbau des Eisernen Vorhanges. Ende Juni fand der allseits bekannte Phototermin an der österreichisch-ungarischen Grenze statt, bei dem die beiden Außenminister Gyula Horn (Ungarn) und Alois Mock (Österreich) gemeinsam mit einer Drahtschere ein Stück Stacheldraht durchschnitten. Das Bild ging um die Welt. Das erste sichtbare Loch war da, und so mancher Ungarnurlauber aus einem der sozialistischen Bruderländer machte sich dieses Loch für einen Übertritt in die Freiheit zu Nutze.

Bereits 1987, so berichtet der ungarische Generalmajor Jànos Székely, habe der Grenzschutz, dessen Chef er war, eine Vorlage für die Regierung erarbeitet, die einen Abbau der elektronischen Grenzsicherung empfahl. Die Anlagen waren teilweise kaputt, reagierten auf Wind, Wetter und Vogelflug, sodaß die Soldaten Alarmmeldungen – meist ohne zu kontrollieren – wieder abstellten. In Moskau war Michael Gorbatschow an der Macht. Dem ungarischen Ministerpräsidenten Miklós Németh hatte er versprochen, die "Sünde von 1956 nicht zu wiederholen”.

Kép

Am 19. August, am Vorabend des ungarischen Nationalfeiertages, sollte an der österreichisch-ungarischen Grenze jene paneuropäische Politik, die sich mit der Teilung des Kontinentes niemals abfinden wollte, zumindest für kurze Zeit in die Tat umgesetzt werden. Bei einem Paneuropäischen Picknick an der Grenze könnten Bürger beider Ländern einmal ausprobieren, wie es denn sein würde, ohne Eisernen Vorhang. Staatsminister Imre Poszgay und Otto von Habsburg hatten die Schirmherrschaft übernommen. "Baue ab und nimm mit!” So stand es auf dem Flugblatt für das Picknick. "Die Teilnehmer dürfen sich selbst am Abriss des Eisernen Vorhanges beteiligen und das mit Zertifikat versehene Stück mitnehmen!” Wegen des Zertifikates war wohl niemand gekommen. Es ging um die Freiheit.

Erst wurde der Stacheldraht an mehreren Stellen durchtrennt und abgerissen. Auf der Wiese des Picknick-Geländes stand ein Wachturm, den kurz vorher noch ungarischen Grenzsoldaten benutzt hatten. Jetzt wehte da oben eine Paneuropa-Fahne. Ein kleines Tor an der Grenze wurde geöffnet. Doch die fünf ungarischen Grenzer, die österreichischen Besuchern ein Tagesvisum ausstellen sollen, können ihre eigentliche Arbeit nicht mehr erledigen. Hunderte Bürger der sogenannten DDR waren – angelockt durch die zu Tausenden verteilten Flublätter – gekommen, um die Gunst der Stunde zu nutzen. Manche waren zuvor schon gescheitert, bei dem Versuch in die Freiheit zu fliehen. Diesmal sollte es gelingen. 661 Mitteldeutsche gelangten in die Freiheit.

Mehr als die Sachen, die sie am Leib trugen, allenfalls noch eine kleine Tasche hatten sie nicht mit. Der Trabi, auf den sie jahrelang hatten sparen müssen, blieb in Ungarn. Aber was ist schon ein Auto gegen die Freiheit. Lachend und weinend gleichzeitig waren sie dem Arbeiter und Bauernparadies des Erich Honecker mit seinen sowjetischen Panzern und der Berliner Mauer entkommen.

Zu den Helden des Tages gehörten neben den Organisatoren auch die ungarischen Zöllner, die in dem Chaos das die Massenflucht brachte, Ruhe bewahrten. Walburga von Douglas, die internationale Paneuropa-Generalsekretärin, die damals in Vertretung ihres Vaters Otto von Habsburg eine Rede gehalten hat, erinnert sich an ein Gespräch mit einem der Zöllner: "Wir haben drei Möglichkeiten. Entweder schießen wir in die Masse der Fliehenden, aber das werden wir sicher nicht tun, denn wir wollen niemanden verletzen. Oder wir versuchen die Menschenmassen zu stoppen, aber das können wir mit unseren Kräften nicht, wir sind dafür viel zu wenige. Die dritte Möglichkeit ist die, die uns am besten und richtigsten erscheint: Wir drehen uns um und lassen alle die wollen in die Freiheit laufen.” Danach bat er sie um ein Autogramm auf einen der rosa Visaanträge, "zur Erinnerung an einen für Europa historischen Tag”, wie er sagte.

Erick Honecker, mit den Ereignissen überhaupt nicht einverstanden, machte in einem Interview mit dem Daily Mirror – Herausgeber Robert Maxwell führte das Interview persönlich – Otto von Habsburg für die Massenflucht aus seiner DDR verantwortlich: "Habsburg verteilte Flublätte bis weit nach Polen hinein, auf denen die Ostdeutschen Urlauber zu einem Picknick eingeladen wurden. Als sie dann zu dem Picknick kamen, gab man ihnen Geschenke, zu Essen und Deutsche Mark, dann hat man sie überredet in den Westen zu kommen.”

Die Neue Zürcher Zeitung kommtierte es als einen Witz der Geschichte, daß gerade Österreich-Ungarn den Preußen in die Freiheit verhalf.

1996 wurde in Fertörakos (Kroisbach), dem ungarischen Teil des Picknick-Geländes, eine dem Stacheldraht nachempfundene sieben Meter hohe Skulptur zum Gedenken an das historische Ereignis aufgestellt. Eine Gedenktafel trägt die acht Namen der wichtigsten Personen für das Paneuropa-Picknick: Otto von Habsburg, der mit Imre Poszgay die Schirmherrschaft übernommen hatte; Walburga von Habsburg und Laszlo Vass, die in Vertretung ihres Vaters bzw des Staatsminister bei dem Picknick Reden hielten; Imre Kozma, damals Präsident des Ungarischen Malteserdienstes, der in Budapest ein Flüchtlingslager für DDR-Bürger eingerichtet hatte; Csilla Freifrau von Boeselager, die sich unermüdlich um die Flüchtlinge kümmerte; Lukacs Szabo, damals Vorsitzender des Demokratischen Forums von Debrecen und seine Assistentin Maria Fülep.

Bereits in seinem Grußwort von 1989 hatte Otto von Habsburg festgehalten: "Ich bin glücklich, daß wir uns gerade am Vorabend jenes Tages hier treffen, der unserem König Sankt Stephan geweiht ist, und der ganzen Welt beweisen können, daß die finsteren Jahre der Diktatur zu Ende sind und bereits das Morgenrot der Freiheit sichtbar wird. ...Wir dürfen deshalb solange nicht ruhen, bis Ungarn Mitglied jener Europäischen Gemeinschaft wird, die jetzt im Entstehen begriffen ist und die die Zukunft unseres Erdteils darstellt. Wir müssen uns weiter dafür einsetzen, daß in Ungarn eine echte pluralistische Demokratie und bürgerliche Freiheit entsteht, und eine solche soziale Ordnung, die jedem unserer Landsleute eine menschenwürdige Existenz sichert. Auf diesem Weg haben wir bereits große, ich möchte sagen jede Hoffnung übersteigende Erfolge erzielt. Aber der Erfolg ist kein Polster, auf dem man sich ausruhen kann. Der Erfolg kann nur ein Ausgangspunkt sein. Es ist unsere Aufgabe die ungarische und die europäische Zukunft zu gestalten.”

Die Paneuropabewegung Österreich hielt in einer Presseerklärung zum zehnten Jahrestag fest, daß die Erweiterung der Union die logische Folge der damals gewonnen Freiheit ist. "Heute, zehn Jahre nach dem Paneuropa-Picknick, geht es darum, die damals in Mitteleuropa gewonnene Freiheit in das politische Projekt europäische Einigung einzubeziehen. Karl Habsburg, Präsident der Paneuropabewegung Österreich dazu: "Die Erweiterung der Europäischen Union ist eine logische Folge der 1989/1990 gewonnen Freiheit. Esten, Ungarn, Slowaken oder Kroaten haben genauso ein Recht auf Europa wie Österreicher, Deutsche, Spanier oder Schweden.” Gerade Österreich, das damals von einer Randlage wieder in die Mitte Europas gerückt ist und von der Ostöffnung enorm profitiert hat, sollte eine aktive Vorreiterrolle in der Frage der Erweiterung der Union spielen.”

http://www.berliner-mauer.de/laszlo-nag ... agy-ha.htm (már nem lehet elérni)
A Páneurópai Piknik története az ötlettol a megvalósulásig igen tanulságos. Valójában akkor lehet az összefüggéseket, az eseményeket és következményeik súlyát megérteni, ha felidézzük a kort, az akkori politikai összefüggésrendszert, mely lassan már sokak számára feledésbe merül. Érdemes a vasfüggöny megszunésének történetét is röviden érinteni.

Az elozmények

Az úgynevezett „SZ-100” típusú, 246 km hosszú jelzoberendezést – a „vasfüggönyt” – az MSZMP PB 1965. május 11-i döntése alapján építették fel 1965 és 1971 között.(1) Egy 1949-ben, közvetlenül az osztrák határnál felépített, aknamezokkel ellátott szögesdrót rendszert váltottak fel ezzel. Székely János, a Határorség országos parancsnoka, a Belügyminisztériumnak készített jelentésében a rendszer számos problémájára utalt.(2) A surusödo muszaki-technikai gondok mellett megemlítette azt a groteszk tényt, hogy mivel a Szovjetunió beszüntette a telepített rendszer további gyártását, a rozsdamentes drót utánpótlását csak nyugati importtal lehetett volna megoldani, ami jelentos devizamennyiséget igényel. Horváth István belügyminiszter egy interjúban közölte, hogy „…az államhatár bizonyos szakaszain a régi idok kellékei és berendezései még megvannak,” és utalt arra, hogy itt az ideje, a technikai határzárak leépítésére.(3) Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP PB tagja 1988. október 26-án Gyorben azt nyilatkozta, hogy „…az elektromos jelzoberendezés erkölcsileg, technikailag és politikailag elöregedett.”(4)

1988. november 24-én Grósz Károlyt felváltja Németh Miklós a miniszterelnöki székben. Horváth István belügyminiszter 1988–1989 fordulóján a jelzoberendezés leszerelését célzó eloterjesztést készített az MSZMP PB számára.(5) A Politikai Bizottság 1989. február 28-án az eloterjesztést elfogadta.(6) A Határorség Országos Parancsnoksága 1989. március 9-én „feladattervet” készített a bontáshoz, melynek próbáját egy szigorúan titkos gyakorlat során végezték 1989. április 18-án.(7) A leszerelés hivatalos megkezdését 1989. május 2-án hirdették ki egy nemzetközi sajtótájékoztatón Hegyeshalomban, kétszáz bel- és külföldi újságíró elott.(8.) Ezen a napon örökre kikapcsolták az elektromos jelzoberendezést. Demonstratív okokból Alois Mock és Horn Gyula külügyminiszterek 1989. június 27-én ünnepélyesen átvágták a vasfüggönyt, melynek bontása már nagy ütemben haladt.(9) A munka befejezésének határideje 1991. január 1. volt. A román hatóságok ugyanakkor a román-magyar határon 1989. június 21-én megkezdték a szögesdrót kerítés építését, és a határsávban növekedett a román határorök által lelott menekültek száma!
Tíz év távlatából visszatekintve, a vasfüggöny lebontásának története felettébb idillikus politikai légkörre utal, de ez nem volt érezheto a mindennapokban. Az a tény, hogy a legfelsobb politikai vezetésben néhány felvilágosult, vagy inkább reálisan gondolkodó személy európai módon próbált politizálni és felkészülni a várható átrendezodésre, nem jelenti azt, hogy ezek a politikusok a jövot tekintve visszavonhatatlanul uralni is tudták az akkori politikai folyamatokat. Az úgynevezett „reformszárny” ugyanis valószínuleg kisebbségben volt az MSZMP-ben. Pusztán a nemzetközi politikai helyzet, Gorbacsov személye, a politikai ellenzék aktivitása és a társadalom egyre növekvo nyomása akadályozta meg, hogy Nagy Imre, Dubcek vagy Walesa sorsára jussanak. Ne felejtsük el, hogy a szóbeli megnyilatkozások egyértelmuen kedvezo változásokat sugalltak, holott 1989-ben szervezetileg még érintetlen állapotban voltak az elmúlt rendszer eroszakszervezetei, köztük a III/III-as ügyosztály és a Munkásorség, továbbá hatályban voltak a régi törvények is.

Elvileg, az akkor formálódó, törvényen kívüli ellenzék minden tevékenysége büntetheto lett volna. Ilyen volt többek között a Páneurópai Piknik szervezése is, amelyet „tiltott határátlépésben való segélynyújtás”-nak is lehetett volna minosíteni! Vagy gondoljunk csak arra, hogy mekkora botrányt okozott Pozsgay Imre kijelentése, miszerint az 1956-os eseményeket népfelkelésnek kell tekinteni. Azt se felejtsük el, hogy a rendszerváltozás „réme” hány ember számára jelentette ekkor a retorziótól való félelmet, illetve hány ember vélte úgy, hogy ezzel elveszti állását, hatalmát, elojogait. Az is igaz viszont, hogy a pattanásig feszült politikai helyzetben, a hihetetlen bizonytalanság és a politikai szelek állandó forgása ellenére is remélni lehetett, hogy ezúttal tényleg gyökeres és végleges politikai átrendezodésre van lehetoség Kelet-Európában.

Az ötlet megszületése

Ebben a zavaros, átláthatatlan, „kristályosodás” elotti feszült helyzetben született a Páneurópai Piknik gondolata. Ritka az olyan esemény, ahol az ötlet egy bizonyos személyhez kötheto. A Páneurópai Piknik ilyen. Mészáros Ferenc akkor debreceni – ma már soproni – lakos fejében fogant meg a gondolat Debrecenben, 1989. június 20-án, a Habsburg Ottó debreceni eloadását követo vacsorán. Az asztalnál Habsburg Károllyal arról beszélgettek, hogy minden kedvezo kilátás ellenére még háborítatlanul áll a Berlini Fal, valamint a vasfüggöny a „belnémet” határon és Csehszlovákia nyugati határán is. Mészáros Ferenc úgy vélte, hogy beszélgetésüket Magyarország ausztriai határán kellene folytatni, ahol a tényleges határvonalon tüzet rakva, szalonnát sütnének egy piknik keretében úgy, hogy a vendégek egy része Ausztriában, a másik része Magyarországon ül – demonstrálva az egyes kelet-európai országok nyugati határain uralkodó állapotok különbözoségét. A gondolaton jót derültek – és más témára tértek át.

Ám 1989. június 30-án a debreceni MDF elnökségi ülésén Mészáros Ferenc mégis felvetette tervét, melyet csak Filep Mária vett komolyan. Mivel Filep Mária úgy vélte, hogy néhány ellenzéki és egy hajdani uralkodócsalád tagjai nem találkozhatnak csak úgy a határon, kibovítette a kört az általa is szervezett „Sorsközösség Tábor” résztvevoivel.(10) Szándékai szerint a Páneurópai Piknik a tábor programzáró rendezvénye lett volna. Filep Mária a debreceni MDF következo elnökségi ülésére már tervet mutatott be „Piknik a vasfüggöny helyén” címmel. Az idopont augusztus 20, a helyszín Fertorákos határa lett volna. A rendezvény védnökeinek Pozsgay Imrét és Habsburg Ottót javasolta. Résztvevoknek a Sorsközösség Tábort, az MDF megyei szervezeteit, az MDF Országos Elnökségét, a FIDESZ-t, az SZDSZ-t, a TDDSZ-t és a Magyar Cserkész Szövetséget jelölte meg. Az ötlet egyedül Mészáros Ferencnek tetszett. A többiek pénz és ido hiányában, továbbá a nagy távolság miatt, kivihetetlennek tartották. Végül a tervet azért jóváhagyták, Filep Mária és Mészáros Ferenc munkába kezdett, bevonva a szervezésbe az Országos Klubtanácsot is.

A szervezés

Az elso és legnehezebb feladatnak a két védnökkel való kapcsolatfelvétel bizonyult.(11) Pozsgay Imre azonnal tetszését nyilvánította ki a tervvel kapcsolatban, és július 10-én már telefonon egyeztettek Habsburg Ottóval is. Másnap, július 11-én hivatalos levél ment Gelsey Erzsébethez, a Habsburg család személyi titkárához, Bécsbe. Idoközben a rendezvény idopontja 1989. augusztus 19-re módosult, hogy ne ütközzön az állami ünneppel, és véglegesen a Páneurópai Piknik nevet kapta.(12) Amint a védnökök beleegyezo válaszát megkapták, gozerovel próbálták felvenni a kapcsolatot valamelyik határ menti MDF-szervezettel. Szabó Bélától és Torma Lajostól, az MDF országos szervezoitol tudtak címeket szerezni. Eloször Koszegre írtak, de nem kaptak választ. Végül Filep Mária 1989. július 15-én elküldte felkéro levelét a soproni MDF részére, Magas László címére. Idoközben megszerezte Csóka Pál és Ors Félix telefonszámát, és létrejött a kapcsolat. A soproni MDF azonnal összehívta a tagságát. Többen szkeptikusan szóltak hozzá a vitához, mivel már július második fele volt, a nyári idoszak miatt kevés tag tartózkodott Sopronban, és sokan féltek, hogy ilyen körülmények között méltó módon már nem lehet megrendezni a Pikniket.

Mivel abban az idoben igen jól muködött Sopronban a Soproni Ellenzéki Kerekasztal (MDF, SZDSZ, FIDESZ, FKGP), és íratlan szabály volt, hogy minden rendezvényt közösen szerveznek, automatikusan adódott az ötlet, hogy a másik három partnerszervezettel együtt vágjon bele az MDF a munkába. A pártok azonnal csatlakoztak az ötlethez, és megindult a szervezés. 1989. július 31-én már Sopronban találkoztunk Filep Máriával. Másnap, augusztus 1-én Csóka Pál lakásán volt részletekbe meno megbeszélés, amelyen részt vett Soproni Horváth Lajos újságíró is, aki tudósított az eseményrol.(13) Ugyanezen a napon a Határorség segítségével sikerült egy bejárás során kiválasztani a leendo rendezvény helyét.

Lehetséges helyszín volt a brennbergi labdarúgópálya, a harkai plató és több nyílt terület, foleg Nagycenk és Kópháza térségében. Végül a lebontható „vasfüggöny” közelsége döntött Sopronpuszta mellet. Erre a területre Bánóczy Géza és Erdélyi Géza hívta fel a figyelmet. Voltak persze viták és nézeteltérések. Debreceni barátaink csalódtak, mert úgy hitték, hogy a „vasfüggöny” pontosan a határon helyezkedik el, ám ott csak vadfogó drótsövény volt. Az Sz-100-as rendszer 500-2000 méterre volt a határtól.(14) Végül sikerült mindenben megegyezni, a feladatok meghatározása és kiosztása is megtörtént.

A soproni forendezok Magas László (MDF) és Szentkirályi Zsolt (SZDSZ) lettek. Az MDF-es csapat foleg az engedélyek beszerzésére és a határnyitás megszervezésére koncentrált, míg az SZDSZ-es gárda a propaganda és a nyomdai anyagok elkészítése terén jeleskedett. A FIDESZ az egyetemisták nyári vakációja miatt csak háromfos (Ivanics Ferenc, Vígh Szabolcs, Vecsera Ferenc), de szorgalmas csapatával vett részt. Az FKGP frissen alakult, kicsiny szervezete az igen aktív Komlós Andor vezetésével dolgozott. Eloször is kellet egy jó szlogen. Kettot is találtunk! A meghívó „Bontsd és vidd!” felhívása Rumpf János ötlete volt. A „Falurombolás helyett Falrombolást!” felhívás – utalva a romániai falurombolásra és a Berlini Falra – Csóka Pál ideája volt, melynek plakátját Kerekes György dekorator készítette el.(15) A furcsa jogi helyzet miatt nem volt egyszeru elintézni, hogy a Piknik résztvevoi vághassanak a vasfüggöny drótjából. Azt sem tudtuk, hogy kivel kell tárgyalni, hiszen a rendszert elvileg már lebontották, de a Soproni Állami Gazdaság vadasparkot tervezett Sopronpusztára és az o kérésükre ezen a szakaszon a határorök meghagyták a drótkerítést. Horváth Péter, a gazdaság akkori igazgatója nagyvonalúan megengedte a „pár méter” drótkerítés lebontását, amelynek késobbi helyreállítását is megígérték a szervezok. Nagyon segítokész volt e tekintetben és minden egyéb vonatkozásban is Frankó István ezredes, a soproni Határorkerület Parancsnoka, akivel az Ellenzéki Kerekasztal már korábban is jó és korrekt kapcsolatot alakított ki. Abban a politikai helyzetben ez ritka volt, és ezért Frankó István sok akkori hatalmasság rosszallását vonta magára.

Ezzel párhuzamosan folyt a munka Debrecenben is. Az országos propagandát a sajtóban Túri Gábor, Porcsin Zsolt és Krecz Tibor végezte. Megszületett a Piknik emblémája: a szögesdrótot átszakító fehér galamb, Varga Ákos grafikus munkája, aki a plakátokat is ingyen szitázta és nyomtatta. A debreceniek vállalták a szalonnasütéshez szükséges kenyér, szalonna, paprika és üdítoital eloteremtését, a felhívás 5000 példányban való kinyomtatását, továbbá a piknikes trikók eloállítását. Ezeket szponzorok segítségével Ferenczy Lórántné, Hernyák Imre, Engi László és Szabó Lukács teremtették elo. Két buszt tudtak szerezni, amelyekkel a szervezok és résztvevok Sopronba érkeztek. (Az egyiket Filep Mária vállalatának igazgatója adta kölcsön térítésmentesen, a másikat Engi László debreceni vállalkozó bocsátotta rendelkezésükre.)

1989. augusztus 4-én Balogh Sándor segítségével elküldtük Debrecenbe a határnyitás végleges helyszínének térképét.(16) Pozsgay Imre még aznap közölte, hogy ot a pikniken titkára, Vass László fogja képviselni. Rövidesen az is kiderült, hogy Habsburg Ottó képviseletében lánya, Walburga von Habsburg utazik Sopronpusztára. Sopronban közben folyt a helyszín kialakítása, az egyeztetés a Határorséggel és az érintett hatóságokkal. Augusztus 10-én szemlét tartottak a rendezok, a város és a szakhatóságok (ÉDÁSZ, Vízmu, Határorség, KÖJÁL, LFMK, VOLÁN, stb.) illetékesei. Errol Stöckert Tamás emlékeztetot is készített a Városházán. Ezen a szemlén határozták meg a feltételeket, amelyeket a szervezoknek teljesíteniük kellett. Felvetodött a gondolat, hogy az osztrák vendégek részvételének elosegítése érdekében legyen a közelben ideiglenes határnyitás. Ez az eredeti koncepciónak nem volt része. Magas László javasolta, hogy a régi pozsonyi országúton, Margitbánya felé nyissuk ki a határt, ahol 1948 óta nincs határátkelo. Ott egy fából készült kapu volt található, lánccal és lakattal bezárva. A lakatnak már a kulcsa sem volt meg! Az ideiglenes határnyitást mindkét országban kérvényezni kellett az illetékes hatóságoktól. Magyar oldalon ez igen gyorsan ment, köszönhetoen Pozsgay Imre hathatós segítségének. Tole kapta meg Filep Mária az illetékesek neveit és telefonszámait, akik az engedélyt kiadhatták. Végül a Határorség legmagasabb szintu vezetoivel való egyeztetés alapján megszületett az engedély. A kiválasztott helyen, a régi pozsonyi országúton 1989. augusztus 19-én 15.00–18.00 óráig ideiglenesen megnyílhatott a magyar határ.

Ausztriában viszont semmilyen kapcsolatunk nem volt, a szervezok azt sem tudták, hogy milyen módon kell a határnyitást kérvényezni. Csóka Pál kapta a feladatot, hogy próbáljon valahol Burgenlandban partnert keresni, aki ebben segítene. Délutánonként járta a környezo falvakat és városokat, hogy egy szervezetet, politikust vagy bármilyen hivatalos szervet találjon, aki támogatást hajlandó nyújtani. Nyolc nappal a már meghirdetett, de valójában meg nem szervezett határnyitás elott talált rá Szentmargitbánya akkori polgármesterére, Andreas Waha úrra. Egy utcai szolgálatban lévo rendor igazította útba, Waha úr ugyanis éppen a margitbányai bornapokat nyitotta meg. A polgármester az ötletet hihetetlennek, a tervet a hátralévo nyolc nap miatt szinte kivihetetlennek tartotta, de látva a kész információs anyagokat, az elkészült németnyelvu plakátokat és szórólapokat, fellelkesedett. Kihasználva, hogy a bornapok megnyitóján Burgenland politikai vezetoinek jó része jelen volt, meghívta asztalához Csóka Pált. A véletlenül ott tartózkodó tisztségviselok elmondták a teendoket és a maguk részérol megígérték a gyors intézkedéseket.

Tanácsaiknak megfeleloen Lorincz Gábor két német nyelvu kérvényt írt a soproni MDF nevében. Egyet a Burgenlandi Biztonsági Igazgatóság címére augusztus 14-én, egyet pedig az illetékes Vámparancsnokság részére, augusztus 17-én. A hátralévo rövid ido miatt Lorincz Gábor Horváth Zoltánnal együtt személyesen adta át a kérvényeket, a megfelelo osztrák okmánybélyegekkel együtt. A háttérben Waha úr szakadatlanul telefonált a határnyitás ügyében, hiszen a szolgálati út betartása mellett egyik engedélyt sem lehetett volna kiadni. Így is csak telefonon kapott, szóbeli engedély alapján nyitották ki a határt az osztrák vámorök, mert az írásos parancs 19-én még nem érkezett meg.(17) Az osztrák és magyar határorizeti szervek elozetes egyeztetése alapján a határt csak a szervezok által leadott listán szereplo magyar és osztrák személyek léphették volna át. A hivatalos ügyintézés mellett, Waha úr „fellármázta” az egész Ferto vidéket. Csak a Piknik napján látszott meg ennek az eredménye, hiszen a határ 41 év utáni kinyitása olyan népvándorlásszeru mozgást indított be osztrák oldalról, ami a magyar delegáció átkelését lehetetlenné tette.

A honi propagandagépezet, a kezdetleges lehetoségek és a szervezok kis létszáma ellenére, kiválóan muködött. Debrecenben Túri Gábor megszerezte a magyarországi külképviseletek címlistáját, és 25 nagykövetség kapta meg angol nyelvu szöveggel a programot és a szórólapokat, a térképekkel együtt. A Szabad Európa Rádió komoly reklámot adott az eseménynek.(18.) Krecz Tibor közbenjárására a Magyar Nemzet is hírt adott a Piknikrol.(19) Számolatlanul érkeztek a támogató levelek. A vasfüggöny bontásában való részvételét jelezte a Rákóczi Szövetség, a Komárom Megyei Sprint Futókör, a Széchenyi Társaság, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, Várdy Huszár Ágnes az egyesült államokbeli Pittsburgh-bol, s még sorolhatnánk. Egymás után jelentkeztek a nyugati TV-társaságok, a SAT1, az ORF, stb. Sopronban az utolsó két-három napban egymásnak adták a kilincset a tévés stábok Magas László lakásán. Mindegyiket ki kellett vinni a határra, mert a 15 órakor uralkodó fényviszonyokra voltak kíváncsiak. Az európai TV-társaságok jelenléte még nem volt meglepo, de amikor egy újzélandi forgatócsoport jelent meg, az már felettébb feltuno volt. Ugyanúgy, ahogy a mi állami televíziónk tünteto érdektelensége és távolmaradása!

A maroknyi szervezogárda szinte minden percét a piknik számtalan apró – de mégis sok energiát leköto – ügyének intézése foglalta el.(20) Különösen ügyeltek a rendezok arra, hogy a hatóságok eloírásainak megfeleljenek. Mindenki tudta, hogy politikai okokra hivatkozva ilyen rendezvényt már nem lehet betiltani. Félo volt azonban, hogy valamilyen hatósági eloírás megsértésére hivatkozva, azért még meg lehet tenni.(21) Debreceni barátaink több csoportban, augusztus 17-én, 18-án, és 19-én reggel érkeztek meg és segítettek a hátralévo munkákban. Az utolsó napon még folyt a favágás és a rozsegyujtés, sátrakat állították fel, színpadot ácsoltak, kiépítették a hangosítást, majd Hámori Gábor felállította az útjelzo táblákat. Az elokészületek ezzel befejezodtek. Ekkor azonban már a városban tartózkodott számos NDK állampolgár, akik nem véletlenül utaztak Sopronba –, a szervezok azonban vajmi keveset tudtak errol!

A „nagy nap” eseményei

A hivatalos program 1989. augusztus 19-én, 14.00 órakor kezdodött, nemzetközi sajtótájékoztatóval, a Lövér Szálló teraszán. Ezen a szervezok részérol Filep Mária, Magas László Mészáros Ferenc, Nagy László, Szentkirályi Zsolt, és, vendégként Szigeti Dezso országgyulési képviselo vett részt. A tájékoztató magyar, német és angol nyelven folyt. Népes nemzetközi újságíró-gárda figyelte az elhangzottakat. A teljes magyar hírközlés nevében Abinéri Ottó, a „Határor” újságírója és Soproni Horváth Lajos, a Magyar Hírlap tudósítója jelent meg. Mivel a Pozsgay Imrét képviselo Vass László késve érkezett, továbbá a sok kérdés és a két idegen nyelvre történo fordítás miatt a tájékoztató elhúzódott, a résztvevok a tervezett 15.00 órára nem érkeztek meg a határra. A sajtótájékoztató vége felé járhattunk, amikor 14.57 perckor megtörtént az áttörés.

Az e sorok írója által felvezetett, újságírókat szállító autóbusz 15.30–15.40 körül ért a határra, amelyet mintegy száz méternyire tudtunk csak megközelíteni, mert az Ausztriából érkezo várt, és a kukoricásból özönlo nem várt vendégeinktol mozogni sem lehetett! A program szerint, a határra busszal érkezo delegáció a határt gyalogosan átlépve Margitbánya foterére ment volna, ahol Andreas Waha polgármester és Csóka Pál készült a delegáció fogadására, a helyi fúvószenekarral. Ezt követoen együtt mentünk volna vissza a határra, majd Sopronpusztára, a Piknik helyszínére, ahova a hivatalos programot terveztük. Ez teljesen lehetetlen volt, a határon maga az oskáosz uralkodott. Ekkora tömeget ott egyszeruen nem lehetett irányítani, de erre felkészülni sem lehetett, hiszen senki nem számolt ekkora érdeklodéssel.

A zurzavart növelte az a váratlan esemény, ami mindent felborított, és amire az akkor legközelebbrol érintett Bella Árpád alezredes, az ideiglenes határátkelo helyszíni parancsnoka így emlékezik: „Amikor megérkeztek az osztrák kollégák, Johann Göltl barátommal megbeszéltem a delegációk átléptetésének általunk tervezett rendjét. Beszélgettünk és vártunk. A 15.00 órára tervezett érkezés elott néhány perccel a mintegy százméteres távolságra belátható útszakaszon feltunt egy nagy gyalogoscsapat, akikrol közelebb érve kiderült, hogy bizony nem delegáció, hanem vélhetoen egy NDK-s csoport. Elébük mentem a kapu elé, hamar kiderült, hogy Ausztriába kívánnak távozni. A további kérdésekre már nem adtak lehetoséget, a kapuszárnyakat benyomva gyorsvonatként száguldottak át, óriási felfordulást okozva. Azt kell hogy mondjam, az NDK-s állampolgárok megjelenése annyira volt váratlan, mint amennyire nem. Hiszen a nagy problémánk az volt, hogy a 17-i táviratban jelzett tömeg felbukkan-e a rendezvényen, vagy sem. Ha a határozott cáfolat ellenére mégis ideérkeznek, akkor az öt útlevélkezelovel a kiadott módszertani útmutató szerint megállítani, feltartóztatni nem tudjuk oket. Ha ez a tömeg kísérletet tesz, hogy átjusson, akadályoztatása esetén elégedetlenségének, érzelmi feszültségének levezetéséhez könnyen folyamodhat eroszakos cselekményekhez is. Az eroszak eroszakot szül, az pedig pánikot. És mint tudjuk, a pánik kezelhetetlen. Óhatatlanul összeütközik a fegyvertelen és a fegyveres, és mindig a fegyvertelen »húzza a rövidebbet«. Nem véletlenül írja a szakirodalom, hogy tömegmozgások esetén a rendfenntartás a tolerancia, a megértés és a párbeszéd iskolája kell, hogy legyen. Az ido bennünket igazolt, hogy amit tettünk és amit nem, vélhetoen itt és most, ezen a helyen találkozik mindannyiuk egyetértésével. Meg kell jegyeznem, nem biztos, hogy ami történt, annak így kellett történnie. Normális körülmények között nem szerencsés, ha egy szabad, demokratikus jogállamban határor alezredesek döntenek, mert akkor nem lenne rend, nem érvényesülne a jog. Természetesen 1989 augusztusában más idok jártak.”(22)

Az NDK-beli menekültek az elso hullám után csapatosan, vagy családonként, de egyesével is folyamatosan érkeztek a határátkelohöz. A felfordulásban a magyar határorök háttal Magyarország felé kezelték az osztrák útleveleket – a megegyezéstol eltéroen. A menekültek a magyar határoröket hátulról kerülgetve – néha majdnem fellökve – özönlöttek át a határon. Az osztrák vendégek, sorukra várva, udvariasan folyosót nyitva engedték a menekülteket Margitbánya irányába. Andreas Waha és Csóka Pál értesülve az eseményekrol, a határra sietett. A polgármester látva, hogy mi történt, visszasietett a községbe, és minden panziót, vendéglot felhívott és szállást, ételt, italt és telefonálási lehetoséget kért a menekültek részére, melynek költségeit a helyi önkormányzat vállalta. Telefonált a bécsi NSZK követségre, és velük egyetértésben buszokat rendelt a német állampolgárok elszállítására. A buszok Bécsbe, majd még aznap este Giessenbe szállították oket, mivel már Magyarországról érvényes NSZK útlevéllel (!) érkeztek…

A határon a szervezok úgy döntöttek, hogy – történt, ami történt – a program megy tovább, és a delegációval ok is útjukat vették Sopronpuszta felé. Ott több szervezo a rádióból értesült a hírrol, hiszen az óriási területen szinte elveszett az a mintegy harminc ember. Mobiltelefon még nem volt, CB-rádióval nem rendelkeztünk, még tábori telefon sem volt. Senki nem fogta fel, hogy itt történelem íródott. A hivatalos program részeként a védnökök nevében beszélt Walburga von Habsburg és Vass László. A Sorsközösség Tábor résztvevoi nyolc nyelven felolvasták a szervezok felhívását, beszélt Konrád György („Gondolatok a határ mentén”), valamint Klaus Lange és Vinzenz von und zu Liechtenstein a Páneurópa Unió nevében. Tokés László levelét Szabó Lukács olvasta fel, amelyet augusztus elején o csempészett át a határon. A hivatalos program során a rendezok folyamatosan konzultáltak egymással a pódiumon is, a terepen is. A várható következményekrol volt szó. Mivel a külföldi vendégek beszédét kellett fordítanom, az emelvényrol nem mozdulhattam el, de minden fejleményrol tudtam, mert jöttek fel a hírek, és a színpadon folytatott beszélgetéseket mi továbbítottuk a többieknek. Emlékszem, hogy megkérdeztem Konrád György véleményét arról, hogy börtönbe kerülünk-e, nem is a Piknik miatt, hanem úgy általában. Nem járunk-e úgy, mint az ’56-osok, vagy a csehek ’68-ban, vagy mint Walesáék? Szó szerint emlékszem a mondataira, azt mondta: „Úgy érzem, hogy ezúttal talán van esélyünk arra, hogy esetleg valódi változások jönnek és lehet, hogy a börtönt megússzuk!” Egy beszéd alatt, amelyet nem kellett fordítanom, megkérdezte tolem a „Die Welt” tudósítója Carl-Gustaf Ströhm, hogy mi lesz Magyarországon? Azt válaszoltam, hogy egy-két éven belül kiderül, vagy kormányra kerülünk vagy börtönbe! Ez nagyon tetszett neki, máig emlegeti.(23) Persze olyan nyugodt nem voltam, ahogy ezt neki mutattam.

Senki nem tudta, mi lesz a határon történtek folytatása. Mindenesetre a Határorség magas rangú illetékese még aznap délután közölte Magas Lászlóval, hogy: „Nem errol volt szó, ennek biztos lesz még folytatása!” – bíztatva ezzel mindannyiunkat. Aki viszont tényleg megnyugtatott bennünket, az Vass László volt, aki nem veszítette el lélekjelenlétét. Pedig a rendezvényen, mint Pozsgay Imre államminiszter titkárságának vezetoje, miniszterhelyettesi rangban a legmagasabb köztisztviseloként vett részt. Azonnal konzultált a határorökkel és biztosított arról, hogy minden késobbi megtorlástól megvédenek minket. Megadta Pozsgay Imre titkos számát, saját névjegyét is szétosztotta, sot röviden beszédében is utalt a határon történtekre.

Ezzel a rendezvény az eredeti program szerint folyt tovább, Vass László részvételével, aki szinte cinkosságot vállalt velünk. A népünnepély több ezer vendége, fütyülve a háttérben folyó vitákra – melyekrol nem is nagyon vett tudomást – jókedvuen piknikezett. Fozték a gulyást, sütötték a kolbászt, szalonnát, volt sör, fröccs, minden, amit szem-száj megkívánhat, miközben kilométer hosszan bontották a drótot, komolyan véve „Bontsd és vidd” jelszavunkat. Egészen addig, míg le nem szakadt az ég. A Pikniket, ami valószínuleg hajnalig eltartott volna, az égi karhatalom, a mennydörgés és a suru zápor verte szét. Gyorsan kocsiba szálltam és hazaindultam. Akkor vettem észre, hogy a kohidai fegyházig vezeto úton elhagyott DDR felségjelu Trabantok és Wartburgok tömege parkolt. Ezekért a tulajdonosaik már nem jöttek vissza.

Utórezgések

Másnap a Lövér Szállóban ebéden találkoztak a vendégek és a szervezok. Itt fogalmazódott meg eloször, ifj. Fasang Árpád részérol, hogy „…augusztus 19-én Sopronpusztán történelmet írtak.” A következményekkel azonban senki nem volt tisztában. Talán a Határorség tisztje többet tudott, aki mellé taktikai okokból ültem, hogy kikérdezhessem. Arra a kérdésemre, hogy mi lesz velük, azt válaszolta, hogy „…majd telexen Budapestrol kapunk egy fadugós fegyelmit, amit eldugunk egy fiókban!” Megtudtam, hogy a fadugós fegyelmi olyan, ami van, de nincs, mint a fadugós gyakorló gránát. Az is van, de az sem robban! A délután késve érkezo Adam Michnik is érezte, hogy nagy dolog történt. Sajnálta, hogy nem elozo nap jött és addig nem tágított, amíg ereklyeként Rumpf Jánosné piknikes trikóját el nem kunyerálta!

A nyugati sajtó ontotta a híreket, a helyszínen meg sem jelent magyar sajtó másodkézbol tudósított. Nevetséges, de a Népszabadság bonni tudósítójára hivatkozva írt a Piknikrol. A lap augusztus 21-én, harmadik oldalán, összeállításban számolt be a történtekrol. A terjedelem kétharmadát a bonni tudósító töltötte ki: „...helyszíni nyugatnémet beszámolók szerint a Páneurópai Piknik elnevezésu találkozó alkalmából szombaton Sopron mellett megnyitották a határ egy szakaszát, hogy a rendezvényre érkezo osztrák és más vendégeket zavartalanul fogadni tudják. Ezt használta ki több száz, a helyszínen várakozó NDK-állampolgár…”(24) A gyori TV-híradó stábja, mint abban az évben általában minden ellenzéki megmozdulásról, errol is lekésett. Négy óra után estek be, öt perc alatt felvettek pár képet és távoztak. A TV-híradóban csak egy villanásra lehetett a tömeget látni, valamint egy halk mondatot hallani Walburga von Habsburg beszédébol. Nem volt túl informatív a tudósítás.

Voltak azonban ellenkezo tapasztalataink is. A sajtó segítségével sikerült felhívni a figyelmet érdekes eseményekre a Piknik után. Pár nappal augusztus 19. után, a nagycenki elágazásnál a határorök – fegyveres munkásoröket is bevonva – visszafordították a DDR felségjelu autókat. Kópháza térségében aludni nem lehetett éjjel a puskaropogástól. Pozsgay Imre K-telefonszámát ekkor hasznosítottuk. Az o segítségével sikerült a Panoráma stábját Kalmár György vezetésével Sopronba csábítani, akik 24 perces, hiteles tudósítást adtak le a televízióban a Sopron környéki állapotokról. Feltehetoleg ennek hatására, a munkásoröket visszahívták. Korrekt híradást olvashattunk a Magyar Hírlapban,(25) a Soproni Hírlapban,(26) az Ötlet ’89-ben.(27) De mi folyhatott a háttérben?

Mi történt a kulisszák mögött?

Erre sajnos még nem tudjuk a választ. Pedig ennek tisztázására rendezett konferenciát a „Páneurópai Piknik ’89 Alapítvány”, a tizedik évfordulón, a Pannonia Med Hotelben, 1999. augusztus 18-19-én.(28.) A konferencia mottójául Thomas Sowell idézetet választottunk: „A teljes igazságot kétféleképpen lehet elmondani. Névtelenül, vagy utólag.”
Ennek ellenére nem derült ki egyértelmuen, hogy milyen mértékben volt nemzetközi egyeztetés akár keleti, akár nyugati irányban. Ismert volt-e a németek áttörési szándéka a magyar hatóságok elott? Mi lett volna, ha megbomlik az egyensúly a hatalomban az ortodox kommunista szárny javára? Mi lett volna, ha a Gorbacsov elleni puccs két évvel korábban, 1989 augusztusában következik be? Lehetne a kérdéseket tovább sorolni, mert gyakran ellentmondó válaszokat kapunk az akkori illetékesektol. Hallottuk, hogy Németh Miklós 1989 tavaszán „virágnyelven” Moszkvában Gorbacsovval megbeszélte a tervezett magyarországi változásokat.

Az is elhangzott, hogy a politikai vezetés tudatosan támogatta Pozsgay Imrét és a Pikniket, amely számukra teszt volt. Kíváncsiak voltak arra, hogy milyen módon reagál Berlin, Prága, Bukarest és Moszkva?(29) De mi lett volna a szervezokkel, ha a „baráti országok” nem megfeleloen reagáltak volna? Ha teszt volt, miért éppen Bella Árpádnak felejtettek el szólni, pedig egyedül az o katonáinál volt éles loszer? Ha lonek, akkor most „…nem emlékhely, hanem kegyhely lenne a határon” (idézet Bella Árpádtól), nem Magyarország dicsoségére, hanem szégyenére. A legmagasabb rangú soproni parancsnok szerint „…nem ez volt megbeszélve”. Tehát o nem örült az áttörésnek, nyilván inkább megakadályozta volna. Fonökei is így gondolkozhattak? Valószínuleg, mert karhatalmi század volt készenlétben fegyverhasználat, gumibot és egyéb technikák alkalmazására készen.(30) Viszont ezzel egyidejuleg az országos parancsnok kiadta, hogy egy kilométeres körzetben nem tartózkodhat egyenruhás katona, mivel ez egy civil rendezvény.(31) Így nehéz tiltott határátlépést meghiúsítani!

Ha a Piknik teszt volt és nem volt reakció az elobb említett fovárosokból, akkor miért kellett lövöldözni? Miért kellett meghalnia Kurt-Werner Schulz-nak?(32) Miért kerülhetett sor a „kópházi és a sopronpusztai csatára”, augusztus 23-án? Ki mozgósította a Munkásorséget? Helyi túlkapás volt ez, vagy a központi hatalmi harc eleme? Vagy csak Honeckert kellett nyugtatgatni? Hiszen figyelt itt mindenki mindent. A Stasi berlini delegációja július végén szemlét tartott a Piknik szóba jöheto helyszíneinek térségében. Igaz, ezt csak tíz év után tudtuk meg. Ha minden a tervezett szerint zajlott a határon augusztus 19-e délutánján, miért indult eljárás Bella Árpád ellen? Ha az eljárás elindult, miért nem fejezték be? Még mindig tart? Mintha a központi akarat nem mindig jutott volna el a címzettekhez. Óvatosságból nem adhatták írásba, vagy útközben elkallódtak az utasítások? Vagy csak arról volt szó, hogy a bizonytalan szituációban a középkáderek is óvatosságból kettos életet éltek? Persze mit lehetett tolük várni akkor, amikor a szóbeli és így nyomot nem hagyó utasítások ellentétben voltak a korábban kiadott, de még érvényben lévo parancsokkal?

Pedig a magyar kormánynak határozott elképzelései voltak a menekültkérdéssel kapcsolatban, már a Piknik elott. Alexander Arnot, az NSZK nagykövete 1989. augusztus 4-én találkozót kért Horváth István belügyminisztertol, ahol tájékoztatást kért a magyar fél szándékairól.(33) Itt a belügyminiszter írásos választ ígért, amelyet Pallagi miniszterhelyettes készített és juttatott el a nagykövetnek még a Piknik elott.(34) Ez konkrét idopontokat tartalmaz a menekültstátusz elbírálási lehetoségérol. A Genfi Menekültügyi Egyezmény értelmében 1989. október elején állították volna fel a befogadó állomásokat. Ehhez szükséges volt még a vonatkozó nemzetközi szerzodések felülvizsgálata is. Azt azért a válasz megjegyzi, hogy „…hazánk nem kíván a kelet-európai menekültek kivezeto csatornájává lenni.”

Idoközben a legfobb ügyész helyettese 1989. augusztus 8-án átiratában iránymutatást adott a megyei ügyészeknek, hogy a határon elfogott menekülok esetében, ha a „buncselekményt” nyomós ok miatt követték el, akkor a nyomozást megrovás alkalmazásával meg kell tagadni. A már megkezdett nyomozásokat meg kell szüntetni.(35) A „nyomós ok” egyébként kiváló kibúvó! Két nappal késobb a Legfobb Ügyészség Államellenes Ügyek Osztálya ezzel kapcsolatban szintén átiratot intézett a megyékhez, melyben közlik, hogy az iránymutatásban foglaltakkal a Belügyminisztérium és a Külügyminisztérium is egyetért, valamint azt, hogy a genfi Menekültügyi Egyezmény kihirdetésére eloreláthatólag október 1-én kerül sor. (36) Akkortól lép teljes hatályba a menekültek jogállásáról szóló jogszabály. A ki- és bevándorlásról, valamint az útlevélrol szóló törvények a tervek szerint 1990. január 1. napján léptek volna életbe.

Több irányú nyomás nehezedett a kormányra. Kevesen tudják, hogy augusztus utolsó napjaiban Lezsák Sándor – teljes titoktartást kérve – Sopronban járt Magas Lászlónál. Alakulóban volt egy terv a német menekültek tömeges Sopronba szállításáról, és Lezsák alkalmas helyszín keresésében kért segítséget. Nyilvánvalóan erre az akcióra reagált Horváth István belügyminiszter a Magyar Nemzetben szeptember 5-én. Autóbusszal történo szállításhoz a brennbergi futballpályát és a fertorákosi kofejto parkolóját, a vonattal történo szállításhoz a kópházi vasútállomást választották ki. Ezektol a helyektol a határ csupán néhány száz méternyire van. Végül erre az akcióra nem került sor, de nyilván az ilyen tervek is siettették a kormány döntését, ahogy a Piknik maga is. Nehéz eldönteni, hogy a Piknik és az 1989. szeptember 11-i kormánydöntés között eltelt ido sok, vagy kevés? Bár utólag mindenki nagyon okos és visszamenoleg rendkívül informált. Ennek ellenére jó lenne tudni, hogy valójában ki mit tudott? Tudott-e egyáltalán valaki valami biztosat? Ki milyen utasításokat kapott és honnan? Kit honnan biztattak és mivel? Gyanítom, hogy a történelmünkbol ismert típusú tanácsokat kapta mindenki, János esztergomi érsekkel szólván: „A királynét meggyilkolni nem kell félnetek jó lesz ha mind beléegyeznek én nem ellenzem.” Bizonyos szint alatt, csak ilyen értelmu információkat lehetett kapni. De hol volt a szint, amely felett mindenrol tudtak? Hány forgatókönyv volt? Nekünk csak egy. A kormánynak valószínuleg több is, mindegyik a rájuk nézve kedvezonek remélt végkifejletek lehetoségével! Félo, hogy a válaszokat hosszú évek elteltével kaphatjuk meg, hiszen a még egyáltalán fellelheto dokumentumokat zárolták. Ezektol a zárolt anyagoktól nem szenzációt várok, nem terhelo bizonyítékokat valakikre nézve. Csupán a tényeket, hogy okuljunk belole mi is, de foleg az utánunk következo generációk. Nem célja senkinek, hogy a tények birtokában az érdemháborút gerjessze, szembeállítsa az akkori politikusokat a szervezokkel, katonákkal, vagy egymással. Ez nem lehet cél, hiszen 1989 nyara egy olyan ritka s ezért igen értékes pillanata volt a magyar történelemnek, amikor egy ügyben – legalább tetteiben, ha gondolataiban nem is teljesen –, együttmuködött a politikai vezetés, a karhatalom és az ellenzék. Ráadásul nagyrészt mások, a németek érdekében.

A Páneurópai Piknik és a szeptember 11-i kormánydöntés nélkül is átrajzolódott volna Európa térképe. Lehet, hogy késobb, talán másképp, esetleg véresebben! Örüljünk együtt annak, hogy „gyanútlan felforgatóként” bár, de mi is részesei voltunk az átalakulás egy fontos epizódjának. Jó lenne azonban ismerni a valódi mozgatórugókat, a színfalak mögött történteket. Ha majdan az archívumok megnyílnak, az akkori történészek eldönthetik, hogy egy ügyesen felépített „bizánci” megoldásról volt szó, vagy magyaros „kontármunkáról”. Lehet, hogy az igazság a ketto között van?

1.) Andreas S. Schmidt-Schweizer: Die Öffnung der ungarischen Westgrenze für die DDR-Bürger im Sommer 1989. Südosteuropa Mitteilungen 37., 1997/1., 34. p.
2.) „Jelentés a nyugati határszakaszon kiépített elektromos jelzorendszer muszaki-technikai állapotáról, alkalmazásának tapasztalatairól.” 1987. október 5. Határorség Országos Parancsnoksága, Ikt. sz. 0022/43/1987., 3. p.
3.) Népszabadság, 1988. augusztus 6., 5. p
4.) Határor, 1988. november 4., 5. p.; Pozsgay Imre: Politikus-pálya a pártállamban és a rendszerváltásban. Budapest, 1993., 84-85. p.
5.) „Eloterjesztés az MSZMP Politikai Bizottságához a határorizet hosszú távú feladataira, 1989 február.” Magyar Országos Levéltár, [ a továbbiakban: OL] 288.f.5/1054, 99-116. p.
6.) „Jegyzokönyv a Politikai Bizottság 1989. február 28-án megtartott ülésérol.” OL, 288.f.5/1054, 5-6. p.
7.) "Feladatterv az EJR, határsáv, nyomsáv felszámolására, új határorizeti rendszer kidolgozására.” 1989. március 9. 076/4/1989 ; továbbá: Népszabadság, 1994. április 26. 13. p.
8.) Dr. Zsiga Tibor: A „vasfüggöny” és kora. Budapest, 1999., 76. p.
9.) „Magyar Dokumentáció” (Kiadja a MTI) Budapest, XXI. évf., 1989. június, 315. p..
10.) Ennek a Martonvásáron muködo tábornak kelet-európai fiatalok voltak a résztvevoi Észtországtól Jugoszláviáig, akik az országaik elott álló sorskérdésekkel foglalkoztak, olyan eloadók segítségével, mint Szocs Géza, Molnár Gusztáv, Lubovil Feldek, Benek Silhon, Krzysztof Sliwinski és mások.
11.) Nem volt egyszeru a telefonálás, mivel Filep Mária munkahelyén távolsági hívást nem lehetett kezdeményezni. Leleményesen „lopták” viszont a városi vonalakat oly módon, hogy az egyik munkatárs édesanyját hívták fel, akitol visszahívást kértek. A bejövo városi vonalat csenték el és így beszéltek a Habsburg irodával, majd a késobbiekben Pozsgay Imre titkárságával. A „Habsburg-kapcsolatot” Szabó Lukács hozta létre, aki Habsburg Ottó június 20-i látogatását is megszervezte. Pozsgay Imre titkárának, Sánta Áronnak a nevét és telefonszámát Filep Mária egy dunántúli település tanácselnökétol, Orbán Ottótól tudta meg.
12.) Ezen az MDF országos központjában vita alakult ki. Gergely András és Kiss Gy. Csaba az elnevezést nem javasolták, mivel létezik egy „Páneurópa Unio” szervezet is és ebbol szerintük még jogi problémák is adódhattak volna. Ennek elkerülése végett lett a név Páneurópai Piknik az eredetileg tervezett Páneurópa Piknik helyett, ami így sem aratott osztatlan sikert, de senkinek nem volt jobb ötlete. Az elnevezés nem is lett szerencsés, mivel késobb tényleg támadtak ebbol bonyodalmak.
13.) „Páneurópai Piknik Sopron mellett.” Magyar Hírlap, 1989. augusztus 2.
14.) Debreceni barátainknak el kellett fogadniuk, hogy a szalonnasüto tüzek nem a határon lesznek. Azon is vita volt, hogy a rendezvényt csak az eredeti résztvevokkel kívánták megrendezni. Soproni nyomásra (Komuves Géza ötlete alapján), országos rendezvényre került sor. A soproniaknak szintén nem tetszett a „páneurópai” elnevezés, de már a sajtóban jól bevezetett néven nem lehetett változtatni.
15.) Sajnos, a Piknik utáni nagy eso során az eredeti mu a helyszínen megsemmisült.
16.) A Selectron kft-tol – a soproni szervezok számára egyetlen hozzáférheto telefaxról.
17.) Nem is beszélve arról, hogy a soproni MDF postafiókcímére feladott engedélyek „elvesztek”… Ezeket a Piknik tízéves évfordulójára rendezett konferencián Frey és Schandl uraktól másolatban kapták meg a rendezok, napra pontosan tíz év késéssel!
18.) Filep Mária régi ismerose, Szekeres László, Magyarországról tudósító riporter révén.
19.) „Páneurópai Piknik a »vasfüggöny« helyén.” Magyar Nemzet, 1989. augusztus 9.
20.) Rumpf János és családtagjai például szabadságot vettek ki, mert vállalt feladataikkal nem végeztek volna idoben!
21.) Ilyen buktató volt a KÖJÁL eloírás. 1500 fonyi várható vendégsereget jelentettünk be – becslések szerint ennek tízszerese jelent meg –, és erre a tömegre méretezett illemhelyet kellett felállítani. Erre az utolsó pillanatban került sor, Rumpf János és Gazdag Imre közbenjárásával, a VOLÁN Tröszt segítségével.
22.) Kurucz Gyula (szerk.):Az elso határnyitás. Budapest, 2000., 57-58. p.
23.) Kurucz i.m., 144. p.
24.) Kurucz i.m., 182. p.
25.) „NDK-polgárok áttörése a páneurópai pikniken.” Magyar Hírlap, 1989. augusztus 21.
26.) „Valljanak a képek.”; „Véletlen szemtanú.”; „A szabadság ára.” Soproni Hírlap, 1989. augusztus 25
27.) „Határtalan vesszofutás.” Ötlet ’89, 1989. augusztus 31.
28.) „Az elso határnyitás”. Szerkesztette: Kurucz Gyula, Kortárs Kiadó, Budapest, 2000. ; Uo.: „Das Tor zur deutschen Einheit” – Grenzdurchbruch Sopron 19. August 1989. Editon q, Berlin, 2000.
29.) Kurucz i.m., 68-74. p.
30.) BM Határorség 11. Kerület Parancsnokának 034/1989. sz. Intézkedési terve a „Páneurópai Piknik” rendezvény határorizeti és biztosítási feladataira., Sopron, 1989. augusztus 16.; Páneurópai Piknik ’89 Alapítvány Archívuma, Sopron. [a továbbiakban:PPAA]
31.) Kurucz i.m., 167. p.
32.) „Halál a magyar-osztrák határon.”, Magyar Hírlap, 1989. augusztus 23.
33.) Belügyminiszteri feljegyzés, 1989. augusztus 4., I-a-849/89; PPAA
34.) A Belügyminisztérium Közleménye, 1989. augusztus 10.; PPAA
35.) A legfobb ügyész helyettesének átirata, 1989. augusztus 8., Ig. 338/1989.; PPAA
36.) Legfobb Ügyészség Államelleni Ügyek Osztálya átirata, 1989. augusztus 10., Ig. 338/1989; PPAA
37.) „Nem engedhetünk titkos akciókat.” Magyar Nemzet, 1989. szeptember 5.

http://cyberpress.sopron.hu/article.php?id=5665
A Páneurópai Piknik szimbolikusan pontot tett a jaltai világrend végére - jelentette ki a tárlatmegnyitón dr Szájer József, aki kiemelte: az események bizonyítják, a rendszerváltásban nem csupán a reformkommunista vezetésnek, hanem a civil erőknek is meghatározó szerepe volt.

Pozsgay Imre szerint 1989 több kockázatos kezdeményezése közül kiemelkedik a sopronpusztai határnyitás, amelyet nemzetközi szempontból sorsdöntő fordulatnak nevezett. Mint kifejtette: a szocialista országok köréből Magyarország elsőként tört ki a Varsói Szerződésből azzal, hogy az augusztus 19-ei Páneurópai Pikniken utat nyitott a német menekülteknek. Pozsgay az akkori idők tanújaként is hangsúlyozta, hogy az akkori velejéig romlott rendszerben is voltak olyan politikusok, akik a rendszerváltozás élére állottak.


Hogy állt az eseményekhez pl. az angol vezetés?

http://nol.hu/kulfold/nyugatrol_buzdito ... orbacsovot
2009. szeptember 11.
Nyugatról buzdították az NDK lerohanására Gorbacsovot
Anglia biztosította Gorbacsovot, hogy elnéző lesz, ha fegyverrel akadályozza meg a német egyesülést, Miterrand francia elnök fejében állítólag az is megfordult, hogy országa ebben a Szovjetunió szövetségeseként részt is venne.


Talán Németh Miklós, akkori miniszterelnök, a Népszabadságnak adott nyilatkozatában szólt először arről, hogy Margaret Thatcher mennyire ellenezte 1989-ben a német újraegyesítést, a Financial Times csütörtöki száma után a pénteki The Times újabb világtörténelmi súlyú titkos dokumentumokat ismertet az egyesülés körüli nyugati manőverekről.

Az iratokból kitűnt, hogy Margaret Thatcher nem csak hogy ellenezte a német újraegyesítést, de bizalmasan még arról is biztosította Mihail Gorbacsovot, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megértést fog tanúsítani, ha a Szovjetunió beavatkozik a Varsói Szerződés fenntartása és a Szovjetunió biztonságának megóvása érekében.

Mitterrand elnök fejében állítólag az is megfordult, hogy katonai szövetségre lép a Szovjetunióval, hogy közösen akadályozzák meg a német újraegyesítést. Gorbacsov azonban hajthatatlan volt, nem akarta leverni a kelet-európai átalakulást - közöl újabb részleteket a londoni napilap a ma nyilvánosságra kerülő eddig titkosított dokumentumokból.

A brit külügyi iroda által pénteken bemutatandó dokumentumokból csütörtökön napvilágot látott részekből kiderült, hogy François Mitterand francia miniszterelnök egy magánlevélben arra figyelmeztette Margaret Thatchert, hogy Németország az egyesítést követően Németország ismét rendkívül veszélyessé válhat. Az íratok tanúsága szerint a brit miniszterelnök is komoly aggodalommal szemlélte az újraegyesítést.


Forrás és további részletek: globusz.net

http://globusz.net/node/2952 (már nem lehet elérni)
Ez történelem: nyugati vezetők arra bíztatták Gorbacsovot, hogy akár katonai erővel is akadályozza meg a német újraegyesítést
pogonyi, p, 2009/09/11 - 06:45
Gorbacsov utálta és megvetette a kelet-európai kommunista vezetőket

Talán Németh Miklós, akkori miniszterelnök, a Népszabadságnak adott nyilatkozatában szólt először arról, hogy Margaret Thatcher mennyire ellenezte 1989-ben a német újraegyesítést (A globusz.net megjegyzése). A Financial Times csütörtöki száma után (lásd globusz: http://globusz.net/node/2946 ) a pénteki The Times újabb világtörténelmi súlyú titkos dokumentumokat ismertet az egyesülés körüli nyugati manőverekről.

Az iratokból kitűnt, hogy Margaret Thatcher nem csak hogy ellenezte a német újraegyesítést, de bizalmasan még arról is biztosította Mihail Gorbacsovot, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megértést fog tanúsítani, ha a Szovjetunió beavatkozik a Varsói Szerződés fenntartása és a Szovjetunió biztonságának megóvása érekében. Mitterrand elnök fejében állítólag az is megfordult, hogy katonai szövetségre lép a Szovjetunióval, hogy közösen akadályozzák meg a német újraegyesítést. Gorbacsov azonban hajthatatlan volt, nem akarta leverni a kelet-európai átalakulást - közöl újabb részleteket a londoni napilap a ma nyilvánosságra kerülő eddig titkosított dokumentumokból.

A brit külügyi iroda által pénteken bemutatandó dokumentumokból csütörtökön napvilágot látott részekből kiderült, hogy François Mitterrand francia miniszterelnök egy magánlevélben arra figyelmeztette Margaret Thatchert, hogy Németország az egyesítést követően Németország ismét rendkívül veszélyessé válhat. Az íratok tanúsága szerint a brit miniszterelnök is komoly aggodalommal szemlélte az újraegyesítést.

A londoni The Times válogatásából újabb pikáns és megdöbbentő részletekre derül fény a német újraegyesítéssel kapcsolatban.

Az egyik nyilvánosságra hozott feljegyzésből kiderül, hogy 1989-ben Margaret Thatcher azt mondta Mihail Gorbacsovnak, hogy Nagy-Britanniát aggasztja az egész Európa stabilitását veszélyeztető német újraegyesítés. A brit miniszterelnök utalt rá, hogy országa megértést tanúsítana, ha a Szovjetunió beavatkozna az egyesítés és a Varsói Szerződés felbomlásának megakadályozása érdekében.

Thatcher arra is felhívta Gorbacsov figyelmét, hogy nem kell komolyan venni a NATO kardcsörtetését. „Jegyzőkönyven kívül" pedig elmondta azt is, hogy Bush elnök sem kíván közbeavatkozni, ha a Szovjetunió biztonsága érdekében fellép az újraegyesítés ellen. (Thatcher szavait a megbeszélés után emlékezetből rekonstruálták a feljegyzések készítői.)

Iratok bizonyítják, hogy Franciaország is hasonló véleményen volt: Jacques Attali, Mitterrand elnök személyes tanácsadója Vadim Zaglagyinnal, Gorbacsov tanácsadójával folytatott egyeztetésén elmondta, hogy Franciaországot meglepte, hogy Moszkva még nem avatkozott be az NDK-ban, és tétlenül nézi a két Németország közeledését. Néhány hónappal később egyenesen úgy fogalmazott, hogy Franciaország legborzalmasabb rémálma válik valóra a német újraegyesítéssel. Egyes beszámolók szerint Mitterand elnök azt is fontolgatta, hogy katonai szövetségre lép a Szovjetunióval, hogy közösen akadályozzák meg az újraegyesítést.

A dokumentumokból kiderül, hogy Gorbacsov hajthatatlan volt, és nem akarta leverni a szocialista országokban megindult átalakulást.


A londoni napilap leírja, hogy a Thatcher és Gorbacsov megbeszéléséről készült jegyzőkönyvek fénymásolatát egy fiatal orosz kutató csempészte ki Oroszországból még 1991-ben, miután felismerte, hogy a hidegháború végét új megvilágításba helyező dokumentumok történelmi jelentőségűek. A több mint 1000 oldalnyi kicsempészett anyagból az is kiderül, hogy Gorbacsov szívből utálta és megvetette a kelet-európai kommunista vezetőket. Erich Honeckert egyenesen „seggfejnek" nevezte.

http://globusz.net/node/2946 (már nem lehet elérni)
„Az újraegyesített Németországnak nagyobb mozgástere lesz, mint Hitler idején”
pogonyi, cs, 2009/09/10 - 09:06
Financial Times

A londoni napilap ismerteti a pénteken nyilvánosságra kerülő, eddig titkosított brit dokumentumokat, amelyekből kiderül: François Mitterrand francia miniszterelnök egy magánlevélben arra figyelmeztette Margaret Thatchert, hogy Németország az egyesítést követően Németország ismét rendkívül veszélyessé válhat. Az íratok tanúsága szerint a brit miniszterelnök is komoly aggodalommal szemlélte az újraegyesítést.

A brit külügyi iroda által pénteken bemutatásra kerülő dokumentumok tanúsága szerint a Mitterand francia miniszterelnök 1990 januárjában, a berlini fal lebontása utána, az első szabad kelet-német választások előtt azt írta Margaret Thatchernek, hogy az egyesítés miatt a Németország ismét veszélyessé válhat. A külügyi feljegyzésekből az is kiderül, hogy Margaret Thatcher is rendkívül aggasztotta a német újraegyesítés, amelyet ezért határozottan ellenzett, annak ellenére, hogy a brit diplomaták többsége támogatta az egységes Németország létrehozását.

A Financial Times kitér rá, hogy a dokumentumok titkosításának feloldása miatt árnyék vetülhet a francia-német kapcsolatokra, hiszen Mitterrand szoros, baráti kapcsolatot alakított ki Helmuth Kohllal, a német újraegyesítés élharcosával, akinek politikájáról a háta mögött az iratok szerint mély megvetéssel nyilatkozott.

http://www.bedeutung.co.uk/thatcher-gor ... n-records/
http://bedeutung.wordpress.com/2009/09/ ... n-records/
http://www.timesonline.co.uk/tol/news/p ... 829416.ece (már nem lehet elérni)
September 10, 2009
Thatcher, Gorbachev, Bush: read the secret Kremlin records
Remarkable cache of official transcripts of conversations which show the then Prime Minister's hostility towards a united Germany

Note by Anatoly Chernyaev on conclusions from the Conference for International Policy.

March 10 1986: excerpt

(…)

Shouldn’t we actually thoroughly consider whether we could mount this whole ‘German-German question’ in such a way so it benefits the socialist community, socialism and our politics? After all the most important card, the decision about the so-called ‘re-unification’ of Germany, is in our hands. With this, we can tie in the whole line about moving the Federal Republic closer to us. There are a lot of underwater rocks there. Everything needs to be researched very thoroughly, together with serious specialists and scientists. Perhaps some stereotypes would have to be overcome, which were quite naturally borne out on reflection of what Germans did during the War. In any case, we need to find out what is the likelihood of new Bismarcks or Hitlers [appearing from the woodwork]. In brief, the German theme requires our serious attention. It looks as though it is becoming the main [route] in the realisation of our European course.

(…)

Gorbachev at the Politburo meeting

October 6 1988: excerpt

(…)

With all differences and nuances, there are many signs that the growing problems faced by our fraternal nations are of similar nature. The similarity of symptoms points to the fact that the illness is caused not by some evil virus which managed to infect those who have not taken precautions but is due to certain factors within the economic and political model of socialism. Within the model which was first adopted by us, and then used with insignificant modifications in those countries which chose the path of socialism in the post-war period.

We have already exposed weaknesses in this model and are gradually eliminating them. In this, as the matter of fact, is the key objective of Perestroika, [which is] to give socialism a new quality. Several countries have followed our example or even have overtaken us on the course of major reforms. Some, such as the GDR, Romania and China have not yet realised the need for change but it is due mostly to political reasons rather than to unwillingness of the current leadership to change. In reality, everyone needs to change but we do not say so publicly so that we are not accused in trying to force our Perestroika on to our friends.

However, the fact remains: clear signs of a crisis point to a need for radical reforms across the socialist world.

(…)

A conversation between Mikhail Gorbachev and UK Prime Minister Margaret Thatcher

September 23 1989 : transcript

Thatcher:

I wanted to raise some questions regarding the situation in the countries of Eastern Europe. I was deeply impressed by the courage of General Jaruzelski in Poland and by his patriotism. Of course, the future of Poland and its alliance with you are very important. I noticed that you reacted calmly to the results of the Polish elections and generally to processes taking part in this and other Eastern European countries. My understanding of your position is following: you welcome each country developing in its own way on the condition that Warsaw Pact stays. I understand this position perfectly.

Now I would like to say something in complete confidence and would ask you not to record this part of our conversation.

Gorbachev:

I agree to your request.

(The following part of the conversation is reproduced from memory)

Thatcher:

We are very concerned about the processes taking place in Eastern Germany. Some big changes could happen there, forced partly by the state of the society and partly by the illness of Erich Honecker. One example of this is the flight of thousands of people from the GDR to the FRG. All of this is on the surface, it is very important but even more important is something else.

The reunification of Germany is not in the interests of Britain and Western Europe. It might look different from public pronouncements, in official communiqué at Nato meetings, but it is not worth paying ones attention to it. We do not want a united Germany. This would have led to a change to post-war borders and we can not allow that because such development would undermine the stability of the whole international situation and could endanger our security.

In the same way, a destabilisation of Eastern Europe and breakdown of the Warsaw Pact are also not in our interests. Of course, internal changes are happening in all Eastern European countries, somewhere they are deeper than in others. However, we would prefer if those processes were entirely internal, we would not interfere in them or push the de-communisation of Eastern Europe. I can say that the President of the United States is of the same position. He sent me a telegram to Tokyo in which he asked me directly to tell you that the United States would not do anything that might put at risk the security of the Soviet Union or perceived by the Soviet society as danger. I am fulfilling his request.

Gorbachev:

Thank you for this message. In broad terms, you have outlined our position correctly. We believe that socialist countries should solve their internal problems themselves, chose themselves the course and speed on the way of implementation of their socialist choice. We do not want and will not interfere but will, of course help our allies as we have always done.

As for the state of health of Erich Honecker, he is planning to take part in all events commemorating the 40th Anniversary of the GDR. I can tell you that I am planning to arrive to the GDR on 6-7th October to celebrate this anniversary.

Thatcher:

Thank you.

The diary of Anatoly Chernyaev, a senior analyst in the Soviet Communist Party Central Committee’s International Department, who was in charge of relations with West European communist parties

October 9 1989: excerpts

Yesterday M.S. got back from the GDR. It appears from the speeches and the TV interviews that he navigated the situation successfully. At the airport, Shakhnazarov and Raisa Maksimovna were describing how it went… As M.S. and Honecker walked together, a continuous roar in the air: ‘Gorby! Gorby!’ emanated from the thousands, or hundreds of thousands of people. Nobody paid attention to Erich. At the meetings there were posters in Russian: “Gorbachev—you are our hope!” Besides Gorbachev, there were around 20 various leaders in attendance (Zhivkov, Ceausescu, Nicaraguan Ortega, etc.), but nobody gave them much heed. All the festivity concentrated on Gorbachev’s presence in Berlin.

He came back satisfied. The recognition and support he receives ‘over there’ encourages and reassures him, in contrast to the worthless treatment he gets from his own people. Krenz said to Falin: “Our Erich sees everything, but does not want to admit anything.”

On October 10, the Socialist Unity Party of Germany will have a Plenum… They might overthrow Erich. Otherwise, it will soon come to a storm on the Wall. In any case, the Prague-Dresden-FRG refugee trains passed through a row of exalted greetings, were showered with flowers, etc. The policemen waved at the Russians…

(…)

All of Europe is raving about M.S. in Berlin. And everybody in Europe is whispering in our ear: it is good that the USSR has delicately expressed its stance against German reunification.

Zagladin traveled all around France and met with everybody - from Mitterrand to mayors. He has buried Moscow with records of his conversations (with gusto! There is nothing he likes better). They all say in unison - nobody wants a unified Germany. Attali (Mitterrand’s adviser) brought up the possibility of restoring a serious Soviet-French alliance, including military “integration,” but camouflaged as a joint use of armies to fight natural disasters.

Thatcher, when she asked to go off record during the conversation with M.S., expressed her views decisively against Germany's reunification. But, she said this is not something she can openly say at home or in Nato. In short, they want to prevent this with our hands.

October 11 1989

Record of conversation with Honecker… when speaking with me and Shakhnazarov, M.S. called him an asshole. M.S. said, “He could have said to his people that he has had four operations, he is 78, he does not have the strength to fill his position, so could they please ‘let him go’, he has done his duty. Then, maybe, he would have remained an esteemed figure in history.” Shakhnazarov and I were doubtful that he would get a place in history if he did this right now. Two or three years ago, maybe. Right now he is already in a position similar to Kadar’s. He has been cursed by the people.

(...)

The day before yesterday, Kohl tried to speak with M.S over the phone. Yesterday I reminded M.S. about this, but he brushed it aside - he did not want to. Today he called me and said: “go ahead, put the call through…” As soon as I reached for the phone, he called again: “Should I? The results of the Berlin PB are not clear yet. And in general…”

I told him that he should, otherwise it would be awkward. Plus, I am sure that he is calling to disassociate himself from his statements regarding reunification (in connection to the flight of GDR citizens to the FRG).

The conversation lasted 17 minutes. Kohl promised to help in Hungary and Poland, planned a visit to Warsaw, and most importantly - assured M.S. that he will not destabilize the GDR. M.S. replied: “This is a very important statement. I will take it into consideration.” They talked about bilateral economic ties in the follow up to M.S.’s visit to Bonn.

A Politburo discussion about [Egon] Krenz (who replaced Honecker)

November 3 1989 (eight days before the Wall was opened): excerpt

Kryuchkov:

Tomorrow 500,000 [people] will come out on the streets of Berlin and other cities…

Gorbachev:

Are you hoping that Krenz will stay?

We won’t be able to explain it to our people if we lose the GDR. However, we won’t be able to keep it afloat without the FRG.

Shevardnadze:

We’d better take down the Wall ourselves.

Kryuchkov:

Will be difficult for them if we take it down.

Gorbachev:

They will be bought up whole… And when they reach world prices, living standards will fall immediately.

The West does not want German re-unification but wants to use us to prevent it, to cause a clash between us with the FRG so as to rule out a possibility of a future ‘conspiracy’ between the USSR and Germany.

I told Krenz: “when selecting people look not only at the Central Committee but at the society at large, otherwise they will themselves force you to take on unacceptable [candidates].”

We will deal with the FRG in a ‘triangle’, i.e. together with the GDR, and openly.

Conversation between Mikhail Gorbachev and US President George Bush in their first one-to-one meeting in Malta

December 2 1989: excerpts

Gorbachev:

(…)

First, I would like to say that the direction of changes in Eastern Europe and the Soviet Union moves us closer and that it is the main thing. However, there is also something else which is important. I can’t accept when some American politicians say that the moves to prevent a split in Europe should be based on Western values. It looks as though if in the past we were accused in ‘exporting the revolution’, today it is about the export of American values. I think this does not comply with the spirit of current changes and could complicate ongoing processes. I wanted to tell you this although I know that your position is different.

In this connection, [I would like to move on to] the ‘German question’. Our impression is that Mr Kohl is hurrying, fussing, acting irresponsibly, not approaching things seriously. Wouldn’t it just be possible that the theme of re-unification be exploited for electioneering, that momentum would become more important than strategic factors. Talking of which, there is a difference in opinion on this question in the FRG, both within the governing coalition and Social Democrats. However, we must make it clear to everyone that certain actions can harm positive processes and, moreover, put under question very important and serious issues, including trust to the FRG government.

So what will be? Will united Germany be a neutral country, not belonging to any [international] military or political groups, or will it be a member of Nato? I think we should make it clear that both options are too early to discuss now. Let the process take its course, let’s not push it.

It is not us who are responsible for the division of Germany, this was up to history. Let history decide this issue in the future too. I think we understand each other on this.

Bush:

I think that Helmut Kohl is largely driven by emotions in reaction to the developments. The same could be said about [Hans-Dietrich] Genscher. Yes, in the three point programme one can sense some influence of electioneering. However this wave of emotion must be considered.

Kohl knows that some Western allies, whilst publicly supporting re-unification given that is the will of the German people, are actually concerned about it.

Gorbachev:

First, I would like to say that the direction of changes in Eastern Europe and the Soviet Union moves us closer and that it is the main thing. However, there is also something else which is important. I can’t accept when some American politicians say that the moves to prevent a split in Europe should be based on Western values. It looks as though if in the past we were accused in ‘exporting the revolution’, today it is about the export of American values. I think this does not comply with the spirit of current changes and could complicate ongoing processes. I wanted to tell you this although I know that your position is different.

In this connection, [I would like to move on to] the ‘German question’. Our impression is that Mr Kohl is hurrying, fussing, acting irresponsibly, not approaching things seriously. Wouldn’t it just be possible that the theme of re-unification be exploited for electioneering, that momentum would become more important than strategic factors. Talking of which, there is a difference in opinion on this question in the FRG, both within the governing coalition and Social Democrats. However, we must make it clear to everyone that certain actions can harm positive processes and, moreover, put under question very important and serious issues, including trust to the FRG government.

So what will be? Will united Germany be a neutral country, not belonging to any [international] military or political groups, or will it be a member of Nato? I think we should make it clear that both options are too early to discuss now. Let the process take its course, let’s not push it.

It is not us who are responsible for the division of Germany, this was up to history. Let history decide this issue in the future too. I think we understand each other on this.

Bush:

I think that Helmut Kohl is largely driven by emotions in reaction to the developments. The same could be said about [Hans-Dietrich] Genscher. Yes, in the three point programme one can sense some influence of electioneering. However this wave of emotion must be considered.

Kohl knows that some Western allies, whilst publicly supporting re-unification given that is the will of the German people, are actually concerned about it.

Gorbachev:

Gorbachev:

I would like to stress that the changes leading to normalisation of contacts, higher co-operation and better trade links between two German states are seen by us as positive.

Bush:

As strange as it would seem but on this question you are in the same boat with our Nato allies. The most conservative of them welcome your approach. At the same time, they have to think about that time when such concepts as the FRG and the GDR will become part of the past. In this question, I will be acting with great care. Let our Democrats accuse me in being timid but I am not going to jump on the wall because there is too much at stake here.

Gorbachev:

Yes, a president should not be jumping on the wall. (Laugh)

(…)

Bush:

I would like to clarify one point. You expressed your concern regarding Western values. This would have been understandable if our commitment to certain ideals led to difficulties in the USSR or Eastern Europe, stood in the way of their progress. However, we have never pursued such objectives. Every discussion of Western values at Nato or other Western organisations is absolutely natural and not destructive. After all, what are Western values? They are transparency, pluralism, openness, free debate. In economic terms, it is the engine room of progress, free market. These values are not something new or opportunistic, they have been shared for a long time by us and people in Western Europe, they unite the Western world. We welcome changes in the Soviet Union or Poland and do not set them against Western values. Therefore I would like to see your point of view as well as possible so as to avoid any misunderstanding.

Gorbachev:

The main principle which we have adopted and which we follow as part of our new thinking is the right of each country to choose, including the right to reconsider and change its original course. This is a very painful process, however this is a fundamental right. The right to choose without interference from outside. The USA are committed to a particular social and economic system chosen by the American people. Let people of other countries also decide which, let’s say, god they want to pray to.

It is important for me that the new tendency for a renewal in Eastern and Western Europe moves towards closer convergence. The result will not be a copy of Swedish, British or Soviet model. No. What will come out will be something that answers the requirements of the current stage in the development of human and European civilisation.

We know that people do not now fear when faced with a choice of either one of the systems. They are looking for their own version which will provide them with better life. When this search is free we can only say: good for you.

Bush:

I don’t think that we differ here. We welcome self-determination [of states] and debates that accompany it. I would like to see our approach in positive light: Western values do not mean forcing our system on to Romania, Czechoslovakia or even the GDR.

(…)

Jacques Attali [French President’s adviser] said the following to Vadim Zagladin [a senior Gorbachev aide] in a short meeting in Kiev

December 6 1989: excerpt

A firm position of non-interference in internal matters of brother nations shown by the USSR during the events in the GDR have puzzled the French leadership. On the one hand, the French sincerely and with pleasure welcomed that fact that the ‘Brezhnev doctrine’ has become a thing of the past. However, on the other hand, the French leadership raised a question whether this meant that the USSR has made peace with the prospect of a united Germany and will not take any steps to prevent it? This has caused a fear approaching panic.

France by no means wants German re-unification, although it realises that in the end it is inevitable. Therefore, François Mitterrand took heart in that the USSR shared his position when he was assured of the latter by Gorbachev in the course their conversation.

(…)

Discussion on the German question held at the Kremlin

January 26 1990: excerpt

(…)

Ryzhkov:

We should be realistic. We can not stop this process. All we can do is chose our tactics because we will not be able to preserve the GDR. All barriers have been destroyed. The country’s economy is imploding. All state institutions are dissolved. We can not hope to preserve the GDR. However, a confederation is a different thing and we must propose our condition for a confederation. It is not right to be leaving [all initiative] to Kohl. If we do this then in 20 or 30 years Germany will start another world war.

Gorbachev:

Our process taking place in Eastern Europe is based objective factors and it is already much overheated. The shock was worse where the process touched the strongest links, such as the GDR, Czechoslovakia, Romania. We should learn our lesson, we should not be left behind, be realistic all the time.

Our people, even given all the criticisms that they are hearing, do not want to end the perestroika. They would rather reject its opponents. Our society in its current state is the most rotten of all those similar to us and nothing will save it. We ourselves started to change it and we must continue to do so, move forward, without losing initiative. We must not stall.

(…)

Translation and additional research by Sergei Cristo



Előzmények:

- 1987.04.30-05.04.: II. János Pál pápa Nyugat-Németországba látogatott.

- 1987.06.12.: Berlin fennállásának 750. évfordulóján Ronald Regen amerikai elnök az alábbiakat mondta a Brandenburgi kapunál:
"Generalsekretär Gorbatschow, wenn Sie nach Frieden streben, wenn Sie Wohlstand für die Sowjetunion und für Osteuropa wünschen, wenn Sie die Liberalisierung wollen, dann kommen Sie hierher zu diesem Tor, Herr Gorbatschow, öffnen Sie dieses Tor! Herr Gorbatschow, reißen Sie diese Mauer nieder!
--Gorbacsov főtitkár, ha ön békére törekszik, ha ön jólétet kíván Szovjetúniónak és Kelet-Európának, ha ön liberalizálást akar, akkor jöjjön ide ehhez a kapuhoz Gorbacsov úr, nyissa meg ezt a kaput! Gorbacsov úr szaggassa le ezeket a falakat!--"

- 1987 09.07-11.: Erich Honecker keletnémet államfő látgatást tett az NSZK-ban.

- 1987.09.27.: Geoge H. W. Bush alelnök Lengyelországba látogatott, ahol találkozott Jaruzelski államfővel és a betiltott "Szolidaritás" vezetőjével, Lech Walesa-val.

- 1987.12.08-10.: Ronald Regen-Mihail Gorbacsov találkozó Washingtonban. Megállapodás született a középhatósugarú Pershing-II, illetve SS-20 atomrakéták leszereléséről.

- 1988.01.12.: Hans-Dietrich Genscher nyugat-német külügyminiszter Lengyelországban Lech Walesa-val is találkozott.

- 1988.02.25.: NDK-ból megkezdték az SS-20 atomrakéták elszállítását.

- 1988.05.22.: Grósz Károly, Kádár János (semmilyen végzettséggel nem rendelkezett; 1956-os forradalom vérbefojtója, idegen csapatok segítségével) helyére került.

- 1988.05.29-06.02.: Ronald Regen-Mihail Gorbacsov találkozó Moszkvában.

- 1988.09.01.: Megkezdték az amerikaiak NSZK-ból a Pershing-II atomrakétákat kivonni.

- 1988.09.15-16.: Helmut Kohl kancellár a Szovjetúniába látogatott és tárgyalásokat folytatott Mihail Gorbacsov-val.

- 1988.10.16-18.: Edgar Bronfman a Zsidó Világtanács (World Jewish Congress, WJC) elnöke NDK-ban tett látogatást. NDK vállalta a jóvátétel fizetését. Erich Honecker kelet-német államfő a "Stern der Völkerfreundschaft" renddel tüntette ki 1988.10.17-én Edgar Miles Bronfmant.

- 1988.10.28-29.: A Varsói Szerződés külügyminiszterei Budapesten tárgyaltak.

- 1988.11.09-10.: Wolfgang Schäuble tárgyalásokat folytatott Kelet-Berlinben, Erich Honecker-rel.

- 1989.02.11.: Az MSZMP döntést hozott a kommunista párt monopol helyzetének a feladásáról és a "vasfüggöny" lebontásáról.

- 1989.03.03.: Németh Miklós új miniszterelnök Moszkvában tárgyal Mihail Gorbacsov-val, ahol tájékoztatta Gorbacsovot, hogy többpártrendszert szándékoznak Magyarországon bevezetni és a "vasfüggönyt" nem tervezik felújítani. Felkérte Gorbacsovot arra, hogy vonja ki csapatait Magyarország területéről.

- 1989.04.18.: Győrnél a "vasfüggönyből " eltávolítottak egy darabot.

- 1989.05.02.: Megkezdődött a "vasfüggöny" felszámolása.

- 1989.05.08.: Kádár János minden beosztásától el lett távolítva.

- 1989.05.30-31.: Az új amerikai elnök, George H. W. Bush (a Skull and Bones - The Order of Death - Koponya és Csontok illuminátus titkos társaság tagja, a CIA volt igazgatója) látogatása NSZK-ban. Mainz-ban kijelentette, hogy Európának egyesülnie kell, és szabaddá kell válnia. A magyar kezdeményezés nyomán a berlini fal lebontására hívta fel a figyelmet ("Let Berlin be next!")

- 1989.06.12-15.: Helmut Kohl és Gorbacsov politikai nyilatkozatot írt alá az NSZK-ban arra nézve, hogy minden állam szabadon dönthet politikai és társadalmi rendszeréről.

- 1989.06.27.: Alois Mock osztrák és Horn Gyula (a hírhedt ÁVH hajdani beosztottja) magyar külügyminiszter szimbolikusan átvágták a szögesdrótokat az osztrák-magyar határon, Sopronnál.
Link
Kép

- 1989.07.07.: Bukarestben a Varsói Szerződés tagállamainak az összejövetelén a Szovjetúnió korlátozott szabadságot biztosított a tagállamoknak.

- 1989.07.09.: George H. W. Bush amerikai elnök és James Baker külügyminiszter Lengyelországba és Magyarországra látogatott.

- 1989.07.24-25.: Grósz Károly és Nyers Rezső Moszkvába tárgyalt Gorbacsov-val.

- 1989.08.19.: Otto von Habsburg, a volt osztrák-magyar monarchia lemondott trónörökösének és egyben a Páneurópai Unió elnökének, illetve Pozsgay Imre államminiszternek a védnöksége alatt megrendezett Páneurópai Piknik keretében 14:57-kor a kelet-német menekültek számára megnyílt ideiglenesen a határ Ausztria felé Sopronpuszta közelében. A rendezvényen kb. 15-20 ezeren vettek részt a határ mindkét oldalán.
Link


A Páneurópai Pikniket követő események:

- 1989.09.10/11.: A magyar kormány éjjel megnyitotta az osztrák-magyar határt, biztosítva ezzel többtízezer keletnémet állampolgár nyugatra távozását.

- 1989.09.30.: Dietrich Genscher nyugat-német külügyminiszter (FDP) a prágai nyugat-német nagykövetségen tartózkodó kelet-német menekültekkel közölte, hogy kiutazhatnak az NSZK-ba. A menekülteket szállító zárt vonatok NDK-n keresztül szállították őket az NSZK-ba.
Egy nappal korábban realizálódott 1999.08.11-e előtt utolsó alkalommal a Shem ha-Mephorash-nak ("Isten 72 szellemének") az egyik kozmikus forrása:


1989.09.29. 23:47 UT +2.00 Jeruzsálem (5750. Tisri 1. - Ros Hásáná; a zsidó újév újholdja, ami már szombatnak számított)
"IC"-Nap-Hold-Mars konjunkció:6,7°Mérleg; -Szaturnusz-Uránusz
-Neptunusz quadrat:7,6°/1,5°/9,6°Bak;
-Jupiter oppozíció:9,5°Rák (6,1°/8,1)


Link
Kép

Videó1
Videó2

Link
Kép
Gedenktafel mit den Worten des ehemaligen Bundesaußenministers Hans-Dietrich Genscher (FDP) am Balkon der Deutschen Botschaft in Prag.

- 1989.11.09.: Günter Schabowski úgymond tévedésből korábban jelentette be (18:55) a másnapra tervezett Nyugat-Berlinbe vezető határátkelők megnyitását az NDK TV által is közvetített sajtóértekezletén. Másnap megkezdték a német fiatalok az átkozott fal "lebontását".


1989.11.10. 19:16 UT
Nap-Merkúr konjunkció:18° 21' Skorpió (Merkúr-Latitude: 0°!) Ilyen csak 651 évenként történhet meg, ha megtörténik!



Link
Nagy kép


Link
Kép
Ost-Berlin/West-Berlin: Die Bornholmer Brücke ist der 1.Grenzübergang, der geöffnet wird.

Link
Kép
Gegen 23.30 Uhr des 9. November 1989 ist der Grenzübergang Bornholmer Straße faktisch offen.

Link
Kép

Link
Kép

Videók:

http://www.youtube.com/watch?v=RZzOhYMY ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=xflEwkan ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=3bN9ZRj3 ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=9tj54f-B ... ure=relmfu
http://www.youtube.com/watch?v=QB2E2T7K ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=0skfyd7B ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=jW_P7f0f ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=6cnTXT49 ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=gQ1NezC8 ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=Nyh41_uj ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=BjZ2z0mN ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=kSXHSjHm ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=zEyaS__8 ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=bBGwtXEX ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=Ivrp1EqF ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=zEyaS__8 ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=GpJowQn7 ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=ga0CF5uO ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=b-jtv-kG ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=rLqZT67I ... re=related
http://www.youtube.com/watch?v=JGWlyosz ... re=related


- 1989.12.02-03.: Amerikai-szovjet csúcstalálkozó Málta szigetén. Résztvevők:
- Bush, Baker, Sununu, Scowcroft, Paul Wolfowitz, Zoellick, Blackwill
- Gorbacsov, Sevarnadze, Jakovlev, Bessmertnych, Csernjajev, Dobrynin, Achromejev
Link

Link

- 1989.12.27.: A keletnémet kormány bejelentette a berlini fal lebontását.
Másnap a német Katolikus Püspöki Konferencia utasítására az "ártatlan gyarmekek ünnepe ("Fest der unschuldigen Kinder") alkalmából az összes templom harangját megkongatták, a terhességmegszakítás gyermekáldozataira emlékezve.


1989.12.28. 03:20 UT
Nap-Hold-Uránusz-Szaturnusz-Neptunusz konjunkció:6,4°/6,4°/5,5°/15,1°/11,9°Bak; -Jupiter oppozíció:5,7°Rák



Czike László (1950 -) magyar közgazdász, gazdasági tanácsadó, író és publicista szerint a rendszerváltásban oroszlánrésze volt a Magyarországi Nagyoriens szabadkőműves páholynak, amit négy nappal a Páneurópai Picknicket megelőzően, 1989.08.15-én újra megalakítottak a budai Zichy kastélyban, hivatalosan pedig 1989.12.27-én, az Intercontinental hotelben:

http://www.salzburgi-magyar-koer.org/in ... mitstart=5
Rendszerváltó szabadkőművesek - 50. oldal
Rendszerváltó Grand Orient

Még 2001-ben, a „Testamen, Leonardo evangéliuma” című – egyik terjedelmes kritikai esszém tárgyát képező - könyv eszmei szerzője, Zelnik József etnográfus, a reinkarnált Templomos Lovagrend magyarországi nagymestere, egész oldalas interjút adott a Magyar Nemzetnek. Ebben többek között említést tett arról „… meg kellene vizsgálni a Máltai Lovagrend szerepét a magyarországi rendszerváltásban”. Sok minden tény, jel, dokumentum utal arra, hogy több titkos társaság is rezidens szerepet játszott "az átalakulás” eseményeiben – már ami a lovagrendeket illeti: a „templomos lovagrend” legalább annyira, mint a máltai. Azonban sokkal jelentősebb volt a „valódi titkos társaságok” szerepvállalása, a legkülönbözőbb lovagrendek nem meghatározó, inkább közvetítő, koordináló feladatokat láttak el. Így lettek „rezidensei” a titkos társaságoknak. Elsősorban a Grand Orientnek, amely - a szakirodalom szerint - úgy 230 éve az Illuminátusok végrehajtó szervezete. Oda-fenn kigondolják a társadalmi változásokat, a Grand Orient helyi szervezete pedig precízen végrehajtja a mesterterveket. Az elmúlt 230 év legfontosabb társadalmi „kataklizmáit” – az amerikai függetlenségi háborút, a „dicső” francia forradalmat, az 1848-as európai forradalmakat és szabadságharcokat, a párizsi kommünt, az oroszországi „nagy” októberi forradalmat, a magyar őszirózsás forradalmat és a „Tanácsköztársaságot”, a gyalázatos Trianoni Békeszerződést, sőt, az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot, majd a kelet-európai „rendszerváltást” - mind-mind a Grand Orient páholy vezényelte le. A magyar „rendszerváltást” egy – hatásmechanizmusaiban előzetesen részletesen átgondolt és egyeztetett - „körpaktum” forgatókönyve alapján, mint politikai erők, az MDF és az SZDSZ hajtották végre, de mindegyik pártnak megvolt a maga speciális szerepe. (1) A politikai betonalapzatot a Komintern adta: az MSZMP, majd MSZP. (2) A változtatás tömegmozgalmát: a „nemzeti” Grand Orient - a ‘48-as MDF. A folyamatba épített „gondolatkontrollt” a Libintern: az SZDSZ. A Szép Új Világrend, a jövő csíráit az illuminátus világállami elit: a későbbi évek kormányzási feladataihoz fokozatosan felnövekvő Fidesz.
Czike László

http://www.universumpaholy.hu/oldalak/f ... uvessegrol
A SZABADKÕMÛVESSÉG rövid története
A testvérek NSZK-ba, Franciaországba jártak páholymunkára. Az új tagokat szintén itt avatták be, illetve emelték magasabb fokozatokba. Ebben kiemelkedõ szerepet játszott a párizsi magyar nyelvû Martinovics Páholy. A lángok újra meggyújtására egészen 1989. augusztus 15-ig kellett várni, amikor Budapesten a III. kerületben a Fõ tér 1. szám alatt lévõ Zichy kastélyban ismét megalakult a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy. Újjá alapításában jelentõs szerepet vállalt magára az Osztrák Nagypáholy. Az újonnan megalakult magyar rend ennek védnöksége alá helyezte magát.

http://www.galilei.hu/sajto/lassan.htm
Forrás: Cash Flow XVI. évf. 2005. 1-2. szám
Ezt megelőzte - az 1989-es egyesülési törvény adta lehetőségeket azonnal kihasználva - a Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy (MSZN) formális újjáalakulása. Az újjáalakulás hangsúlyozása lényeges elem, hiszen a hagyomány szerint a páholyok sosem szűnnek meg, csak felfüggesztik tevékenységüket. A páholy 1989. december huszonhetedikén az Intercontinental hotelben alakult újjá, több száz külföldi páholy képviselőjének jelenlétében. Ez előtt fél évvel már megtörtént a tényleges újjáalakulás, az óbudai Zichy-kastélyban ekkor hozták létre egyesületüket a szimbolikusok.


Mindenképpen csodálatos időszak volt, ami végetvetett egyes korábbi igazságtalanságnak, de nem mindegy, hogy ezután merre veszi az irányt az emberiség nagy családjának a jövője.
Benutzeravatar
Admin
Forum Admin
 
Beiträge: 123
Registriert: 05.2013
Wohnort: Deutschland
Geschlecht:

Re: Az 1989. évi átalakulás

Beitragvon Admin » 27. Mai 2013 09:45

Bild

Mindenkinek ajánlanám a "Wir sind das Volk - Liebe kennt keine Grenze" című német filmet. Ismertető ITT.
Benutzeravatar
Admin
Forum Admin
 
Beiträge: 123
Registriert: 05.2013
Wohnort: Deutschland
Geschlecht:


Zurück zu "Shem ha-Mephorash"

 
cron