Jézus testi és lelki fogamzása

AbonnentenAbonnenten: 0
LesezeichenLesezeichen: 0
Zugriffe: 514

Jézus testi és lelki fogamzása

Beitragvon Admin » 26. Mai 2013 11:30

Klaus Matefi
Jézus testi és lelki fogamzása




Az emberi lélek a születésünk pillanatában képződik le a Folyamatosan Változó Szellemi Való (FVSzV) akkori pillanatnyi "állapotának" a függvényeként. Ezt helyesen magyarázzák az ószövetségi elképzelések is:

Mózes I.
1,27 Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

9,6 Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.,

http://regi.zsido.com/rebbe/02szuletes.htm
http://zsido.com/konyv/140/1931/Egyseg_ ... es_kezdete
Chászid gondolatok a lubavicsi rebbe,
Menáchem Mendel Schneerson rabbi nyomán
Mikor keletkezik a lélek?
A lélek születéskor hatol a testbe s teremt ezáltal életet, önálló embert.
A magzat természetesen működő aggyal, szívvel és tagokkal rendelkező, eleven szervezet. Mindazonáltal bár eleven, csupán az anyaság része. Tartalmaz ugyan életet, de nem önálló, nem önmaga erejéből fenntartott életet.

Születésünk pillanata földi küldetésünk kezdete, amelynek lényege, hogy anyagi világunkat a lélek kifejeződési formájává az Örökkévalótól eredő szellemiség hordozójává formáljuk. Az élet folyamata sokkal több, mint egyszerű biológia jelenség: növekedés, fejlődés és a bennünk rejlő képességek kibontakoztatása is egyben. Teljes életet csak az él, aki ráhangolódik lelke magasztosabb céljaira, aki megérti küldetését.

Miért olyan különleges esemény a születés?
A születés azonban nem pusztán az anyag egyik formájának másikká történő alakítása, hanem egy végtelenül titokzatos esemény, olyan folyamat, amelyben semmiből teremtünk valami kézzelfoghatót. A technikai fejlettség bármilyen magas fokára jutottunk is, sem a legokosabb férfi, sem a legokosabb nő nem tudja megmagyarázni a születés misztériumát.

A születés az Örökkévaló adománya.

http://www.nai-israel.com/aktuelles.asp (már nem lehet elérni)
16.März.2001 (Fr.) - 21.Adar.5761
Geburt nicht vorlegen
Der sefardische Oberrabbiner Elijahu Bakschi-Doron bestimmte, daß es verboten ist die Geburt eines Kindes auf einen früheren Zeitpunkt zu verlegen, wenn nicht ärztliche Beweggründe es erfordern. Bei der Geburt, so der Rabbiner, würden das Schicksal und die Persönlichkeit des Menschen geformt und daher dürfe man nicht in den Naturprozeß eingreifen. Diese Gezetz befindet sich in einer neuen Gesetzessammlung, die diese Woche herauskam.
--A szülést nem előrehozni
Elijahu Bakschi-Doron szefárd főrabbi úgy határozott, hogy tilos egy gyermek szülését egy korábbi időpontra helyezni, ha nem orvosi indíték követeli meg. A szülésnél, így a rabbi, lesz az ember sorsa és személyisége kialakítva és ezért nem szabad az embernek a természeti folyamatba beleavatkoznia.
Ez a törvény egy új törvénygyüjteményben található, ami ezen a héten jött ki.--

A fentieket támasztja alá a következő idézet is:

Babits Antal: Bibliai nevek és fogalmak (1988)
(228. old.) Szent Szellem. A Szentháromság Isten harmadik személye (Mt 28,19; 2Kor 13,13); minden újonnan született emberben benne lakik (Jn 14,17);

Az i.e. 445-re elkészült Tóra nem azt állítja, hogy az embernek azért van két lába, két keze, stb., mert Isten is úgy nézne ki, hanem azt, hogy az emberi lélek Isten "képmására" lesz megteremtve.

Az ember személyisége a különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze, ennek egy része a lélek, ami a véleményem szerint egy megváltoztathatatlan születési adottság. A személyiséget befolyásolja a lélek, az öröklött gének (melyek a szülők személyiségének a lenyomatát is hordozzák), a neveltetés, a környezet, a tapasztalatok, a szabad akarat, stb..
Egy "jónak" született egyén a lelki hajlamánál fogva nem annyira veszélyeztetett bűnök elkövetésére, mint a "rossznak" született, de ebből még nem következik az, hogy mindenképpen kevesebb bűnt fog el követni az élete folyamán, mint az utóbbi, hiszen itt lép fel a neveltetésének, egyéb más külső behatásoknak és a szabad akaratának a szerepe. Születhet valaki "jónak", ha azt hitetik el vele, hogy a rossz a helyes... Ugyanez a helyzet fordítva, a negatív lelki adottságokkal született egyén esetében.

Jézus lelki adottságának a szempontjából tehát szintén a születésének az időpontja volt a mérvadó, nem pedig a testi fogamzásának az ideje

Erről részletesebben itt:

Jézus születése és kereszthalála

Amennyiben valóban az ember születésének a pillanata a lényeges a lélek keletkezése szempontjából, akkor tulajdonképpen mi értelme van Jézus testi fogamzásával foglalkozni?

Az újszövetségi magyarázat szerint Mária a "Szentlélek beárnyékolása" következtében került áldott állapotba (ha ragaszkodik ahhoz, hogy a biológiai megtermékenyítés is ez által következett be, akkor ez egy mesés indoklás), így a keresők számára érthető módon szükséges ezt a kérdést is tisztába tenni.

Jézus származását illetően az Újszövetségben két helyen találunk utalást, melyek eltérnek egymástól, tehát a hitelképességük joggal megkérdőjelezhető. Jézus családfáját Máté és Lukács is Józsefen keresztül vezette vissza:

Máté evangéliuma
1,1 Jézus Krisztus származása
Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve.
1,2 Ábrahám fia volt Izsák, Izsáké Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei.
1,3 Júda fia volt a Támártól született Fáresz és Zerah, Fáreszé Heszrón, Heszróné pedig Arám.
1,4 Arám fia volt Ammínádáb, Ammínádábé Nahson, Nahsoné Szalmón.
1,5 Szalmón fia volt Ráhábtól Boáz, Boázé Ruthtól Óbéd, Óbédé Isai.
1,6 Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől.
1,7 Salamon fia volt Roboám, Roboámé Abijjá, Abijjáé pedig Ászá.
1,8 Ászá fia volt Jósáfát, Jósáfáté Jórám, Jórámé Uzzijjá.
1,9 Uzzijjá fia volt Jótám, Jótámé Áház, Áházé Ezékiás.
1,10 Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia volt Ámón, Ámóné Jósiás.
1,11 Jósiás fia pedig Jekonjás és testvérei, a babiloni fogságbavitelkor.
1,12 A babiloni fogságbavitel után Jekonjás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel.
1,13 Zerubbábel fia volt Abihud, Abihudé Eljákim, Eljákimé pedig Azzur.
1,14 Azzur fia volt Cádók, Cádóké Jákin, Jákiné Elihud.
1,15 Elihud fia volt Eleázár, Eleázáré Mattán, Mattáné Jákób.
1,16 Jákób fia volt József, annak a Máriának férje, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek.

Lukács evangéliuma
3,23 Jézus nemzetségi táblázata
Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié;
3,24 ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé,
3,25 ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié,
3,26 ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé;
3,27 ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié,
3,28 ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré;
3,29 ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié,
3,30 ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé;
3,31 ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé,
3,32 ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné,
3,33 ez Ammínádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé;
3,34 ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré,
3,35 ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé,
3,36 ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké;
3,37 ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné,
3,38 ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.

A probléma abból adódik, hogy Máté a folytatásban azt állítja, hogy József nem volt valójában Jézus biológiai apja:

Máté evangéliuma
1,18 Jézus Krisztus születése
Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől.
1,19 Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el.

Ebből az következik, hogy az említett evangélisták alaptalanul és indokolatlanul vezették vissza Jézus származását Józsefen keresztül... Még egy másik ellentmondást is tartalmaznak, nevezetesen, hogy Máté szerint József apja Jákób volt, Lukács szerint viszont Éli...

Meglepő, hogy ez pl. Babits Antalnak nem tűnt fel, amikor megírta a Bibliai nevek és fogalmak című művét:

Babits Antal: Bibliai nevek és fogalmak (1988)
(113-114. old.) Jákob: Mária férjének, Józsefnek atyja (Mt 1,15-16).
(60. old).) Éli: József atyja (Lk 3,23).

Mit ír Józsefről a Katolikus Lexikon?

http://www.katolikus.hu/szentek/0319.html
SZENT JÓZSEF
Józsefről hosszabban csak a két gyermekségtörténet beszél (Mt 1--2 és Lk 1--2; 3,23). Máshol csak futólag említik, mikor Jézusról a nép véleményét idézik az evangélisták: ,,Nem József fia ez?'' (Jn 6,42; Lk 4,22; Jn 1,45) Az evangéliumok egyébként hallgatnak róla. Jézust így nevezték meg: ,,József fia Názáretből'', s ez megfelelt az általános zsidó szokásoknak. Názáretben tehát úgy ismerték Józsefet, mint Jézus atyját.

Jogilag József Mária férje volt, de Jézushoz való kapcsolata nem ilyen egyszerű. Nem volt apa a biológiai értelemben, de Mária a nyilvánosság előtt nem tudott más apát megnevezni gyermeke számára, mint Józsefet, részben mert az apaság a biológiai származáson kívül az adopciós kapcsolatot is felölelte, részben, mert egyszerűen nem volt megfelelő kifejezés arra a kapcsolatra, ami József és Jézus között volt. Hogy az emberek egyszerűen József természetes fiának tartották Jézust, ezt sem Mária, sem József nem tudta megakadályozni.

Jézusnak kellett egy biológiai értelemben vett hús-vér apja is legyen. Miért lényeges ez?

Szerintem nem az a fontos, hogy ki volt tulajdonképpen az, hanem, hogy mikor és hol fogamzott meg Jézus. Az újszövetségi elbeszélések ezt a kérdést azzal magyarázzák meg, hogy Mária férfi beavatkozása nélkül került áldott állapotba az által, hogy a "Szentlélek beárnyékolta" Máriát...:

Lukács evangéliuma
1,34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?"
1,35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.


Erre a magyarázatra feltehetőleg azért is szükség volt, mivel az evangélisták se voltak tisztában Jézus származásával. A "Szentlélek általi beárnyékolás" természetesen nem eredményezhette Mária számára a biológiai megtermékenyülést, de fennállhatott ez a jelenség is akkor.

Miképpen kellene ezt értelmeznünk?

Valószínű, hogy Jézus testi fogamzása is egy olyan kozmikus konstelláció égisze alatt valósulhatott meg, ami szintén a Shem ha-Mephorash-nak ("Isten 72 szellemének") lehetett az egyik kozmikus forrása ugyanúgy, mint a születésekor realizálódott égi konstelláció.

Lukács arról számolt be az angyallal kapcsolatba hozott mesés elképzelést követően, hogy Mária meglátogatta rokonát, Erzsébetet, aki férjétől, a jeruzsálemi Templom főpapjától, Zakariástól volt áldott állapotban:

Lukács evangéliuma
1,36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,
1,37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen."

1,39 Mária Erzsébetnél
Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.
1,40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
1,41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel,

Egyes állítások szerint Mária a keresztény időszámítás előtti 21. évben látta meg a napvilágot:

http://books.google.de/books?id=TtZtOVd ... &q&f=false
Josef Konrad: Die Rätsel des Neuen Testaments (2010) ISBN 978-3-86683-560-3
(S. 340) Einer alten Marielegende zufolge hat Maria 21 Jahre vor Beginn der christlichen Zeitrechnung das Licht der Welt erblickt (zu Beginn des Monats Tishri im Jahre 733 nach der Gründungs Roms). Die historische Quoelle dieser Zeitbestimmung ist nicht bekannt. Wenn das richtig ist und Maria bei der Geburt Jesu fünfzehn Jahre alt war, wie man heute allgemein annimt, so wäre die Weihnacht zu Betlehem auf fünf Jahre vor Beginn der christlichen Zeitrechnung zu verlegen.

http://www.pfarrerhildenbeutel.de/index ... &Itemid=59
Geburt Mariens: 5. August des Jahres 21 v. Chr. Maria ist 14 Jahre bei der Empfängnis Jesu am 25. März des Jahres 6 v. Chr.
Maria ist 15 Jahre alt bei der Geburt Jesu am 25. Dezember des Jahres 6 v. Chr.

Amennyiben a fenti dátum stimmel, abban az esetben Jézus születésekor (i.e. 8.02.10.) Mária a 13. életévében lehetett. Mária három éves korától 12 éves koráig a jeruzsálemi Templomban nevelkedett "Tempeljungfrau"-ként egyes magyarázatok szerint:

http://magyarorthodoxia.org/page/5/8/15.aspx
November 21. A Szentséges Szűz Mária bevezetése a templomba
Amikor a Szentséges Szűz Mária három éves lett, szülei, Joakim és Anna felvitték őt Názáretből Jeruzsálembe, hogy átadják az Isten szolgálatára, ahogyan azt korábban megfogadták.

A Templomba 15 lépcsőfok vezetett. Szülei felemelték Szűz Máriát az első lépcsőfokra, ő pedig felfutott a lépcső tetejére, ahol Zakariás főpap várta őt. Zakariás, aki Keresztelő Szent János apja volt, nemcsak a Templomba vezette be, hanem a Templom legszentebb részébe, a Szentek Szentjébe, ahová egyedül csak a főpap léphetett be, de ő is csak egyszer egy évben. Bolgár Szent Theofilaktosz – az Újszövetség magyarázója – úgy véli, hogy amikor bevezette a Szüzet a Templom legszentebb részébe, a második függönyön túlra, „Zakariás magán kívül volt, és isteni elragadtatásban”, máskülönben nem magyarázható meg ez a tette. Akkor Szűz Mária szülei a törvény előírása szerint áldozatot mutattak be Istennek, áldást kaptak a főpaptól, majd hazamentek, a Szentséges Szűz pedig ottmaradt a Templomban. És kilenc egész esztendőt töltött el ott, imádságban és böjtben meg virrasztásban, Istennek tetszően élve életét.

http://www.astronet.hu/tenyek-talanyok/ ... lete-39254
Szűz Mária élete
2008. július 1. 07:10
Amikor Mária hároméves lett, Joakim felvitte őt az Úr templomába, hogy ígéretüket, miszerint Máriát az Úr szolgálatába állítják, teljesítsék. A pap megcsókolta és áldást mondott a kislányra, majd az áldozati oltár harmadik lépcsőjére ültette. Mária ujjongva táncolt, mintha mindig is oda vágyott volna.

Amikor Mária tizenkét esztendős lett, a papok tanácskozni kezdtek, mit tegyenek a serdülő lánnyal, hogy ne szennyezze be az Úr szentélyét. Abban maradtak, hogy imádkozni fognak, és amit az Úr kinyilatkoztat nekik, azt fogják tenni.
Kisvártatva megjelent az Úr angyala, és azt mondta Zakariásnak, a papnak: Hívd ide az összes özvegyembert, mindegyik fogjon meg egy ágat, és akinél az Úr jelet ad, az vegye magához Máriát. Így is lett, összesereglett a sok özvegyember, köztük József, az ács.
József, amikor megkapta az ágat, egy galamb szállt le a fáról, és megült József fején. Ekkor a pap azt mondta Józsefnek, jelt adott az Úr, neki kell megőriznie az Úrnak szentelt szüzet. József kissé ódzkodott ettől, azt mondta, fiai vannak, ő pedig már öreg, nevetség tárgyává lesz, ha hazaviszi ezt a szűz lányt. De a pap meggyőzte őt, hogy nem ellenkezhet Isten akaratával szemben. József tehát magához vette Máriát, hogy őrizze őt.

http://www.glaubenszeugen.de/kalender/m/kalm025.htm
Ökumenischer Namenkalender
Mariä Geburt
Orthodoxe, Katholische und Anglikanische Kirche: 8. September
Die Eltern Marias waren Anna und Joachim. Zwanzig Jahre soll Anna die Geburt eines Kindes erfleht haben, als ihr Wunsch erfüllt wurde. Als Maria drei Jahre alt war, übergaben die Eltern ihr erstes und einziges Kind Tochter ihrem Gelübde gemäß dem Tempel (Mariä Tempelgang).

http://www.glaubenszeugen.de/kalender/m/kalm034.htm
Ökumenischer Namenkalender
Mariä Tempelgang
Orthodoxe und Katholische Kirche: 21. November
Nach dem Protoevangelium des Jakobus wurde Maria mit drei Jahren von ihren Eltern Anna und Joachim in den Tempel nach Jerusalem gebracht. Denn ihre Eltern, deren Kinderwunsch 20 Jahre unerfüllt geblieben war, hatten gelobt, ihr erstes Kind Gott zum Opfer zu bringen (deshalb hieß dieses Fest früher auch Mariä Opferung). Maria soll die hohen Tempelstufen alleine bestiegen haben und sich Gott freudig zum Opfer dargebracht haben. Zacharias, der spätere Vater von Johannes dem Täufer nahm sie in Empfang. Maria blieb bis zu ihrem 12. Lebensjahr im Tempel und studierte hier mit anderen Tempeljungfrauen die Bibel, dann mußte sie, zur Frau geworden, den Tempel wegen der jüdischen Reinheitsvorschriften verlassen. Josef - damals nach der Überlieferung schon 80 Jahre alt - wurde von den Priestern als ihr Beschützer (nach anderen Berichten als ihr Verlobter) auserwählt.

Das Festdatum soll sich aus der Weihe der Kirche S. Maria Nova am 21.11.543 ergeben haben. Eine Feier des Festes wird im 4. Jahrhundert bereits erwähnt, im 12. Jahrhundert wird es in der Ostkirche staatlicher Feiertag. In der Westkirche wird es seit dem 11. Jahrhundert unter den Namen Mariä Darstellung oder Mariä Opferung begangen. Das Fest erlebte in der katholischen Kirche eine wechselvolle Geschichte - mal wurde es verpflichtend, mal wurde es als reine Legende gestrichen. Im neuen Generalkalender wird es weiterhin unter dem Namen 'In praesentatione Beatae Mariae Virginis' (Mariä Darstellung) geführt.

http://www.heiligenlexikon.de/Biographi ... lgang.html
Maria - Unsere liebe Frau in Jerusalem
früher: Mariä Tempelgang / Mariä Opferung
orthodox: Einführung der Gottesgebärerin in den Tempel
armenisch: Darstellung im Tempel
Gedenktag katholisch: 21. November
Gedenktag orthodox: 21. November
Gedenktag armenisch: 21. November
Gedenktag koptisch: 29. November
Gedenktag maronitisch: 21. November
Das "Gedenktag Unserer Lieben Frauen in Jerusalem" - früher das Fest "Mariä Tempelgang" oder "Mariä Opferung" - erinnert an die Erzählung im apokryphen Jakobus-Evangelium, wonach Maria im Alter von drei Jahren von ihren Eltern, Joachim und Anna, in den Tempel nach Jerusalem gebracht wurde, wo sie unter den Tempeljungfrauen erzogen werden sollte.

http://www.kirchenweb.at/feiertage/11no ... ferung.htm
Mariä Opferung...
Maria wurde mit 3 Jahren von ihren Eltern in den Tempel zu Jerusalem gebracht, wo sie unter Tempeljungfrauen erzogen werden sollte.


http://de.wikipedia.org/wiki/Gedenktag_ ... _Jerusalem
Der Gedenktag Unserer Lieben Frau in Jerusalem im Liturgischen Jahr der katholischen Kirche (mit anderem Namen und etwas anderem Festgeheimnis Mariä Tempelgang, Mariä Opferung oder Darstellung Mariens im Tempel, lateinisch Praesentatio Beatae Mariae Virginis), in den Ostkirchen Einführung unserer allheiligen Gebieterin, der Gottesgebärerin und Immerjungfrau Maria, in den Tempel, ist ein Mariengedenktag.

Im Osten ist dieses Fest seit dem 6. Jahrhundert das aus dem apokryphen Jakobusevangelium überlieferte Ereignis der Darbringung der dreijährigen Maria im Tempel als Jungfrau durch ihre Eltern Joachim und Anna gewidmet.

Kép
Memmingen, Németország

Link
Kép
Alfonso Boschi, 17th century

Link
Kép
Tiziano Vecellio

http://www.st-josef-rodalben.de/68.pfar ... josef.html
http://www.heiligenlexikon.de/Biographi ... zareth.htm
Joseph stammte aus dem Geschlecht des Königs David, aus dem nach dem Zeugnis des Alten Testaments der Messias hervorgehen werde. Er lebte als Zimmermann in Nazaret und war der Verlobte von Maria, der Mutter Jesus - nach späterer Überlieferung als alter, 80-jähriger Mann. Als er erfuhr, dass Maria schwanger war, zweifelte er an deren Treue und wollte sich von ihr trennen; doch ein Engel erklärte ihn in einem Traumgesicht, dass Maria "vom heiligen Geist" schwanger sei, und Joseph blieb bei ihr (Matthäusevangelium 1, 18 - 21).

Kép
Andrea del Sarto: Die Heilige Familie mit Joseph, Maria und dem Jesuskind, um 1528, in der Galleria Nazionale d'Arte Antica in Rom

Spätere Quellen wie das Jakobusevangelium aus dem 2. Jahrhundert berichten von der Brautwerbung Josephs. Demnach war Maria Tempeljungfrau in Jerusalem und sollte einem Mann verheiratet werden, der sie unberührt lassen würde (Josephs-Ehe). Jeder Bewerber - allesamt waren Witwer - sollte einen Stab auf dem Altar des Tempels niederlegen; Josephs Stab grünte und blühte, zudem ließ sich eine Taube als Zeichen der göttlichen Bestätigung auf seinem Kopf nieder. Als Maria trotz des Keuschheitsgebotes schwanger wurde, bezweifelten die Hohen Priester die Enthaltsamkeit der Eheleute. Um ihre Unschuld zu beweisen, mussten beide das giftige Fruchtwasser trinken, blieben aber gesund: dieses Gottesurteil sprach sie von allen Vorwürfen frei.

http://rafa.foren-city.de/topic,1775,-e ... josef.html
31 Aug 2007 14:26
Dass Maria eine Tempeljungfrau war, quasi eine Vestalin.
Mädchen dienten in verschiedenen Arten in diversen Tempeln. Da gabs ja mal die Tempelhuren der Inanna/Ischtar, die sich für ihre Fruchtbarkeits- und Liebesgöttin prostituierten. Dann gabs die Vestalinnen, Vorläuferinnen unserer Nonnen, die jungfräulich der Göttin dienten, quasi als spirituelle Zofen. Und dann gabs also auch noch die Kinderdienerinnen, die im Tempel für die Gottheit aufgezogen wurden: waren sie alt genug, wurden sie verheiratet. Alt genug hieß: sie bekamen zum ersten Mal ihre Tage - das war unrein, dann befleckten sie den heiligen Tempel damit, konnten nicht mehr heilig sein und drum wurden sie in die Ehe abgeschoben. So eine "heilige Jungfrau" war also die Maria. "Heilige Jungfrau" beschreibt dann allerdings nicht den Status der ewigen Jungfrau, denn diese heiligen Jungfrauen wurden ja verheiratet.

http://www.pcmthdietempelherren.org/spi ... tempel.php
Jesus und der Tempel
Für die hiesige Betrachtung nehmen wir das Protevangelium des Jakobus, das Armenische Kindheitsevangelium, das Bartholomäusevangelium, das Hebräerevangelium, das Nazaräerevangelium sowie einige frühchristliche Handschriften zu Hilfe. So unterschiedlich die Texte, so unterschiedlich auch die Auslegungsmöglichkeiten der Aufzeichnungen. Maria wird in einem sowohl als heilige Jungfrau, Töchterlein, als auch als kanaanäisches Weib bezeichnet. Einigkeit zeichnet sich nur in einem ab, alle beginnen damit, dass diese Maria als Kind der „hoch in Jahren stehenden“ Hanna und des „greisen“ Jojakim bereits dem Tempel in Jerusalem versprochen und bereits als zwei- oder dreijährige (abweichende Angaben in den Texten) in den Tempel gegeben und dort als Tempeljungfrau zur Tempeltänzerin ausgebildet wurde.

Jedenfalls wurde die Kindheitsgeschichte der Maria und ihr Leben als Tempeljungfrau von mehreren Autoren mehr als erschöpfend festgehalten. Auch genau angegeben wird an mehreren Stellen, dass die Tempeljungfrauen vor ihrer ersten Menstruation den Tempel verlassen mussten damit „der Tempel nicht befleckt“ wurde.

Hier kommt Josef ins Spiel. Dieser hat nach den unterschiedlichen Quellen bereits erwachsene Söhne und ist seit Jahren verwitwet. Sein Alter wird an einigen Stellen mit 49 an anderen mit 89 angegeben genau wie sein Ende mit bis zu 111 Jahren am 26. Abib (Historia Joseph fabri lignarii, in der zu den Brüdern des Jesus auch noch eine Schwester namens Assia Erwähnung findet). Betrachtet man das ganze etwas skeptisch wird einem schnell klar, dass einige den Josef so alt machten, damit die Reinheit der Jungfrau gewahrt bliebe (so ein alter Witwer wird kaum noch etwas sexuelles zustande bekommen) was natürlich im Widerspruch zu den Brüdern und der Schwester steht, die es wohl doch gab und der Tatsache, dass Josef, gleich nach dem Auftritt im Tempel, die Maria allein zu Hause zurück lies, um für sechs Monate fort zugehen und Häuser zu bauen.

http://www.artemis.li/artemis-jungfrau.htm
Weiblichkeit
Die Jungfrau
Die alten Babylonier haben dies verstanden und verehrten Ischtar als jungfräuliche Hure.
Die Priesterinnen der Ischtar nannte man "Heilige Jungfrau". Sie erteilten durch sexuellen Gottesdienst den Segen der Göttin. Ihre Kinder nannte man die Jungfrau-Geborenen. Die Tempeljungfrau gilt als Inkarnation der Göttin. Mythen vieler Kulturen sagen (egal, welche Namen die Göttin dabei hat), daß die Jungfrau vom Sonnengott geschwängert wird und so einen Erlöser zur Welt bringt. (Yulefest) Zeremoniell wurde jedes Jahr die Heilige Hochzeit zwischen einem herrschenden König, oder einem Priester des gehörten Gottes oder des Sonnengottes (auch in verschiedenen Mythen mit verschiedenen Namen) und der Tempeljungfrau zelebriert.

Mária feltehetőleg valójában nem mehetett három éves korában a jeruzsálemi Templomba "Tempeljungfrau"-nak, mivel az a fogalom az alábbi források szerint nem létezett a bibliai zsidóság körében...:

http://www.orthodoxie-in-deutschland.de ... empel.html
Hochfest des Einzugs der Gottesmutter in den Tempel
Gefeiert am 21. November
Die Festlegende ist in ihrem Kern wieder dem Protoevangelium des Pseudo-Jakobus entnommen, wo erzählt wird, Maria sei infolge eines Gelübdes ihrer Mutter nach Vollendung ihres dritten Lebensjahres in den Tempel gebracht und dort bis zu ihrem zwölften Lebensjahr erzogen worden (Ps Jak 7: 1-3). Schon die Tatsache, dass es im jüdischen Tempel keine Tempeljungfrauen gab, zeigt, dass das Fest nicht im Geschichtlich-Faktischen, sondern im Symbolisch-Poetischen wurzelt und dass von unserer Menschennatur gesprochen wird, wenn von Maria die Rede ist.

http://www.andreas-bote.de/Archiv/2004/sab200411.pdf
St. Andreas-Bote
der deutschsprachigen Gemeinde des Hl. Andreas in der griechisch-orthodoxen Metropolie von Deutschland
(S. 17-18) Der Eintritt der hochheiligen Gottesgebärerin in den Tempel
Das Fest, Geschichte und Bedeutung (21. November)
Als Maria zwolf Jahre alt war, vertrauten die Priester sie nach Beratung und Gebet der Obhut des Witwers Josef an, der uber diese Aufgabe nicht erbaut war.

Der angenommene historische Hintergrund ist insofern abwegig, als es in Israel, anders als in heidnischen Kulten, keine Tempeljungfrauen gab. Da die Kirche keine Legenden feiert, wird der liturgische und theologische Gehalt dieses Tages vom Geburtsfest Christi bestimmt.

Der liturgische Ursprung des Festes liegt wiederum in Jerusalem, wo Kaiser Justinian am 21. November 543 die Neue Marienkirche in der Nahe des Tempelberges
einweihen lies. Zu Beginn des 8. Jahrhunderts ist das Fest durch den Patriarchen Germanos I. (715-730) auch fur Konstantinopel bezeugt. Offensichtlich wegen seiner Nahe zu apokryphen Quellen ubernahm das Abendland es erst sehr spat, nachdem die festliche Feier und sein mariologischer Aspekt die Kreuzfahrer im 13. Jahrhundert beeindruckt hatten. Jahrhunderte hindurch wurde es nun unter der sicherlich fragwurdigen Bezeichnung „Maria Opferung“ begangen, bis die Liturgiereform des 2.
Vatikanischen Konzils es im Hinblick auf die Weihe der Marienkirche in Jerusalem als „Gedenktag Unserer Lieben Frau in Jerusalem“ neu benannte. Interessant ist auch, dass in der evangelischen Kirche von Preusen dieser Tag im Jahr 1893 unter dem Aspekt der Vorbereitung auf das Weihnachtsfest einen offentlichen Charakter erhielt und auf den 3. Mittwoch im November gelegt wurde: Es handelt sich um den von vielen mit Ernst begangenen Bus- und Bettag.

http://kirchensite.de/fragen-glauben/du ... -orthodox/
Advent in den orthodoxen Kirchen (Teil 1):
"Der angenommene historische Hintergrund ist insofern abwegig, als es in Israel, anders als in heidnischen Kulturen, keine Tempeljungfrauen gab", schreibt der münstersche Geistliche Lothar Heiser in seinem Buch "Quellen der Freude" zu den Hochfesten der orthodoxen Christen.

http://www.sendbote.com/messaggero/pagi ... 25IDRX=118
Marienfeste
Gottes reinster Tempel
Legendäres Marienleben. Das liturgische Gedenken, das in der Ost- und Westkirche am 21. November gefeiert wird, ist geprägt von der Erzählung, dass Maria seit Vollendung ihres dritten Lebensjahres im Tempel zu Jerusalem lebte. Aufgrund eines Gelübdes und von Gott geführt, hätten ihre Eltern das heiß ersehnte Kind dem Hohenpriester übergeben, damit es in Gemeinschaft mit den Tempeljungfrauen Tempeldienste leiste. Ganz Gott geweiht, wäre sie dort bis zu ihrem zwölften Lebensjahr geblieben und von Engeln mit Speise versorgt worden. Diese legendäre Thematik hat die ostkirchliche Kunst und die liturgische Feier der Griechen stark geprägt.

Der Tempelaufenthalt Mariens ist natürlich eine Legende, denn es gab in Jerusalem keine Tempeljungfrauen – kein Mädchenpensionat. Deshalb kann auch Maria nicht zu diesem Dienst dargebracht worden sein.

http://www.welt.de/kultur/article554785 ... boren.html
17.12.2009
Nazareth oder Bethlehem
Wo wurde Jesus denn nun geboren?
Nach der Legende gaben Joachim und Anna das heilige Kind in die Obhut der Jerusalemer Tempeljungfrauen - die es im Judentum nicht gab, aber das tut nichts zur Sache.

http://www.familie-wimmer.com/orte/o03/ ... -s195.html
GRÜNENBACHER CHRONIK
von den Anfängen bis zur Gegenwart
von Pfarrer Herbert Mader
Das am 21. November gefeierte Fest hängt mit der Legende zusammen, daß die Eltern Joachim und Anna das Mädchen Maria zum Tempel gebracht hätten, damit es dort als ‚Tempeljungfrau‘ in besonderer Weise Gott diene. Nun gab es aber in biblischer Zeit in Jerusalem keine Tempeljungfrauen. Deshalb konnten die Eltern das Kind auch nicht für diesen Dienst bestimmen.


Egy apokrif evangélium szerint Mária 14 éves korában lett állapotos:

http://mek.niif.hu/06500/06562/06562.htm
Röck Gyula
Szűz Mária ismeretlen élettöredékei
TANULMÁNY
APOKRIF EVANGÉLIUMOK GYŰJTEMÉNYE

Szűz Mária az apokrif evangéliumokban
Tischendorf világhírű katolikus pap és tudós, továbbá Hennecke valamint Zajti Ferenc által kölcsönzött dr. Clemens Chrysostomo Dudulaeo Westphalo, és sok mások által összegyűjtött evangéliumok ezek, amelyeket senki se kívánja, hogy higyjünk, de mivel a mi Urunk Jézus Krisztusról szólnak, nyilvánvaló, hogy legalább kellő tisztelettel olvassunk.

6. Fejezet.

1. Midőn a három év eltelt és az elválasztás ideje elérkezett, elvivék a szüzet, áldozatul az Úr templomába.
2. Vala pedig a templom körül, a tizenöt lépcsőzsoltárhoz hasonlóan, tizenöt lépcső.
3. Mivel a templom hegyre volt építve, így az égőáldozati oltárhoz, mely kívül vala, csak a lépcsőkön lehetett felmenni.
4. Ezek egyikére tették le a gyermek boldogságos Szűz Máriát a szülők.
5. S mialatt ők a ruháikat, melyeket az útra vettek fel, levetették, hogy tiszta ünnepi ruhával, a szokáshoz híven, cseréljék fel,
6. az Úr szüze, anélkül hogy valaki kezét fogta volna, vagy őt támogatta volna, felment,
7. úgy, hogy azt kell vélni, hogy e tekintetben mi sem hiányzik nagykorúságából.
6. Ily módon, ezen csodajelek által, az ő szűzének már gyermekségében csodás jeleket mutatott az Úr, a jövőt és a teljesülendőket illetőleg.
9. És midőn ők ezután, a törvény szokása szerint az áldozatot elvégezték és fogadalmuknak eleget tettek,
10. a szüzet a templomnak átadták, hogy a többi szüzekkel együtt neveltessék.

7. Fejezet.

1. Az Úr pedig az erényekben gyarapítá szűzét és amint a zsoltárköltő mondja: Apa és anya elhagyták őt, de az Úr felvevé.
2. Ugyanis naponta felkeresték őt az angyalok és naponta látta az isteni arcokat, akik őt minden gonosztól megóvták és minden jóval bőven megáldották.
3. Így érte ő el a 14. életévét, anélkül, hogy a gonoszok csak némi gáncsolni valót is tudtak volna felhozni ellene,
4. ellenben a jók, akik őt ismerték, csodálatra méltó életűnek és viselkedésűnek tartották.
5. Ekkor a főpap nyilvánosan kihirdette, hogy azok a szüzek, akik a templomban nyilvánosan neveltettek és a meghatározott kort elérték, térjenek vissza otthonukba,
6. és igyekezzenek a nép szokása és korukkal járó érettségük szerint férjhez menni.
7. Amíg a többiek készségesen követték ezt a parancsot, az Úr szüze, Mária, az egyetlen, azt felelte, hogy ő ezt nem teheti, mondván,
8. mert úgy ő, mint az ő szülei az ő szolgálatát az Úrnak szentelték, minek folytán ő, az ő szüzességét, az Úrnak szenteli.
9. és nem akarta soha ezt, a férfival való s megszokott egyesülés által se megsérteni.
10. A főpap pedig eme zavarában nem akart sem az írás ellen cselekedni, amely azt mondja: "Amit fogadtatok azt tartsátok meg az Úrnak," de nem akarta eme fogadalmat sem megtörni,
11. és egy sohse hallott szokást se merészelt a nép közé bevezetni.
12. Azért megparancsolá, hogy a közelálló ünnepekre Jeruzsálem és a környék minden véne felkerestessék,
13. azért, hogy az ő tanácsukat kikérje, hogy egy ilyen meggondolandó dologban, mit kell cselekedni.
14. Midőn ez megtörtént, mindenkinek tetszett, hogy ebben az ügyben az Úr kérdeztessék meg,
15. És mialatt mindnyájan imádkozának, a szokásnak megfelelően a főpap a szentélybe ment, hogy megkérdezze az Urat.
16. És minden késés nélkül, és úgy, hogy ők mindnyájan hallák a szózatot, az áldozati helyről hang hallatszott, mely Ézsaiás jóslata szerint 17. megparancsolá, hogy nézzenek utána, kire lehetne rábízni, átadni ezt a szüzet.
18. Jézsaiás ugyanis így szól: Egy vessző fog kihajtani Izai ágából és egy ág az ő gyökeréből, hogy teremjenek,
19. s ezen fog megpihenni az Úr lelke, az értelem és bölcsesség lelke az erőnek és tanácsnak lelke, az Úr félelmének és ismeretének lelke.
20. És eme jövendölésnek megfelelően meghagyá mindenkinek, akik a Dávid házából és családjából nősülendők voltak, hozzák magukkal botjaikat,
21. és akinek botján hajtás lesz, és botja hegyére Isten szelleme galamb képében leül,
22. ez lesz az, akire a szüzet rá kell bízni és neki áldozni.

8. Fejezet.

1. A többiek között ott vala egy József nevű férfi is, aki szintén a Dávid házából és családjából való volt, de ki öreg vala.
2. És mialatt a többiek botjaikat sorban átadták, ő a magáét visszatartá.
3. Mivel pedig semmi, ami az isteni hanghoz hasonló volna nem történt, úgy vélte a főpap, jó volna még egyszer megkérdezni Istent, aki aztán azt felelte, hogy egyedül az, akinek a szüzet el kell jegyeznie, nem nyújtotta át az ő botját, pedig ennek kell szüzet elvenni.
4. Ekkor előlépett József, átadta botját, mire annak hegyére, egy - az égből alá szállt - galamb jöve és leült,
5. azonnal bizonyossá lett, hogy a szüzet neki kell átadni.
6. Ekkor, amint a szokásnak megfelelően az eljegyzést megülték, visszatérve Betlehembe, hogy rendbehozza házát és előkészítse a mennyegzőhöz szükségeseket.
7. Mária pedig, az Úrnak szüze, más hét szűzzel, kik hasonló korúak és tejtestvérei voltak, az ő szülői házába, Galileába tére.

9. Fejezet.

1. Ezen a napokon pedig; a Galileába érkezésük első napjain, Gábriel angyal küldetek Istentől hozzá,
2. aki neki az isteni fogantatást tudtul adja és a foganás módját és rendjét közölje.
3. És midőn ő belépett őhozzá, a szobát, melyben ő volt, nagy fény árasztá el.
4. És szerencse kívánással köszöntve őt, mondá: Légy üdvözölve, kegyelmekkel (malaszttal!) teljes nyájas szüze az Úrnak, az Úr van veled,
5. te minden nőnél áldottabb, áldottabb minden eddig született embernél!
6. A szűz az angyal arcát jól ismerte és a mennyei fény nem volt előtte már szokatlan, és az angyali jelenés folytán nem lepődött meg, és a nagy fényözöntől sem ijedt meg,
7. hanem tisztán az ő beszédétől volt meglepve és mondá: milyen szokatlan köszöntés ez és mit jelenthet, vagy mi célja van.
8. S midőn ezen gondolatok az angyalhoz jutottak, odaszólva mondá neki: Ne véld Mária, mintha ezen üdvözlettel valami olyant akarnék jelenteni, ami a te szemérmetességeddel ellentétben áll.
9. Te kegyelmet találtál az Istennél, mivelhogy a szemérmetességet választottad.
10. Amiért is mint szűz, bűn nélkül fogansz és szülsz fiat.
11. És ő nagy lesz és egyik tengertől a másik tengerig fog uralkodni, és a folyótól, a föld minden határáig.
12. És ő a Magasságbeli Fiának fog neveztetni, aki a földön alacsonyságban születik, az égben dicsőségesen fog uralkodni.
13. És az Úr Isten neki fogja adni az ő atyjának Dávidnak trónját s uralkodni fog a Jákob házán örökké és az ő uralmának nem lészen vége.
14. Mert ő maga királyok Királya és az uralkodók Ura és az ő trónja megmarad örökké.
15. Ekkor pedig az angyalnak eme szavai után a szűz nem kételkedésből, hanem, hogy szavai mikéntjét jól értse, felelé és mondá; Mint lehetséges ez?
16. Ha az én fogadalmam szerint sohse fogok férfit ismerni, miként fogok én a férfi hozzájárulása nélkül szülni?
17. Erre mondá az angyal: Ne hidd Mária, hogy te emberi módon fogansz. Mert anélkül, hogy te férfival kapcsolódnál, fogsz te mint szűz foganni, mint szűz szülni és mint szűz szoptatni.
18. Mert a Szentlélek fog föléd szállni és a Legfőbb ereje árnyékol be téged, távol minden vágytól és hévtől.
19. Azért egyedül az lesz szent, ami tőled fog születni, mert egyedül ő fog minden bűn nélkül foganni,
20. és e gyermek fog Isten Fiának neveztetni.
21. Mária erre karjait kitárva és szemeit az ég felé emelve mondá: Íme, az Úr szolgálója, mert én nem vagyok méltó az úrnő nevére és legyen a te szavad szerint!

10. Fejezet.

1. Midőn pedig József Júdeából Galileába jőve, azt vélve, hogy a neki eljegyzett szüzet hazaviszi, már három hónap telt el, sőt már a negyedik is elkezdődött azon időtől, amikortól ő neki eljegyeztetett.
2. Eközben lassan elkezdődött a terhes has domborodni és a terhesség jelei mutatkoztak, ami nem maradhatott József előtt elrejtve.
3. Mert ő a jegyesek szokása szerint, szabadabban látogathatta a szüzet és bizalmasabban beszélgethetett vele, minek folytán észrevette, hogy viselős.
4. Nyugtalankodni kezdett és egész kedélyében fel volt zaklatva, mert nem tudta, mit cselekedjen.
5. Ugyanis nem akarta elbocsátani, mert igazságos ember volt, sem pedig az erkölcstelenség vádjával nem akarta megalázni, mivel ő jámbor volt.
6. Így hát azt gondolta, hogy titkon felbontja azt eljegyzést és észrevétlenül elbocsátja.
7. És mialatt ezt gondolta, íme megjelent neki álmában az Úrnak angyala és mondá:
8. József, Dávid fia, ne félj és ne gyanúsítsd a szüzet paráznasággal és ne gondolj róla rosszat és ne félj őt feleségül venni.
9. Mert ami tőle születni fog, ami most téged nyugtalanít, az nem embertől, hanem a Szentlélektől való.
10. S az összes szüzek között ő az egyedül, aki megfogja szülni az Istenfiát és az ő nevét Jézusnak kell nevezned, ami üdvözítőt jelent.
11. Mert ő fogja megszabadítani népet az ő bűneitől.
12. Ekkor az angyal parancsa szerint nőül véve József a szüzet, de nem ismerte őt, hanem megőrizte az ő szemérmességét.
13. És már a kilencedik hónap jött fogantatása óta midőn József az ő nejével és másokkal, amik az utazáshoz szükségesek voltak, Betlehem városába utazott, ahova való volt.
14. Történt pedig, hogy amíg úton voltak beteltek az ő napjai és szülnie kellett és ő szülé az ő Elsőszülöttét, amint a szent evangélisták tanítják, ami Urunk Jézus Krisztust.
15. aki - az Atyával, Fiúval és Szentlélekkel él és - mint Isten uralkodik örökkön örökké.

Egy, a közepkorban keletkezett zsidó kézirat (Toledoth Jeshu) Máriát és Jézust más színben tünteti fel, mint amit megszoktunk az újszövetségi magyarázatokból:

http://churchofgod.hu/content.php?act=toledothy
http://www.churchofgod.hu/cont/toledothy.php (már nem lehet elérni)
Toledoth Jeshu

Ez a szöveg a Morris Goldstein: Jesus in the Jewish Tradition címû könyvében található Toledoth Jeshu (148-154. old.) verziójának magyar fordítása.

Fordítás és Bevezetõ: Póli Pál, a [G] jelzésû lábjegyzetek Goldsteintõl, a [P] jelzésûek a fordítótól származnak.


Toledoth Jeshu

A 3671.-ik évben, Janneus király uralkodásának idején hatalmas szerencsétlenség érte Izraelt, amikor feltûnt egy Júda törzsébõl származó becstelen ember, akinek neve Joseph Pandera volt. Ez az ember a Júda-beli Betlehemben élt.

Házának közelében lakott egy özvegyasszony, akinek volt egy Miriam nevû, nagyon bájos és szemérmes lánya. Miriam a Dávid királyi házából származó Johanannak volt a jegyese, aki jártas volt a Tórában, és istenfélõ ember volt.

Egy szombati nap vége felé Joseph Pandera, akinek délceg, vonzó külseje volt, akár egy hõs vitéznek, miután Miriamra vetette sóvárgó szemeit, bekopogott hozzá szobája ajtaján, elhitetve õt azzal, hogy õ Johanan, a jegyese. De [Miriam] elcsodálkozott a helytelen viselkedésen, és akaratlanul adta át magát.

Ezek után, amikor Johanan legközelebb meglátogatta Miriamot, az kifejtette neki megrökönyödését a rá egyáltalán nem jellemzõ viselkedésmód miatt. Így jöttek rá Joseph Pandera bûntettére, s Miriam rettenetes, tévedésen alapuló hibájára. Johanan egyenesen Rabban Shimeon ben Shetah elé vitte az ügyet, elmesélve neki a tragikus csábítás esetét. Mivel azonban nem voltak tanúk, akik nélkül nem lehetett a büntetést kiróni Joseph Panderára, és mivel Miriam teherbe esett, Johanan elköltözött Babilóniába.

Miriamnak fia született, akit Jehoshuának nevezett el a fivére után. Ez a név aztán Jeshura korcsosult. A fiút a nyolcadik napon körülmetélték. Amikor elérte azt a kort, Miriam az iskolaházba vitte, hogy ott megtanulja a zsidó hagyományokat.

http://jewishchristianlit.com/Topics/Je ... edoth.html
http://altreligion.about.com/library/te ... ledoth.htm (már nem lehet elérni)
http://www.essene.com/History&Essenes/toled.htm
http://www.history.upenn.edu/~humm/Topi ... edoth.html (már nem lehet elérni)
Toledoth Yeshu

In the year 3671[1] in the days of King Jannaeus, a great misfortune befell Israel, when there arose a certain disreputable man of the tribe of Judah, whose name was Joseph Pandera. He lived at Bethlehem, in Judah.

Near his house dwelt a widow and her lovely and chaste daughter named Miriam. Miriam was betrothed to Yohanan, of the royal house of David, a man learned in the Torah and God-fearing.

At the close of a certain Sabbath, Joseph Pandera, attractive and like a warrior in appearance, having gazed lustfully upon Miriam, knocked upon the door of her room and betrayed her by pretending that he was her betrothed husband, Yohanan. Even so, she was amazed at this improper conduct and submitted only against her will.

Thereafter, when Yohanan came to her, Miriam expressed astonishment at behavior so foreign to his character. It was thus that they both came to know the crime of Joseph Pandera and the terrible mistake on the part of Miriam. Whereupon Yohanan went to Rabban Shimeon ben Shetah and related to him the tragic seduction. Lacking witnesses required for the punishment of Joseph Pandera, and Miriam being with child, Yohanan left for Babylonia.[2]

Feltétlenül érdemes itt azt megemlíteni, hogy a héber vallási szokások szerint a lányok 12. életévük betöltésekor válnak vallási szempontból nagykorúvá (bát micvá; בת מצוה), a 40 éves Izsák pedig 3 éves korában tette magáéva Rebekát, a zsidók és keresztények ősanyját, majd 13 éves korában sikerült teherbe ejtenie a lányt:

http://www.zsido.com/upload/attachments ... toldot.pdf
פֵּירוּשׁ רַשִׁ"י לַתּוֹרָה
A RÁSI KOMMENTÁR
A TÓRÁHOZ
Mózes első könyve
Széfer Brésit – סֵפֶר בְּרֵאשִׁית
Kiadja a
ZSIDÓ TUDOMÁNYOK SZABADEGYETEME
BUDAPEST, 2009
ISBN: 978-963-9743-19-9
(* saját megjegyzés: ahol az alábbi jel (-) látható, ott héber szavak vannak az eredeti szövegben)

(298. old.) A Rási kommentár a Tórához
Izsák negyven éves volt, amikor feleségül vette Rebekát, az arám Betuél leányát, Pádán-Arámból, az arám Lábán húgát. (1Mózes 25:20.) – negyvenéves.4 –
Ugyanis amikor Ábrahám visszatért a Morijá hegyéről, – hírt kapott Rebeka születéséről. – Izsák pedig [ekkor] harminchét éves volt, – mert ekkor történt, hogy Sára meghalt. – És Izsák születésétől az ákédá-ig5, – amikor Sára meghalt, – harminchét év telt el. –

4 Miért várt Izsák ilyen hosszú ideig a nősüléssel?
5 Az ákédá „megkötözés”-t jelent. Ezzel a héber szóval utalunk arra az eseményre, amikor Ábrahám megkötözte Izsákot, hogy feláldozza az Örökkévalónak az Ő parancsára.

(299. old.) Toldot (1Mózes 25:19–28:9.) – Sára kilencven éves volt Izsák születésekor – és százhuszonhét, amikor meghalt [ti. ő maga, vagyis Sára]. – שֶׁנֶּאֱמַר
– Mert írva van: – „És volt Sárának élete, stb.,”6 – vagyis Izsák harminchét éves volt, – és Rebeka ekkor7 született. – [Izsák] várt, amíg [Rebeka] alkalmassá nem vált a házasságra, – ez a hároméves kor, – és akkor feleségül vette.


És fohászkodott Izsák az Örökkévalóhoz feleségével átellenben, mivel meddő volt. Az Örökkévaló engedett neki, és viselős lett Rebeka, a felesége. (1Mózes 25:21.) – És fohászkodott. – [Jelentése:] [Izsák] sokat imádkozott és esdekelt.

6 Fentebb, 23:1.
7 Vagyis amikor Izsák harminchét éves volt.

(303-304. old.) ...utána kijött testvére, kezével Ézsau sarkát tartva, és elnevezték őt Jákobnak. Izsák pedig hatvanéves volt, midőn születtek. (1Mózes 25:26.)

– hatvanéves. – Tíz év [telt el] attól fogva, hogy elvette [Rebekát], – addig, amíg [Rebeka] be nem töltötte a tizenharmadik évét – és képessé nem vált arra, hogy [gyermeket] foganjon; – és a következő tíz év, – [amely alatt Jákob] reménykedett és várt, – ahogyan apja tette Sárával kapcsolatban. – Amikor [Rebeka még mindig] nem esett teherbe, – [Jákob] ráébredt, hogy [Rebeka] meddő, – és [ezért] imádkozott érte. – [De] nem volt hajlandó elvenni egy szolgálót,32 – mert a Morijá
hegyén33 [Ábrahám] hibátlan égőáldozattá szentelte.

A Babilóni Talmud szerint egy betért gyereklány (Proselytin) már három éves korában alkalmas volt a pap számára szexuális kapcsolat céljából:

Der Babylonische Talmud (Lazarus Goldschmidt) Vierter Band
Jüdischer Verlag im Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main 1996 ISBN 3-633-54106-3
Jabmuth (*Jebamot="Schwagerehe") VI,iv Fol. 60b (S.521)
Es wird gelehrt: R.Simón b. Johaj sagte: Eine Proselytin unter drei Jahren und einem Tage ist für Priester tauglich, denn es heißt: (266) und alle Kinder unter den Weiber, die die Beiwohnung eines Mannes nicht erkannt haben, laßt für euch leben, und unter ihnen war auch Pinhas (267).
- Und die Rabbanan!? - Als Sklawen und Mägde. - Demnach (268) sollte dies auch von einer drei Jahre und einen Tage alten gelten!? - Es heißt: (269) und jedes Weib, das einen Mann durch männliche Beiwohnung erkannt hat, tötet, die aber nicht erkannt hat, laßt leben; demnach wären Kinder leben zu lassen, einerlei ob sie erkannt haben oder nicht erkannt haben, und dem widersprechend heißt es: und alle Kinder unter den Weibern, die die Beiwohnung eines Mannes nicht erkannt haben, laßt für euch leben, die aber erkannt haben, tötet!?

(266) Num. 31.18.
(267) Der Priester war.
(268) Wenn es nur darauf ankommt, daß ein Mann ihr noch nicht beigewohnt hat.
(269) Num. 31.17.

--Ezt tanítják: Simón b. Johaj rabbi mondta: Egy három éves és egy napos kornál fiatalabb proszelyta (*nõnemű, aki önként betért Izrael közösségébe) alkalmas a pap részére, mert ez azt jelenti: (266) és minden leánygyermek, aki egy férfit nem ismert, hagyjátok magatoknak életben, és köztük volt Pinchász (267).
- És a rabbik!? - Rabszolgaként és szolgaként. - Eszerint (268) ez egy három éves és egy napos számára is érvényes? - azt jelenti: (269) és mindent lányt, aki egy férfit férfi általi közösülés által ismert, megölni, azokat azonban akik nem ismertek, hagyjátok életben; eszerint gyermekek életben lennének hagyva, mindegy hogy ismerte-e, vagy nem ismerte-e, és ennek ellentmondva azt jelenti: minden leánygyermek, aki egy férfit nem ismert, hagyjátok magatoknak életben, azt azonban aki ismert, megölni?

(266) Numeri 31.18. (*Mózes IV. 31,18 De hagyjatok életben minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást.)
(267) Az pap volt.
(268) Amennyiben ez csak attól függ, hogy egy férfi még nem közösült vele.
(269) Numeri 31.17. (*Mózes IV. 31,17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, aki úgy ismert férfit, hogy vele hált.)

(* http://duden-suche.de/suche/abstract.ph ... ortname=fx
Proselyt: der; -en, -en [kirchenlat. proselytus < griech. proselytos, eigtl. = Hinzugekommener]: Neubekehrter, (im Altertum) bes. ...
http://duden-suche.de/suche/artikel.php ... &verweis=1
Proselytin, die; -, -nen: w. Form zu ↑ Proselyt.

A Proselytin jelentése: egy női személy, aki betért az ószövetségi valláshoz.)


http://www.halakhah.com/tcontents.html
http://www.come-and-hear.com/tcontents.html (már nem lehet elérni)
Soncino Babylonian Talmud
TRANSLATED INTO ENGLISH
WITH NOTES, GLOSSARY
AND INDICES
UNDER THE EDITORSHIP OF
RABBI DR. I. EPSTEIN
B.A., Ph.D., D. Lit.
FOREWORD BY
THE VERY REV. THE LATE CHIEF RABBI
DR. J. H. HERTZ
THE SONCINO PRESS
LONDON
http://www.halakhah.com/yebamoth/index.html
http://www.halakhah.com/yebamoth/yebamoth_60.html
http://www.come-and-hear.com/yebamoth/yebamoth_60.html (már nem lehet elérni)
Babylonian Talmud: Tractate Yebamoth
Yebamoth 60b
It was taught: R. Simeon b. Yohai stated: A proselyte who is under the age of three years and one day is permitted to marry a priest,13 for it is said, But all the women children that have not known man by lying with him, keep alive for yourselves,14 fand Phinehas15 fsurely was with them. And the Rabbis?16 — [These were kept alive] as bondmen and bondwomen.17 If so,18 a proselyte whose age is three years and one day19 should also be permitted! — [The prohibition is to be explained] in accordance with R. Huna. For R. Huna pointed out a contradiction: It is written, Kill every woman that hath known man by lying with him,20 but if she hath not known, save her alive; from this it may be inferred that children are to be kept alive whether they have known or have not known [a man]; and, on the other hand, it is also written, But all the women children, that have not known man by lying with him, keep alive for yourselves,14 but do not spare them if they have known. Consequently21 it must be said that Scripture speaks of one who is fit22 for cohabitation.23

(13.) She is not regarded as a harlot.
(14.) Num. XXXI, 18.
(15.) Who was a priest.
(16.) How could they, contrary to the opinion of R. Simeon b. Yohai, which has Scriptural support, forbid the marriage of the young proselyte?
(17.) Not for matrimony.
(18.) That, according to R. Simeon, Num. XXXI, 18 refers to matrimony.
(19.) So long as she has 'not known man'.
(20.) Num. XXXI, 17.
(21.) To reconcile the contradiction.
(22.) I.e., one who had attained the age of three years and one day.
(23.) Not one who had actually experienced it

Visszatérve a témához, amikor Mária megérkezett Erzsébethez, akkor Erzsébet méhe "megtelt Szentlélekkel" Lukács elmondása szerint:

Lukács
1,13 De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni.
1,14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének,
1,15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,

Keresztelő János tehát még a megszületése előtt (Erzsébet terhességének a 6. hónapjában) "telt meg Szentlélekkel" Lukács véleménye alapján, ami egybe esett Mária látogatásának az első napjával.

Jézus testi fogamzása feltehetőleg ezen a napon kellett megtörténjen, hogy stimmeljen a "Szentlélek beárnyékolása" Máriára nézve, amire "Mária éneke" alapján joggal lehet következtetni. Nem lehetetlen, hogy Mária 12-13 évesen Zakariás főpaptól, Keresztelő János édesapjától került áldott állapotba.
Mária ezután még három hónapot töltött Erzsébetéknél, valószínűleg megvárta Keresztelő János születését:

Lukács evangéliuma
1,46 Mária éneke
Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat,
1,47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt,
1,48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,
1,49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,
1,50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.
1,56 Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.

Lényeges mondat az alábbi:

"mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék"

Miért érezhette Mária magát megalázottnak?
Milyen oknál fogva kellene minden nemzedéknek boldognak tartania attól fogva Máriát?

Számomra nincsen más logikus magyarázat erre csak az, hogy Mária, Erzsébet meglátogatásának a napján került áldott állapotba, ami úgymond egybeesett a "Szentlélek beárnyékolásával" is, de Jézus nem ennek a "beárnyékolásnak" köszönhette a születési adottságát, azaz a "bűntelen" lelkét, hanem a 266 nappal később realizálódott égi kontellációnak, ami azoknak az égitesteknek volt az együttállása, melyek úgymond Máriának a "Szentlélek általi beárnyékolásakor" egy "T" keresztet alkottak a Zodiákusban, amihez a Merkúr és a Vénusz is csatlakozott:

Jézus feltételezhető fogantatása: i.e. 9.05.20.
-8.05.20. 22:00 UT +2.00 Jeruzsálem
Nap-Hold
-Merkúr-Vénusz konjunkció:26,7°/26,7°/22,2°/20,3°Bika; -Mars quadrat:21,2°Oroszlán; -Szaturnusz-Uránusz oppozíció:25,8°/27,8°Vízöntő


Jézus születése: i.e. 8. 02.10.
-7.02.10 12:11 UT +2.00 jeruzsálemi idő (3753. Adar 1.)
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:20,1°/20,1°/29,3°/27,8°/27,4°Vízöntő

Vénusz-Jupiter sextil


Jézus idejében a zsidók körében a gyermek származását apai ágon tartották nyilván, vezették vissza, így az apa nemzeti hovatartozása volt a döntő ezzel kapcsolatosan:

http://www.zsido.hu/aktiv/rabbiv.php
Kérdése van? - kattintson ide
Tegye föl bátran a zsidósággal kapcsolatos kérdéseit, problémáit, és Raj Tamás forabbi ezen a nyilvános oldalon keresztül megválaszolja azt.

Kedves Jani! A mai hagyományos zsidóság szerint a zsidó valláshoz való tartozás (az ókor vége óta) anyai ágon öröklodik automatikusan, a Biblia korában apai ágon öröklodött (lásd például a bibliai József vagy Mózes gyermekeit). A reform zsidó gyülekezetek és a modern Izrael Állam elismeri az atyai leszármazást is. Üdvözlettel: R.T.

Kedves Peti! Ma már nincsenek zsidó törzsek, a Biblia korában voltak, s a leszármazás valóban apai ágon történt. Viszont megkülönböztetjük még mindig a Áron fopap családjából és törzsébol származókat (ok a kohanuták és a leviták), noha szerepük a mai zsinagógában minimális jelentoséggel bír. Itt említem meg, hogy sok levélre nem tudtam még válaszolni, mert sokat tartózkodom vidéken, ahol nincs Intenet. A késésért mindenkitol elnézést kérek. Üdvözlettel: R.T.

Kedves Peti! A leviták az egyik ókori zsidó törzs tagjai, akik – apai ágon – mind Lévitól, Jákob osapánk harmadszülött fiától származnak. Az ókorban ok voltak a zsidóság vezetoi, közszolgálatot, ezen belül a Szentély szolgálatát is ellátták és ezért tizedet kaptak. Bizonyos vallási elojogokkal ma is rendelkeznek. A leviták meglehetosen kis számban élnek, ma a zsidó populáció alig több mint 1 százaléka levita. Ön azonban csak akkor számít levitának, ha apja és apapi nagyapja stb. is azok voltak. Üdvözlettel: R.T.

Tisztelt Olvasó! A bibliai korban az apai ágon történo leszármazás is elegendo volt a teljes zsidó identitásra. Az ókor végétol — római hatásra — az a ma is szokásos hagyomány jött létre, hogy a leszármazást anyai ágon számolják. Tehát, ha zsidó szeretne lenni, Önnek be kell térnie. Persze, a betérésnél az illetékes rabbi figyelembe fogja venni az Ön zsidó származását. Üdvözlettel: R.T.

Kedves Miklós! Köszönöm szíves tájékoztatását a kutatási eredményekrol, noha az azokból levont következtetés szerintem nem olyan egyértelmu. A bibliai korban a zsidósághoz való tartozás még apai ágon történt, hiszen elég, ha József vagy Mózes gyermekeire gondolunk. A Talmud azonban (a rómaiak körébol ismert „mater certa” alapszabály hatására) az anyai ágon történo leszármazást tette gyakorlattá az idoszámításunk kezdete körül. Ezért ma ez a hagyományos zsidóság körében az elfogadott. Üdvözlettel: R.T.

Kedves Attila! A zsidó vallási hagyomány anyai ágon tartja számon a vallási hovatartozást, így az Ön említett példában szereplo személy zsidónak számít, kivéve akkor, ha ezen felmenoi közül valamelyik elhagyta a hitét. Izrael Állama egyébként elfogadja az apai ágon való származást is, de ezt a rabbik többsége elutasítja. Üdvözlettel: R.T.

Tisztelt H.K.! A választottságnak voltaképpen semmi köze nincs a messiásváráshoz. Már többször megírtam, hogy a választottság nem kiválasztottság, nem elonyöket jelent, hanem többlet feladatot, éppen azt, hogy elomozdítsuk a világ és az ember megjavulását, és így közvetve a messiási kor eljövetelét. A zsidóságban csak a papi törzs esetében fontos (az apai ágon való) leszármazás, ettol lesz valaki levita vagy kohanita (a hajdani papi nemzetség tagja). Nem térítünk ugyan, de ha valaki felveszi a zsidó vallást, egyenrangú tagja lesz a vallási közösségnek. Üdvözlettel: R.T.

Tisztelt Olvasó! Ha megtekintette volna honlapunk „közösség” rovatát, feltehetoleg tudná a választ arra, hány zsidó élé Magyarországon. Ha pontosan nem is lehet tudni, a legtöbben 80 és 100 ezer lélek között határozzák meg. Vallási értelemben zsidó az, akinek az édesanyja zsidó, Izrael Állama azonban elismeri az apai ágon való leszármazást is. Társadalmi értelemben zsidó az, akit a környezete annak tart. Ez azonban nagyon negatív meghatározás, ezért jómagam úgy vélem, ha ezen nem is tudunk változtatni, minden zsidó élje meg a maga zsidósághát pozitív értelemben is. Üdvözlettel: R.T.

Kedves Csaba! Az edomiták áttérítése nem Hürkanoszhoz, hanem Aéexander Jannáj királyhoz fuzodik. Utódaikat már az ókor végén sem tartották számon, mert aki zsidó hitre tér, az egyenrangú izraelita lesz. Kohanita vagy levita persze nem lehet, mert az apai ágon öröklodik. Üdvözlettel: R.T.

Kedves Olvasó! Ön bizonyára nem tudja, hogy Izrael 12 bibliai törzsének legtöbbje "elveszett", s a mai zsidóság 99 százaléka Juda törzsébol eredeztetheto. Egyes családok ugyan tudják magukról, hogy ok Lévi törzsébol, vagy annak egyik papi nemzetségébol, Áron fopap családjából valók. Ok bizonyos szerepet kapnak, és némi elojoggal bírnak a zsinagógai életben. Így aki áttér a zsidó hitre, természetesen egyenrangú tagja lesz a zsidó közösségnek, de nem lesz például a Lévi törzs tagja. Ez ugyanis tisztán apai ágon öröklodik. Üdvözlettel: R.T.

Tisztelt Olvasó! (Sajnálom, hogy nem tudom megszólítani, mert elfeledkezett bemutatkozni.) Mindenekelott tudnia kell, hogy a zsidóságon belül az anyaági leszármazás szabálya csak az ókor végén, a talmudi bölcsek döntése alapján, ám valójában római hatásra (mater certa) alakult ki, a Biblia korában az apa volt a dönto. Persze, vitatható, hogy Izrael Állama mihez tartsa magát.
...
Üdvözlettel: R.T.

Kedves Miklós! Köszönöm szíves tájékoztatását a kutatási eredményekrol, noha az azokból levont következtetés szerintem nem olyan egyértelmu. A bibliai korban a zsidósághoz való tartozás még apai ágon történt, hiszen elég, ha József vagy Mózes gyermekeire gondolunk. A Talmud azonban (a rómaiak körébol ismert „mater certa” alapszabály hatására) az anyai ágon történo leszármazást tette gyakorlattá az idoszámításunk kezdete körül. Ezért ma ez a hagyományos zsidóság körében az elfogadott. Üdvözlettel: R.T.

Kedves Lizi!
A zsidósága Talmud és a mai hagyományos közösségek gyakorlata valóban anyai ágon öröklodik. Ezt a rendszert a zsidók a kései ókorban, római mintára vették át. A római jog szerint ugyanis mater certa, pater incertus est (= az anya biztos, az apa bizonytalan). Üdvözlettel: R.T.

Kedves Pál! Jól sejti, a leszármazási váltásnak az ókor végén (a Talmud korában) a római gyakorlatból eredo oka van , de nálunk azóta, és ma is ez a vallási gyakorlat: mater certa, pater incertus est – mondták a rómaiak. A körülmetélés azonban Ábrahámra épül, és vallási törvény Mózes óta. A felnotté avatás valóban a bar micva, de ez nem helyettesíti a körülmetélést. Üdvözlettel: R.T.

Jézus biológiai apja ismeretlen előttünk, így a származása is az!

Máté szerint József a családjával kénytelen volt Jézus születését követően azonnal Egyiptomba menekülni Betlehemből, mivel Heródes legyilkoltatott minden fiúgyermeket két éves korig:

Máté evangéliuma
2,7 Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét,
2,8 majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!"
2,9 Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt.
2,10 Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.
2,11 Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
2,12 Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
2,13 Menekülés Egyiptomba
Miután eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket."
2,14 Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.
2,15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: "Egyiptomból hívtam el fiamat."

Az említett gyerekmekgyilkosságokra emlékeznek a keresztények az "Aprószentek" ünnepén, december 28-án (nyugati kereszténység).
Ennek a történetnek megvan az általam igazolt kozmikus vonatkozása, ami egyértelműen hihetővé teszi ezt a számomra.
Ezzel szemben Lukács azt állítja, hogy Jézust a születése után kilenc nappal elvitték a jeruzsálemi templomba bemutatásra, és ott körül metélték:

Lukács evangéliuma
2,21 Jézus bemutatása a templomban Simeon és Anna
Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
2,22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak,
2,23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;"
2,24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát."

Felmerülhet jogosan a kérdés, hogy miképpen tudtak volna Józsefék Jeruzsálembe menni, amikor Heródes utasítására legyilkoltak minden gyermeket két éves korig Betlehemben és a környékén?
Esetleg mégse menekültek volna Betlehemből Egyiptomba?...
Ha Egyiptomba kellett menekülniük Heródes rémtette elől, akkor Jézust nem metélhették körül a születése utáni kilencedik napon...
A két történet kizárja egymást szerintem...

A véleményem szerint egyértelműen a Máté által leírtak kell stimmeljenek. Lukács egyáltalán nem tett említést a betlehemi csillagról, hanem azt állította, hogy Jézust a születése utáni 9. napon bemutatták a jeruzsálemi Templomban (Lukács 2,21-24). Erről viszont a többi evangélista nem számolt be meglepő módon. Azért meglepő, mert a négy evangélista közül éppen Lukács nem volt zsidó származású...:

http://www.hitvallas.hu/index.php?t=r&r=12&c=295
Lukács evangélista pedig az egész Szentírás egyetlen nem zsidó írója.
Mátétól megtudjuk, hogy Jézusnak nem József volt a biológiai apja (1,18-19). Abban az időben a gyermekek származását apai ágon tartották számon, eredeztették, tehát az számított zsidónak, akinek az apja is az volt.

Joggal megkérdőjelezhető Lukácsnak azon állítása is, hogy Jézus 12 éves korában fellépett a templomban (Lukács 2,41-51), amit szintén csak Lukács említ...

Máté evangáliuma időrendi szempontból megelőzte a Lukácsét.

A Máté által említett gyermekek lemészárlása vajon az ott élő zsidó családok gyermekeire vonatkozott egyáltalán?
Nem lehetünk biztosak ebben, hiszen nehéz azt feltételezni, hogy errefől ne lázadt volna fel a zsidó nép Heródes ellen, aki már eleve az utolsó napjait élhette. Gondoljunk csak arra, hogy már az is lázadást váltott ki, hogy az i.e. 9. év vége felé a Templomra egy sast akasztottak fel a rómaiak...

A következő híradás Jézusról már csak 30 éves kora körül történik az összes "evangélista" részéről.

Amennyiben Pilátusnak a Tiberius császárhoz intézett levele hiteles, abban az esetben Jézus egy szőke hajú és szakállú egyén volt:


Röck Gyula az egyik könyvében (Arc- és alaktan) azt állítja, hogy Jézus kék szemű ember volt.


Kidolgozása folyamatban van!
Benutzeravatar
Admin
Forum Admin
 
Beiträge: 123
Registriert: 05.2013
Wohnort: Deutschland
Geschlecht:

Re: Jézus testi és lelki fogamzása

Beitragvon Admin » 26. Mai 2013 11:31

http://epa.oszk.hu/00400/00462/00005/21.htm
http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk ... php?id=211
9. évf. 2000. 1. szám
Betlehem, kétezer évvel Jézus születése után
Yasser Arafat bizonyára megismétli 1995-ben, Betlehem elfoglalásakor tett kijelentését, miszerint "Jézus palesztin volt".

http://amzi.org/html/news1.html
2011. január 6.
Jézus, egy palesztin ember volt
Az, hogy Jézust palesztinnek tartják, nem egy új dolog. A palesztin TV adóban amikor az író, Samih Ghanadreh Názáretből az új könyvét bemutatta, aminek a címe: „A kereszténység kapcsolata az iszlám valláshoz“ a következőt állította: „Jézus volt az első palesztin mártír… Sokszor hallottam, amint a mi Shahidunk (mártírunk) Jassir Arafat mondta, hogy Jézus volt a palesztinok első shahidja (mártírja).“
A palesztin TV-Show moderátora megerősítette ezt az állítást: Jézus palesztin volt, ezt senki sem vonhatja kétségbe, és Jassir Arafat nagy áldozatot hozott a mártíromságnak.“

http://www.hetek.hu/hatter/201111/jezus_a_palesztin
2011. 11. 25. (XV/47)
Jézus, a palesztin
Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke az ENSZ közgyűlése előtt szeptemberben így érvelt: „A Szent Földről jöttem ma Önök elé, Palesztina földjéről, az isteni kijelentések és Mohammed próféta (Béke legyen vele) mennybemenetelének földjéről, és Jézus Krisztus (Béke legyen vele) szülőföldjéről, hogy szót emeljek a hazájában és a diaszpórában élő palesztinok érdekében.

http://www.israelheute.com/Nachrichten/ ... fault.aspx
Donnerstag, 14. Juni 2012
„Jesus ist in Palästina geboren“

Kép

Israel versucht verzweifelt, mit diplomatischen Bemühungen die palästinensische Autonomiebehörde davon abzuhalten, die Geburtskirche Jesu in Bethlehem als Weltkulturerbe Palästinas anzuerkennen. Noch im Laufe des Monats wird das UNO-Komitee für Welkulturerbe in Russland zusammentreffen und den Geburtsort Jesu debattieren. Die palästinensischen Bemühungen, die Geburtsstätte Jesu im Land Palästina festzunageln, wurde infolge der jüngsten Beschlüsse der UNESCO möglich, die die palästinensische Autonomie als fiktiven Palästinenserstaat anerkennt. Die israelischen Behörden verstehen, dass die umstrittene Geburtsstätte ein Weltkulturerbe ist, aber ist grundsätzlich dagegen, die Stätte als palästinensisch zu bezeichnen. Erstens existiert weder ein Palästinenserstaat noch ein Friedensvertrag mit Israel und zweitens war Jesus Jude. Bereits über Jahre hinweg versuchen die Palästinenser, Jesus als palästinensischen Messias oder Held darzustellen, um damit die jüdische Geschichte und das jüdische Erbrecht auf dieses Land zu leugnen. Es war der ehemalige PLO-Chef Jassir Arafat, der Jesus mit palästinensischen Kirchenführern als ersten palästinensischen Freiheitskämpfer vermarktete. Damit verstand er es, die christliche Welt im Westen für den palästinensischen Zweck zu überzeugen. Diesen Trend führen nun Autonomiechef Mahmud Abbas und sein Ministerpräsident Salam Fayyad weiter. Daher sagte Fayyad während der letzten Weihnachtsfeiern in Bethlehem: „Weihnachten ist die Möglichkeit, die palästinensische Identität Jesu zu feiern“.
Benutzeravatar
Admin
Forum Admin
 
Beiträge: 123
Registriert: 05.2013
Wohnort: Deutschland
Geschlecht:


Zurück zu "Jézussal foglalkozó témák"

 
cron