Csodaszarvas a magyar és keresztény legendákban

A héber kabbala szerinti "Isten 72 szellemének" kozmikus forrásai
AbonnentenAbonnenten: 0
LesezeichenLesezeichen: 0
Zugriffe: 1848

Csodaszarvas a magyar és keresztény legendákban

Beitragvon Admin » 27. Mai 2013 14:10

Klaus Matefi
Csodaszarvas a magyar és keresztény legendákban

(Első rész)



Sokak számára ismert a magyar regék és mondák csodaszarvasa, de feltehetőleg lényegesen kevesebben hallottak keresztény szentek személyéhez utalt hasonló magyarázatokról. Ipolyi Arnold (1823 - 1886) besztercebányai, és későbbi nagyváradi, régészettel, művészettörténettel és mitológiakutatással foglalkozott püspöke szerint a mitológia (görögül: μυθολογία) fogalma kizárólagosan a "pogány" népek vallási hitvilágára vonatkozik...:

http://books.google.de/books?id=Ja2CYqc ... &q&f=false
Ipolyi Arnold: Magyar mithológia (1854, Pest)
(XXXV.) A mythologia, legközönségesb értelemben véve, a hajdankor, vagy inkább az úgy nevezett pogány népek vallási hite, tana az isten s világról.

Helyesebb az a megfogalmazás, ami szerint a mitológia az egyes vallások, kultúrák mítoszainak (görögül: μυθος) az összessége. Így beszélhetünk mezopotámiai, egyiptomi, görög, germán, kelta, zsidó, keresztény, magyar, stb. mitológiákról. Minden vallás hitregéje tartalmaz valós és mesés, reális és irreális elemeket is függetlenül attól, hogy a hitük politeista, vagy monoteista alapokra épült.

A vallások hitvilágában jelen vannak a szimbolikus elemek, így pl. az isteni energiákat jelképező, megszemélyesítő állatok: kígyó, sárkány, galamb, sas, turul, bika, szarvas, stb..
Kínában és pl. az Ószövetségben a kozmikus sárkány pozitív szerepet tölt be, ezzel szemben a keresztény mitológiában a kozmikus kígyó rendelkezik ezzel a szereppel (Jézus, Szent György születése), a sárkány pedig a jó ellentéte, azaz a Sátán. Nem véletlenül Szent György személyéhez is a sárkány legyőzésének a legendája kötődik. Ezzel szemben a Jézushoz és Szent Györgyhöz hasonló születési adottsággal rendelkezett Mithrásznak nem a sárkányt, hanem a bikát kellett legyőznie, ami szintén a negatív isteni szellemi hatások megtestesítője. A görög mitológiában Zeusz jelent meg néha bika képében. Az ószövetségi JHVH-t fiatal bikaként (bikaborjúként, azaz még nem ivarérett bikaként) is ábrázolták. Itt nem szabad arról megfeledkezni, hogy Marduk, Amun, Jupiter, Zeusz, JHVH, Odin/Wotán, kozmikus Krisztus, stb. valójában ugyanazon Isten...

Királyok I.
12,25 Jeroboám két aranyborjút készíttet
Jeroboám kiépítette az Efraim hegységében levő Sikemet, és ott lakott. Majd elköltözött onnan, és kiépítette Penúélt.
12,26 Eközben Jeroboám így gondolkozott: Hátha visszakerül a királyság Dávid házához!
12,27 Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az Úr házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajol, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.
12,28 Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó Izráel, akik kihoztak téged Egyiptomból!

Delitzsch Franz: Messianische Weissagungen (1890)
(S. 92) Jahve als Stier dargestellt war.
--(92. old.) JHVH mint bika volt ábrázolva.--

Seyffarth Gustav: Übersicht neuer Entdeckungen in der Biblischen Zeitrechnung, allgemeinen Weltgeschichte und ägyptischen Alterthumskunde (1857)
(S. 29) Die hebräisch-chaldäischen Buchstaben sind Bilder mit hebräischen Namen. Aleph (א) ist der hebräische Name des Stieres, und der Buchstabe Aleph ist das Bild des Stieres.
--A héber-káldeus betűk azok képek, héber nevekkel. Aleph (א) a bika héber neve, és az Aleph betű a bika képe.--

Pollák Kaim: Héber-Magyar Teljes Szótár (1881)
א Alefnek neveztetik, mint betűnév bikát, igásmarhát jelent. Az א a héber alpfabétának első betűje, mint számjegy egyet, és ha a fölső jobb szárnya egy ponttal van ellátva, százat, ha két ponttal van ellátva ezret jelent.

http://books.google.de/books?id=Vlf1KrG ... &q&f=false
Karin Finsterbusch: Weisung für Israel: Studien zu religiösem Lehren und Lernen im Deuteronomium (2005) ISBN 3-16-148623-4
(S. 203) In der Literatur zu Dtn9 wird diese Frage kaum diskutiert. Von einem Götzenbild gehen Weinfeld, Deuteronomy, S. 409,411, und Braulik, Ausdrücke, S. 22, aus. Nicht mehr ganz so eindeutig äußert sich Braulik in seinem Kommentar, Deuteronomium I-16,17, S. 78: "Die dtn-dtr Theologie schließlich beurteilte die Verehrung des Stierbildes [Jerobeams] als Abfall von Jahwe und als Kult anderer Götter. 9f dient somit innerhalb des Dtr - literargeschichtlich zu spät, aber theologisch prophylaktisch - als schon am Offenbarungsberg autorisierte Wahrnehmung vor dieser Ursünde Israels." Rose, 5. Mose Teilband 2, S.509, scheint anzunehmen, dass es sich in Dtn9 um ein JHWH-Bildnis gehandelt hat: "Es kann also kein Zweifel daran bestehen, daß im Jahwe-Gottesdienst Israels Stier-Plastiken ihren Platz hatten; bezeugt is dies besonders für Samaria (Hos 8,5) und Bethel (Hos 10,5). Das heißt nun allerdings nicht gleich, daß dort Jahwe, der Gott Israels, als Stier-Gottheit verehrt worden wäre, vielmehr werden die Stier-Statuen nach ihrem ursprünglichen Verständnis lediglich als Postamente für den unsichtbaren, bildlosen Gott gedacht gewesen sein." Vgl. noch Hartenstein, Gestalt, S. 70.

http://books.google.de/books?id=lo4f3iC ... &q&f=false
Max Küchler: Jerusalem (2007) ISBN 10: 3-525-525-50170-6
(S. 6) Die Sonnengott-Aspekte JHWHs dürften auf die Zeit zurückgehen, also Salomo im Bezirk des vor-davidischen Sonnenheiligtums JHWH einen Tempel baute und JHWH zahlreiche Mythen und Attribute desselben übernahm (->Keel, Jer § 149; 49,1-2,4; § 342; 92,1.93), eng verbunden: Das "eherne Meer" wurde von 12 Stieren getragen (->Keel, Jer § 376; 124,1-126,2). Im Nordreich repräsentierte der Stier in den Kultbildern von III Bet-El, Dan und vielleicht auch von Samaria JHWH (->Keel, Jer § 392; 136,1-3). Durch eine zunehmende Abgrenzung vom Nordreich verlor der Stier als Repräsentation, Attribut oder Symbol JHWHs in Jerusalem stark an Popularität (->Keel, Jer § 434; 141,1-2). So sind von den 37 Tierköpfen, die keine Pferde darstellen, nur fünf mit Sicherheit als Stierköpfe bestimmt (ECD IV 85; Tchernov).

http://books.google.de/books?id=0nH2WWH ... &q&f=false
Erich Zenger: Einleitung in das Alte Testament (1995/2008, Stuttgart) ISBN 978-3-17-020695-3
(S. 637) Die Existenz von zwei Stierbilder, die JHWH symbolisieren (Attributtiere) oder darstellen bzw. (analog zur Lade in Jerusalem) als Postamenttiere verstanden werden sollen, auf denen der unsichtbare Gott stehend gedacht werden soll (1 Kön 12,26-29), kann nicht gesichert werden. Die dtr Interpretation sieht darin die Ursünde des "Nordreiches", die letzlich 722/20 v.Chr. zum Untergang des Staates geführt hat.

http://books.google.de/books?id=VqOEELx ... &q&f=false
Matthias Köckert: Die Zehn Gebote (2007, München) ISBN 978 3 406 53630 4
(S. 62) Der Stier war das Symboltier des syrischen Wettergottes. Im Staatsheiligtum Bethel (vgl. Am 7,13) aber repräsentiert er eindeutig Jhwh, "der dich aus Ägypten herausgeführt hat" (vgl. 1 Kön 12,28b mit Ex 32,4). Dass der Staatskult im Nordreich, der zweifellos Jhwh galt, vor Kultstatuen zelebriert wurde, geht auch aus der Inschrift auf einem Ton-Prisma aus Nimrud/Kalah hervor (TUAT I, 382).

http://www.google.de/url?sa=t&rct=j&q=j ... Aw&cad=rja
Albertz: Die Religionsgeschichte der Königszeit
Stierbild für Dan und Bethel: Dtr. Polemik behautet, es hätte mehrere Stierbilder in Dan und Bethel gegeben, aber es wahr nur je eins. Verwendung schon in vorstaatlich als alter Nord-Brauch belegt. Dtr Darstellung ist rein polemisch, Vorwurf des Polytheismus oder des Bilderkults, aber: Symbolik ist verbreitet, Stier ist ursprünglich ein Thron für unsichtbaren JHWH (ähnlich dem Keruben in Jerusalem). In vorderorientalischer Ikonographie ist belegt, dass Stierbilder oft als Throne für Götter benutzt wurden. Siter war allerdings auch schon religiös besetzt: El wird mit Stier tituliert als Zeichen für Macht, sexuelle Potenz und Fruchtbarkeit, aber in Bethel war schon früh JHWH und El verschmolzen. Jerobeam knüpft deshalb an vorisraelitische Bethel-Tradition an (Ausdruck für frühen El-JHWH Synkretismus). Kultruf, Präsentationsformel, die zum Stierbild gehörte (z.B. Ex 32,4.8) ð Befreiender Gott des Exodus wird symbolisiert, Nordkult ist eigentlicher Erbe der alten JHWH-Tradition. Wahscheinlich aaronitische Priesterschaft Jerobeams verankerte das Kultbild in der Frühgeschichte Israels, in Ex 32, was heute den ersten Abfall Israels bezeichnet (Südreichsreplik) war ursprünglich wohl als Begründung des Kultes in Bethel gedacht.
Stierbild war außerdem frei sichtbar und damit allen zugänglich, was die Bindung JHWH an eine Menschengruppe und nicht an einen Tempel symbolisierte und einen volksnahen, popularistischen Charakter bedeutete. Problem der Offenheit: Kultische Missverständnisse, da bald Kultsockel mit JHWH identifiziert wird, Fruchtbarkeitsymbolik verdrängt geschichtliche Befreiungstradition.. Hosea sieht im Stier den baalisierten Kult, aber erst Josija lässt 622 das Standbild zerstören.

http://www.bibelwissenschaft.de/nc/wibi ... 6dcbf72d1/
Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet
Bilderverbot (AT)
3.1. Das Stierbild in Bethel
In → Bethel war ein Stierbild schon in vorstaatlicher Zeit im JHWH-Kult verankert. Der hebräische Begriff ‘egæl bezieht sich im Alten Testament in 19 von 45 Belegen auf dieses Kultbild (vgl. dazu Dohmen, 1987, 152; Koenen, 2003, 128f.132). Besonders das Hoseabuch lässt seine positive Aufnahme noch erkennen, indem sich der Autor ohne jegliche Fremdgottpolemik zwar von JHWH als → Stier distanziert, aber erst einmal nur die politisch konnotierte Dimension angreift. Ursprünglich ist in Bethel (= „Haus des El“) ein Stierkult beheimatet gewesen, der im Laufe der Geschichte auf JHWH übergegangen ist. Es ist nicht auszuschließen, dass es letztlich → Jerobeam I. – und nicht etwa der Patriarch Jakob (Gen 28) – war, der den Stierkult erst auf JHWH appliziert hat, und zwar aus der Not heraus, einen neuen Staatskult schaffen zu müssen (1Kön 12,20-30). Es wird diskutiert, ob das Stierbild die ältere → Mazzebe verdrängt hat (so Mettinger, 1997, 192.203) oder umgekehrt das Stierbild durch eine (bildlose) Mazzebe ersetzt wurde, was auf eine theologische Korrektur des Gründungsmythos des Nordreichs hinweisen könnte (so Dohmen, 1987, 152f ), oder Mazzebe und Stierbild nebeneinander in Bethel gestanden haben, die Stele im Vorhof, der Stier im Allerheiligsten (→ Arad; vgl. Koenen, 2003, 133-135), wobei das Stierbild die ältere Tradition darstellt und in die Zeit vor Jerobeam zurückführt (Koenen, 2003, 99f.). Dieser hätte sie dann von El bzw. Baal herkommend auf JHWH übertragen. Für unseren Zusammenhang ist wichtig, dass der Stier nicht als Postamenttier, auf dem eine JHWH-Statue thronte, fungierte, sondern die Präsenz der Gottheit in Form eines theriomorphen Kultbildes darstellte (dazu auch Niehr, 2003, 231). So fehlt z.B. ein Epitheton wie JHWH der Stierthroner in Analogie zu dem überlieferten Epitheton „JHWH, der Kerubenthroner“ (Koenen, 2003, 108).

http://www.bibelwissenschaft.de/nc/wibi ... 2a2c7cbb9/
Das wissenschaftliche Bibellexikon im Internet
1.6. Gott und Tier
Zwar ist für das Alte Testament anders als in Ägypten die Verbindung von Gott und Tiergestalt mit negativen Vorzeichen versehen, doch zeigen das Bilderverbot (Dtn 4,16ff) wie auch andere Belege (vgl. z.B. die Stierplastik von Dotan: Wenning / Zenger 1986), dass es Tierbilder gab, die in Zusammenhang mit JHWH bzw. mit anderen Göttern gebracht wurden. Dass der JHWH-Kult nicht immer bildlos war, beweisen die → Stierbilder, die → Jerobeam I. in → Dan und → Bethel aufstellen ließ (1Kön 12,26-33) und die weniger als Manifestationen JHWHs, sondern eher als Postamente für den unsichtbaren Gott angesehen werden können (anders Art. → Stierbilder). Gegen diese, mit JHWH identifizierten Stierbilder richtet sich die Kritik → Hoseas (Hos 8,4b-6; Hos 10,5f; Hos 13,1-3). Dass JHWH auch mit einem Stier verglichen werden konnte, zeigen Gottesbezeichnungen wie „Starker / Stier Jakobs“ (Gen 49,24; Ps 132,2.5, vgl. Num 23,22; Num 24,8), die vermutlich auf die Kampfkraft des Stieres (und nicht auf dessen Fruchtbarkeit) abzielen. Als Symbol von Kraft und Fruchtbarkeit hatten Stierbilder im Jerusalemer Tempel eine wichtige Funktion als Träger des Ehernen Meeres (1Kön 7,25) und als Dekoration an den Gestellen der Wasserkessel (1Kön 7,29; → Kultinstallationen).

http://de.wikipedia.org/wiki/Ugaritische_Religion
Ugaritische Religion
Die ugaritischen Mythen stammen aus der Zeit um ca. 1500–1200 v. Chr. und bilden die Grundlage für die Ugaritische Religion. Die ugaritische Mythologie fußt auf älteren sumerischen und akkadischen Vorstellungen. Auch hethitische und hurritische Einflüsse sind vorhanden.
Der ursprüngliche Hauptgott in der Stadt Ugarit ist El.

Schöpfer der Welt und der Menschen, oberster Schiedsrichter und nominell Haupt der Götterfamilie ist der Gott ʿEl. Er trägt Beinamen wie z.B. „König“, „der Freundliche“ oder „Stier“.[3] Die Anrufung „Stier-ʿEl“ legt nahe, dass sein Symbol der Stier war. Seine Herrschaft ist bleibend und ewig (anders als manche Schöpfergötter anderer Mythen, die später ihre Bedeutung verlieren oder besiegt werden). Er wird in Menschengestalt, ruhig und mächtig, in königlichen Gewändern dargestellt.

Áron azért alkotta meg a feltételezett Mózes távollétében az aranyborjút, hogy az vezesse el népét az új hazába:

Mózes II.
32,1 Áron aranyborjút készít
Amikor azt látta a nép, hogy Mózes késlekedik, és nem jön le a hegyről, összegyülekezett a nép Áron köré, és azt mondták neki: Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon, mert nem tudjuk, hogy mi történt ezzel a Mózessel, aki felhozott bennünket Egyiptomból.
32,2 Áron ezt mondta nekik: Szedjétek ki az aranyfüggőket feleségeitek, fiaitok és leányaitok füléből, és hozzátok ide hozzám!
32,3 És kiszedte az egész nép az aranyfüggőket a füléből, és odavitte Áronhoz.
32,4 Ő átvette tőlük, vésővel mintát készített, és borjúszobrot öntött. Ekkor azt mondták: Ez a te istened, Izráel, aki kihozott Egyiptom földjéről.

Ez az aranyborjú JHVH-t jelképezte, aki az Ószövetség megalkotói szerint a zsidókat kivezette Egyiptomból.

A magyar mondák szerint a hunok őseit egy csodaszarvas vezette el az új hazájukba, a Maeotis ingoványba, ami bővelkedett vadban, halban és dús növényzetben, tehát állattartásra is kifejezetten alkalmas terület volt:

Link
Kép

http://mek.niif.hu/02200/02249/02249.htm
KÉZAI SIMON MESTER
MAGYAR KRÓNIKÁJA
ELSŐ KÖNYV.
A HÚNOK TÖRTÉNETEI EREDETÖKTŐL ATTILA HALÁLÁIG
S BIRODALMUK FELBOMLÁSÁIG
I. FEJEZET.
A húnok és magyarok eredetéről és ősi lakaikról.

3. §. Nemrót Persiába költözik Fiai Hunor és Mogor a húnok és magyarok ős atyjai.
Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak. De mivel Menróth óriásnak Enethen kivűl mint tudjuk, több neje is volt, kiktől Hunoron és Mogoron kivűl több fiakat és leányokat is nemzett; ezen fiai és maradékaik Persia tartományát lakják, termetre és szinre hasonlítnak a húnokhoz, csak hogy kissé különböznek a beszédben, mint a szászok és thüringek. S minthogy Hunor és Mogor első szülöttek valának, atyjoktól megválva kölön sátrakba szállnak vala. Történt pedig, hogy a mint egyszer vadászni kimentek, a pusztán egy szarvas ünőre bukkanának, mellyet, a mint előttök futott, a Meotis ingoványaiba kergetének. S midőn az ott szemök elől tökéletesen eltűnt, sokáig keresék, de semmi módon nem találhatták. Végre is az említett ingoványokat bejárván, azon földet baromtartásra alkalmasnak szemlélték.

4. §. Hunor és Mogor a meotisi ingoványok közzé költöznek.
Visszatérvén onnan atyjokhoz s búcsút vévén tőle, minden vagyonostól a meotisi ingoványok közzé szállának lakozni. Meotis tartománya pedig Persia hazával határos s egy igen keskeny gázlón kivűl mindenfelől tenger övezi környűl; folyói teljességgel nincsenek, fűben, fában, madárban, halban és vadban bővölködik. Nehéz oda bé, s onnan kimenni. S a meotisi ingoványokba bémenvén, ott öt esztendeig mozdulatlanúl maradának. Hatodik évre tehát kimenvén véletlenűl, a pusztában Belár fiainak nejeire, kik férjeik nélkűl sátrakban tanyázának, s gyermekeikre bukkanának, kiket is vagyonostól sebes nyargalva a Meotis ingoványaiba vivének. Történt pedig, hogy azon gyermekek közt az alánok fejedelmének Dulának két leányát is elfogták, kiknek egyikét Hunor, másikát Mogor vevé nejűl. S ezen nőktől vették eredetöket minden húnok és magyarok. S miután azon ingoványok közt hosszasabban időztek, lőn, hogy igen erős nemzetté kezdtek növekedni és a tartomány őket béfogadni és táplálni nem birta.

http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/157.html
Balassa Iván – Ortutay Gyula
Magyar néprajz (1980) ISBN 963 13 0946 0
Történeti monda
Az Árpád-nemzetség történetével kapcsolatos a magyarság eredetmondája, a Csodaszarvas-monda, amit egyik XIII. századi krónika őrizett meg, de ennek forrása minden valószínűség szerint a XI. századi ősgesta lehetett.

„Menrót óriás a (babiloni) nyelvzavarodás megtörténte után Eviláth földjére költözött … és itt feleségétől, Enétől két fia született, tudniillik Hunor és Mogor, ezektől származnak a hunok vagy magyarok. Az óriás Menrótnak azonban még több felesége volt, s ezektől származott több fia és leánya. Minthogy pedig Hunor és Mogor Menrótnak elsőszülött fiai voltak, atyjukétúl külön sátrakban laktak. Történt pedig egy alkalommal, hogy vadászni mentek. A pusztában egy gimszarvas (ünő) bukkant fel előttük, s amint menekült előlük, a maeotisi ingoványokba üzték. Ott azután végképpen eltünt előlük, ugyhogy hosszasabb keresés után sem birtak ráakadni. Végre is, mikor az ingoványt keresztül-kasul barangolták, ugy találták, hogy alkalmas nyájak táplálására. Visszatértek tehát atyjukhoz, és amint beleegyezését megnyerték, minden jószágukkal egyetemben a maeotisi ingoványok közé vándoroltak, hogy ott telepedjenek meg. Maeotis vidéke Perzsia tartományával határos; egy igen szük gázló leszámitásával minden oldalról tenger zárja körül, folyóvizei nincsenek, de bővelkedik füben, fában, szárnyasban, halban és vadban. A ki- és bejárás nehezen megy. Mikor aztán a maeotisi ingoványok közé letelepedtek, öt esztendeig ki sem mozdultak onnan. Amint azonban egyszer a hatodik esztendőben kikalandoztak, egész véletlenül Belár fiainak gyermekeire és feleségeire akadtak, amint éppen férjeik nélkül sátoroztak a pusztában, és sebes vágtatva a mindenestől a Maeotis ingoványai közé ragadták őket. Történetesen Dulának, az alánok fejedelmének két leányát is ezen gyermekek között kapták, ezek egyikét Hunor, a másikát Mogor vette feleségül. Ezen asszonyoktól származnak a hunok vagy magyarok valamennyien.”

http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/ma ... m-080903-1
Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei (1995)
I. Első tized
Második könyv
A hunok vadászatból éltek, és egy isteni csodajel késztette őket kivándorlásra. Amikor ugyanis a Maeotis lakói közül néhányan találomra vadászatra indultak, egy szarvas tűnt fel előttük, amelyet a mocsárban lelkesen üldözni kezdtek, és a szarvas elejtésének vágya annyira elragadta őket, hogy véleményem szerint a cimmer Bosporustól nem messze átkeveredtek a befagyott Maeotison, ámde ahogy az európai Sarmatiában megálltak, a szarvas eltűnt. (195) Megnézték a vidéket, csodára megtetszett nekik, aztán hazamentek Ázsiába, és rendre elbeszélték öveiknek a dolgot. A hunok nem szerették lakóhelyüket, és a talaj terméketlensége vagy a nép sokasága miatt gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt e vadászok vezetésével átvándoroltak Európába. Az övéknél termékenyebb tájat találtak, megszállták a mocsár egész környékét, és akiket legelőször megtámadtak, azokat feláldozták Victoriának; a többieket meghódították és szolgaságra vetették. Leigázták az alánokat is, akik azt a helyet korábban foglalták el, és sokkal szelídebbeknek mutatkoztak, mint ők; nem kegyelmeztek a szomszédos gótoknak sem, akik ellen eltökélten hadakoztak.

A magyarok évkönyvei azt mondják, hogy a hunok az üdvösség háromszázhetvenharmadik esztendejében, Valens császársága és Damasus pápasága idején költöztek Európába, vezéreik voltak a Zemék családjából született Csele fia Béla, továbbá ennek fivérei, Keve és Kadicsa, aztán Bendegúz fiai, Attila, Keme és Buda a Kádárok nemzetségéből; Észak meghódítása végett a száznyolc törzsből összeszedtek tízszer száznyolcezer embert, bíróvá megtették a bölcs Kádárt; rendeleteiket isten igéjével és a közösség nevében hirdették ki; váratlan vagy előre eltervezett háború esetén véres kardot hordoztak körül, és kijelölték a gyülekezés helyét; aki azonnal nem engedelmeskedett, ugyanazon karddal megölték, mely szokást, mint látjuk, Erdélyben török támadás esetén mind a mai napig tartják; mivel óriási erőkkel rendelkeztek, nagy bátorsággal, mintha az egész világot meg akarnák semmisíteni, leigázták a besenyőket, a ruténokat, a fehér és fekete kumánokat, egész Dáciát és Sarmatiát, és végül a Tibiscus folyónál, melyet most Tiszának neveznek, verték fel a táborukat.

http://www.kiszely.hu/istvan_dr/009.html
A MAGYAROK ŐSEINEK SZÁLLÁSHELYEI A KÁRPÁT-MEDENCÉBE VALÓ BEJUTÁSUK ELŐTT
Hunor és Magor mondája; a Csodaszarvas-legenda. A magyar eredetmonda másik eseménye, amelyet a magyar hitvilág Levédiába helyez Hunor és Magor legendája, illetve a "csodaszarvas"-monda. Eszerint Ménrót fiainak: Hunornak és Magornak egy gímszarvas (önő) bukkant fel, amely őket a maeotisi ingoványokba űzte, ahol öt évig tartózkodtak. A hatodik évben megismerték Dula alán fejedelem két lányát, akiket feleségül vették." Ezen asszonyoktól származnak a hunok és a magyarok valamennyien" - olvassuk Kézai Simon krónikájában. Anonymus szarvasa modernebb, keresztény és európai megfogalmazású; a szarvas Bars vezért egy hegytetőre vezeti, máskor meg Géza és László hercegek előtt jelent meg "az Isten angyala szarvas képében". Krónikáinkban megőrződött a népünket új hazába vezető csodálatos szarvasünő - a csodaszarvas alakja, amely keveredett a szkítáktól és a hunoktól való származás emlékével. A csodaszarvas a magyarság legősibb jelképei közé tartozik, bár ez a lény szinte minden ázsiai népnél előfordul. A szarvas megjelenik a mezopotámiai dámszarvas formában a sumeroknál, ott van a Kr. előtti II. évezredben Anatóliában, a Kaszpi-tó délnyugati vidékén kialakult Amlas-kultúrában, ismerték a hinduk a Rámájánában, a perzsa Királyok Könyvében a hős Rusztemnél és ott találjuk a hun bronzokon. Magának a mondaváltozatoknak három fokozata van; a legősibben szárnyas vagy négylábú ragadozó üldözi a menekülő szarvastehenet, majd felfalja; ilyen jeleneteket láthatunk a hun bronzokon.. A második fokozatban megjelenik az ember; az ifjú vadászok által űzött leány szarvassá változik és egyiküknek asszonya lesz - ilyen változatot az ujguroknál találunk. Végül a harmadik fokozat a magyar eredetmondának felel meg: a szarvasünő többé nem célja a vadászatnak, mindössze nyomra és új helyre, hazára vezető. A szarvas-mondák főszereplői mindig ősök és ebben népek, nemzetségek vonulása és származása jelenik meg.

http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/ ... igaz42.htm
Prof. Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk a Honfoglalásig 2. rész
Ne felejtsük el azt, hogy Nimrudnak két fia volt - HUNOR és MAGOR. Az ő létezésük belekapcsolódik a "Csodaszarvas" mítoszunkba.

Majd a következő - "TURUL" című - fejezetben megismerjük, hogy ez a mítoszunk évezredekkel előbbi valós történelmet visz, mert a sumír ékiratokon megtaláljuk Nimrud két fiát és édesanyjukat is. Itt nem tudok erre kitérni, mert az ötvösmágusaink által aranyba vert szimbólumokat kell ott ismertetnem, és ezeknek a "rejtett nyelve" majd elmondja a Nimrudhoz tartozó igaz történelmet.

NIMRUD-ról hangsúlyozottan tudni kell azt. hogy őt a semiták GILGA-MES névvel is emlegetik, és az akkád nyelven szerkesztett "GILGAMES-ÉPOSZ" csak a plágiuma a Nimrudról szóló és sumír ékiratos történetnek, mely a Kr. e. 3. évezredből származik.

A Csodaszarvasunk - azért "csoda", mert anyaszarvas létére agancsa van, de csak azért, hogy a SA-PÍR-AB-ot, a "napatya orcáját", a fénylő Napunkat hordja szarvai között... az ősi mondai hagyomány szerint. De ez az 5000 éves "szem-idol", melyen a szarvas képe a Teremtés Anya-Istenét jelenti a káld-sumír hagyomány szerint-szintén "anyaszarvas" is és "csodaszarvas" is.

Az ősi magyar hitvilág így a sumír hiedelemben gyökerezik, ahol megtaláltuk a DAR-MAH (szarvas) és IM-DUGUD (a Napmadár) feladatait. A magyar néphit mondavilágában azonosan ismerhető fel, hiszen a Kőrös-Tordos kultúrkörben is megtalálták az agyagba vésett IM-DUGUD-ot és ez még jobban bizonyítja a Kárpát-medence és Mezopotámia Subar-tujának azonos hiedelmét.

Miután pedig mind a kettő a Nimrudi hiedelem tartozéka, az ORION csillagképbe, Nimrud helyére, betették a saját kegyetlen istenüket Mardukot -. hogy az Orion-nyíllal vadássza le saját őseit (miként az itt lévő akkád ábrázoláson látható, hogy éppen az ősanyját - TIAMAT-ot - öli meg.) Külön tanulmányt igényel ez a téma. Itt azért említem fontosságát, mert a mi Boldogasszony- Szűzanyánkat Napmadarával és a Csodaszarvassal kiűzték Sumériából a semiták, és helyette megjelent "ISTÁR" -a szerelem és harc Istennője. De a sémi népek által elűzött "szent hármat" magukkal vitték azok a sumírok, akik a gyilkolás és pusztítás elől észak felé menekültek, és sumírul "KI-TA" (vagyis "vándor") lett a nevük (amit aztán a görögök "szkíta" elnevezésre változtattak), de valójában "SA-PÍR", szabírok voltak ezek, és "AN-SA AN" (Adzsem, Elem) Nimrud birodalmának megmaradt népessége.

A mi őseink lelkivilágát is a bölcs és istenes máguspapjaink és táltosaink irányították, akiknek gondoskodása kiterjedt a gyógyítás, a népjólét, a termelés, az állatgondozás és a művészi szimbólumok készítése általi hagyományőrzés területére is. De kozmológikus gondolkodásukkal és transzcendentális meditációjukkal felértek a "Felső Világba", és így az "Isteni kinyilatkoztatások" "tisztánlátó" részesei lettek. Az ősi igazságok új értelmezést kaptak a környezetváltozásban, és úgy érezték, úgy hitték, mert úgy látták, hogy maga a hajdan dicső Nagyasszony, a boldogságos "INNANA- Szűzanya" jött el hozzájuk, mert megjelenik a földön előttük a Csodaszarvas egy "GÍM"- szarvas képében. "GÍM" - sumír szó. Jelentése: a "hegyi asszony": Képírási formájában írom ide.
Ha a szarvas "GÍM" és még agancsa is van, az valóban Csodaszarvas, mert anyaszarvas aganccsal. Agancsa pedig a hím szarvasnak van a természet rendje szerint.
A néphitben és az ősgesztákban (Tarihi Üngürüsz szerint) fennmaradt "Csodaszarvas-mondánk"-nak gyökere tehát a sumir mitológiában keresendő, és ott meg is találjuk az ékiratokon.

A magyarok történetéről szóló Tarih-i Üngürüsz török nyelvű krónika kétféle variációt tartalmaz a Kézai Simon és Antonio Bonfini által felvázolt csodaszarvas ünő legendájával kapcsolatosan, de mind a két esetben szarvas helyett egy csodálatos ismeretlen vadról tesz említést:

http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/ ... dtar21.htm
Magyar Titkok, Madzsar Tarihi

A 373. évi pannóniai hun honfoglalás ismeretlen első szakaszának története.

A Tarih-i Üngürüsz idézett helyének ez a teljesnek mondható egybeesése a XII. századi bizánci és arab kútfőkkel megkockáztathatóvá teszi azt a feltevést, hogy az idevágó rész magyar forrása is egy korai, XII. századi krónika lehetett; jóllehet anyagának nem ez a legrégebbi rétege.

A csodaszarvas-monda ismeretlen, új változatai a Tarih-i Üngürüszben

Krónikás hagyományainkból mindeddig egyetlen csodaszarvas-mondát ismertünk, illetve ennek többé-kevésbé romlott külföldi variációit. Mert mind az V. századi bizánci Priszkosz rétor, mind a VI. századi gót püspök, Jordanes és a bizánci Prokopiosz csupán a közismert magyar mondahagyomány romlott változatát őrizte meg.

A Tarih-i Üngürüsz két mondát tartalmaz, mindkettő egy tőről fakad a meotiszi mondával, ám az eltérések köztük hasonlíthatatlanul jelentősebbek; ez arra utal, hogy a két monda régen, még, a történelem előtti időkben különült el a meotiszi mondától. Épp ezért a két monda őstörténeti jelentősége felmérhetetlen, s így nem térhetünk ki ismertetésük elől.

Az első csodaszarvas-monda

Az "üngürüszök" történetének elbeszélését a kézirat ezzel a mondával kezdi: "A hírek elbeszélői és a történetek előadói így írták meg:

A régi időkben a magyar törzsnek a nemzetsége Nemród gyermekeitől (nemzetségéből) származott és jött létre. Nimródnak volt egy Ankisza nevú felesége. Ettől a feleségétől két fia született. Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták; ők voltak Nemród első fiai és állandóan atyjuk palotájában tartózkodtak.

Egy nap Nimród vadászatra ment és magával vitte fiait is. Vadászat közben Nemród egy elejtendő vaddal találkozott, azonnal a nyomába eredt és üldözni kezdte.

Fiai is mindenfelé vadat kémleltek. Egyszer csak egy csodálatos vad után fordultak lovaikkal vágtában. A vad azonban elmenekült és Adzsem (Perzsia) határán a hegyek közé érve eltűnt. A két királyfi bármily soká kereste a vadat, nem találta meg. Se nevét, se fajtáját nem ismerték.

A két királyfi gyorsan elfáradt, a szomorúság és bánat tengerébe merült. Aztán azon tanakodtak, mitévők legyenek.

Majd visszatértek atyjukhoz és arra kérték, hogy Adzsem határán, azon a hegyes vidéken (ahol a csodálatos vad felbukkant) építtessen egy szentélyt számukra, amelyben a világról lemondva lakhatnak, s a világ népeitől visszavonulva saját gondjukkal foglalkozhatnak.

Nemród kérésüket meghallgatta és parancsot adott, hogy azon a helyen egy szentélyt építsenek.

Miután a szentély elkészült és felépült, a két királyfi beköltözött, hogy saját hitvallásuk szerint imádságokkal foglalkozva jó ideig ott töltsék életüket. Ők pedig azon a helyen laktak sok hónapon és éven keresztül. A világ népeivel nem érintkeztek, imádsággal és engedelmességgel foglalkoztak, s a világ örömeiről lemondtak. Ily módon öt évig laktak a szentélyben és nyugodtan éltek.

Azonban a hatodik év kezdetén a két legény elméjét a világ (örömeinek) íze megremegtette. Szívük rejtekében felébredt az uralom utáni vágy.

Mikor ezek ilyen állapotban voltak, egy nap egy titokzatos személy érkezett hozzájuk Elmagyarázta nekik a világi hatalmat és a szultánság (iránti) szerelmet s (ezáltal, elbeszélése következtében) elhatározták, hogy a szentélyt elhagyják, mert az uralom iránti szerelemmel voltak eltelve.

Abban az időben Adzsem országának közelében egy bégnek két csodaszép leánya volt. Magor és Hunor ezt a két lányt feleségül vette.
Mivel ez így történt, az elbeszélő szavai azt bizonyítják, hogy az Üngürüsz" népe Hunor nemzetségéből származott... Hunor neve később Ungürüszre változott.

Midőn Nemród meghalt, Adzsem trónjára (a helyébe) egy másik padisah került. Azt a vidéket pedig (amelynek Hunor volt a fejedelme), Dzsiddija (Szkítia) tartománynak nevezik és tatár tartomány, mely Szamarkandtól a Fekete-tengerig terjed. Egy nap Adzsem országának padisahja Konstantinije fejedelme ellen hadjáratot indított és emiatt Dzsiddija országának uralkodójától segítséget kért. Dzsiddija fejedelme segítségül Hunor népéből húszezer katonát gyűjtött össze és Adzsem padisahjához küldte.

Amikor Adzsem padisahja is Konstantinije fejedelme ellen ment, az említett Hunor (otthon maradt) népét támadás érte, mely aztán ily módon elvált Adzsern padisahjától, és Pannónija tartományba költözött.

Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai varrnak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak és az ő nyelvükön beszélnek."

A mondaváltozat a Kárpát-medencébe érkezéssel lezárul.

A Tarih-i Üngürüsz második mondája

Egy másik elbeszélés szerint így szól a történet: "Egy napon Hunor összegyűjtötte törzsének tekintélyes előkelőit és vadászatra indult. Vadászat közben egy hegyhát mögül váratlanul egy vad tűnt fel előttük, mely csodálatos színekben pompázott, de egy másik törzs (területe) felé menekült.

Mikor Hunor megpillantotta, azonnal megragadta a szívét ez a szerencsés jel. Így szólt: "Ha ezt a vadat elejtem, ebben az országban sikerül elérnünk a nyugalmat, de ha nem sikerül elejtenem, sorsszerűen el kell foglalnunk Pannónija tartományát, melyről híreket kaptunk."

Így határozott, s ezzel a gondolattal azonnal a vad után vágtatott.

A vad pedig menekült, s amint egy másik törzs határához értek, Hunor már-már megközelítette, ámde azon a helyen, ahol zsákmányul kellett volna esnie, a vad eltűnt a szeme elől. Hogy nevezik és mifajta, nem tudta.

Amikor Hunor ezt a helyzetet látta, így szólt a mellette levő előkelőségekhez: "Ez nem véletlen műve. Ez jel és utasítás nekem és népemnek, hogy végül is ebben az országban nem élhetünk (nem maradhatunk végérvényesen). Ennek az az orvossága és gyógyszere, hogy más országban kell letelepednünk" - mondta.

De közben sok idő telt el.

A másik ok az volt, hogy Hunor Dzsiddija népével nem volt igazi kapcsolatban, nem élt velük barátságban, a szomszédos országokat megtámadta, sok országot harccal és erőszakkal leigázott; ezek megértették, hogy ellenállni nem képesek. Ők pedig azon gondolkodtak, hogy saját hatalmuk alá hajtják Pannónija tartományát és a nyugati országokat.

Az itt kifejtett okoknál fogva Nemród fia, Hunor katonaságot kezdett gyűjteni. Mikor Hunor népe összegyűlt, megszámlálták és összeírták. Látták, hogy Hunor népéből tízezer ember gyűlt össze, és a "nem rendkívüli teremtményekből" (?) is kétszáznyolcvanezer férfi gyűlt össze.

Mikor Hunor ezt a csodálatos óriási hadsereget összegyűjtötte, élete nem lett hozzá hű, és közben eltávozott ebből a világból.

De Hunor rokonai közt volt egy hatalmas bégfi, nevét Kattarnak (Kádár) mondták. Hunor helyébe őt jelölték ki a hadsereg fővezérévé."

A monda innen nagy kitérőkkel és megszakításokkal kanyarog tovább. Kattar Pannónia visszafoglalására irányuló tervét a "regős szava szerint" főemberei megéljenzik: "És abban a pillanatban megesküdtek, hogy annak a tartománynak az elfoglalására azonnal elindulnak. 'Hol vagy Pannónija tartománya?' kiáltással kibontották zászlaikat, megszólaltatták a kis- és nagydobokat és Izsó próféta - aki legyen megdicsőítve és felmagasztalva - háromszázhetvenharmadik évében csapataik egymás után elindultak."

A hunok beköltöztek a Kárpát-medencébe, ahol az "Üngürüsz népet találták." Itt ér véget a monda.

A második mondában a feladat kijelölése (a csodálatos vad szereplése) után már jókora megszakítással folytatódik a cselekmény. A monda maga utal rá: "közben sok idő telt el"

Arról, hogy mennyi idő telhetett el, úgy alkothatunk képet, ha -a mondai dimenziókon belül maradva - gondolatban megpróbáljuk felbecsülni a vízözönt követő mondai őskortól (Nimród) a hunok 373. évi Kárpát-medencébe költözéséig terjedő időt.

Kifejezetten figyelemreméltó gondolatokat találunk Dr. Kiszely István tudós kutató munkájában a csodaszarvassal kapcsolatosan:

Kiszely István: A magyarok eredete és ősi kultúrája (2000) ISBN 963 9188 84 0
(I./ 66. old.) A nép eredetmondájában mélyen gyökerezik a csodaszarvas-monda, amelyet Kézai Simon tollából, a Képes Krónikában olvasunk. A szarvasünőben a magyar nép ősanyja jelenik meg, aki vezeti népét A krónikás valós személyeként Hunor és Magor anyjaként szerepelteti. A szarvasvadászat motívuma, illetve a két testvér, akiktől rokon népek származnak, visszatér más népek (a tatár, a mongol, a kutrigur és az onogur népek) eredetmondájában is. Mindkét eredetmonda - a dinasztiáé és a népé - nem Anonymus és Kézai kitalálása, hanem az élő hagyomány írásba foglalása.

(I./77-78. old.) A Csodaszarvas című munkájának (*Magyar Adorján) előszavában ezt olvassuk:
"Nemzetünk eredetmondáját nem merték sajátjuknak tartani, mert ehhez többé-kevésbé hasonlóak más népeknél is vanak; például a rómaiak eredetmondája, azaz a Hunor és Magornak megfelelő Romulusz és Rémusz testvérpárról szóló monda, vagy a Heraklésznek a kerinai aranyagancsú szarvas űzéséről szóló hitrege. Ezért a Csodaszarvasunk igazi mivoltát nem tudták soha megállapítani."

(I./ 234. old.) A földrajzi hely, a Meotisz vidéke a magyar krónika elejére, a csodaszarvas-mondájára irányítja a figyelmünket, mellyel az Árpád-dinasztia geneológiája is kezdődik. A két királyfi a szarvast űzve áthatoltak a Meotisznak járhatatlan ingoványain. A szarvas eltűnt, ők pedig halban, vadban bővelkedő földnyelven találták magukat, ahol letelepedtek. Ez a történet megtalálható Prokopiosznál és Jordánésznél, csakhogy a vadászokat nem Hunornak és Magornak, hanem Utigurnak és Kutrigurnak hívják. Tőlük is a nevüket viselő népek - az uturgurok és a kuturgurok - származtak, akik a görög íróknál a szavirokhoz hasonlóan szintén a "hun" népek gyűjtőfogalma alá tartoztak. E szavirok később egyesültek az onogurokkal, akik szintén két szarvasvadász testvér-királyfit vallottak őseiik uralkodóinak. Míg a magyar krónikák Moger (Muager) - Gorda testvérpárt szerepeltetik utólagosan a csodaszarvas.mondában, addig Prokopiosz az utrigur-kitigur szétválás dinasztikus megszemélyesítőinek neveit használja fel ugyanahhoz a szarvas-mondához, melyet Priszkosz leírásából vett át és melyet Priszkosz már a Kárpát-medence hunjaitól hallott Attila udvarában.

(I./ 307--308.) Hunor és Magor mondája - A Csodaszarvas-legenda
A magyar eredetmonda másik eseménye a Hunor és Magor mondája, illetve az "aranyszarvas" monda is Levédiában játszódott le.
Történt pedig egy alkalommal, hogy vadászni mentek. A pusztában egy gímszarvas (ünő) bukkant fel előttük s amint megmenekült előlük, a maeotisi ingoványokba űzték. Ott aztán végképp eltűnt előlük, úgyhogy hosszabb keresés után sem bírtak ráakadni. Végre is, mikor az ingoványt keresztül-kasul barangolták, úgy találták, hogy alkalmas nyájak táplálására.

Anonymus szarvasa már modernebb, keresztény és európai megfogalmazású. A névtelen jegyző szerint, amikor Bars vezér és kísérete a Garam folyó mellett lovagolt előttük futásnak eredt egy szarvas a hegyek ormaira iramodva. Ezt Bars igen gyors futamban üldözve nyíllövésekkel a hegy tetején megölte. S akkor Bars látva a hegyeket körös-körül, fejébe vette, hogy ott várat épít... Máskor meg - Salamon legyőzése után - Géza király és László herceg előtt "megjelent egy szarvas, amelynek szarvai tele voltak égő gyertyákkal s kezdett futni előttük az erdő felé, s azon a helyen, ahol most monostor van, megállt. Mikor a katonák rányilaztak, belevetette magát a Dunába és többé nem látták. E látványra Boldog László így szólt: Valóban nem szarvas, hanem az Istennek angyala."

(I./310. old.) A tudomány már régen kiderítette, hogy a monda (h)őseinket maga után csalogató szarvasünője nem más, mint szülőanyjuk: Eneth (Eneh). E név az ünő tulajdonnévi változata. Meséinkből jól ismerjük, az őzzé változott mesebeli leányzó is Eni, Enike névre hallgat. Magyarán szólva, eleink hitték, hogy népünk ősanyja a mitikus szarvasünő.

(II./836. old.) Szent László – a Képes Krónika tanúsága szerint – a magyarság fényes állatát, a csodaszarvast testvére, Géza előtt angyalnak nevezi a mogyoródi dopmbon.

(II./900. old.) Ugyanúgy megtaláljuk a szarvasos motívumokat a Magyar népművészetben, és a csodaszarvas monda mindenki előtt ismeretes. A szarvasra, őzre csapó griff vagy ragadozó madár-jelenetek is megtalálhatók az ordoszi hun bronzokon, székesfehérvári kőreliefen és a noszvaji református templom XVIII. Századi festett menyezetkazettáján.

(II./1039-1040. old.) Az erdélyi székely és göcseji regősök a téli napforduló idején az ősi napimádat mélyen konzerválódott formai hagyományainak utolsó szálait elevenítik fel, amikor a csodafiúszarvast eképpen felidézik:

“Homlokomon vagyon felkelő fényes nap
Szarvam hegyein vannak százezer szövétnek
Gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak
Hej regőrejtem, regőrejtem!”

Az ősi hitregében csodálatos szarvas jelenik meg: homlokán fénylik a felkelő Nap, szarva hegyén a Nap fénye százezer csíkban tündöklik; a regős ének szavait prózában így sűríthetnénk.

(II./1067. old.) A nagyállattartó lovas népek sírjaiból – Mongóliától kezdve egészen a Kárpát-medencéig, tehát nemcsak szkíta területen – szarvasábrázolások kerültek napvilágra. Népeket “csodaszarvas” csalogatott szebb, gazdagabb tájak felé, új megtelepülésre, boldogabb országokba. A lovas népeket még a túlvilágra is szarvas vitte a hátán, mert a síron túli életet sem tudta elképzelni az életétől szinte elválaszthatatlannak hit szarvas nélkül. A megálhetés, a bőség, a gazdagság, a termékenység jelképe elválaszthatatlan segítőtársa volt, a valóságos és a túlvilági életben egyaránt.

(II./1068-1070. old.) A szarvak az erőt, a becsületet, a termékenységet, a szarvasok pedig a hosszú életet és az újjászületést jelképezték. A nemrég előkerült Tarihi Üngürüsz eredettörténetünk szerint a szarvasnak mitikus alakja egy hirtelen megjelenő és eltűnő, csodálatos színekben pompázó vad, melynek mondai őseinkre kifejezett hatása szarvasszerű lényt sejtet. Kézai szarvasa nem pompázott fényben, mégis arra késztette a királyfiakat, hogy ott telepedjenek le, ahol eltűnt. Bors vezér szarvasa mitikus lény. Azt sugalmazta, hogy a szarvas elejtése közelében építsen várat, és ott alapozza meg nemzetsége jövőjét.

A magyarság “életvezető” fényes állata a szarvas és a madár együttesen, s e kettő egyesülése, szentséges égi násza.

Feltehetően a madár, ősmítoszunk turulmadara a fentről lefelé, az égből a földre közvetíti a teremtő életet adó fény, Isten időszerű parancsát. A keresztény műveltségünkben a Szentlélek-galamb tölti be ezt a tisztet – a szarvas pedig az a szentséges létező, aki befogad, megtart, aki a fény birtokában cselekszik, aki maga az örök fényóhajtás, a boldogasszonyság, aki lentről fölfelé közvetít. Emese – sokak véleménye szerint “Emese” a szarvasünő névváltozata – a csodaszarvasunkban testesülő-lelkesülő, fényt, fényt adó nőiesség, aki méhébe fogadta a turulmadár közvetítette üzenetet, az égi magot, s fia, Álmos révén – akit a krónikás emlékezetünk tart számon – Árpád-házi királyaink, a dicső és Szent Turul-nemzetség ősanyja; s egyben az Istenszülő Asszony, Szűz Mária “előképe” népünk hitvilágában (Molnár V. József).

A véleményem szerint a kék színnel kiemelt gondolatok döntő fontosságúak a csodaszarvas legenda megfejtésének a szemszögéből.

Anonymus a Gesta Hungarorum című művében szintén egy szarvasról tesz említést:

http://mek.niif.hu/02200/02245/02245.htm
ANONYMUS
GESTA HUNGARORUM
GARAM FOLYÓ ÉS BORS VÁRA

Eközben Szovárd és Kadocsa, Hülek fiai, valamint Huba meg egész seregük átkelt az Ipoly folyón a Duna mellett. Másnap a Garam folyón mentek át, és a Várad nevű földvár mellett elterülő mezőn ütöttek tábort. Ezt a várat elfoglalva, három napig maradtak ott, és várták Böngér fia, Borsnak az érkezését, akit Árpád vezér nagy sereggel küldött nekik segítségül. Mikor negyednapra Bors erős csapatával megérkezett hozzájuk, annak a földnek összes lakosait félelem fogta el velük szemben, és senki sem mert kezet emelni rájuk. Akkor ez a négy úr egymás közt tanácsot tartott, és a hozzájuk hű lakosok kérésére megállapodott abban, hogy a sereg harmada a föld lakosaival együtt a Zólyom-erdőbe megy, és ott az ország határán kőből meg fából is hatalmas erősségeket csinál, hogy a csehek vagy lengyelek lopás vagy rablás végett valamikor be ne jöhessenek az országba. Közös elhatározással evégre Böngér fia Borsot küldötték ki vitézeivel. Mikor a Garam folyó mellett lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt előttük, és nekivágott a hegytetőknek. Bors nagy sebesen űzőbe fogta, és a hegyormon lenyilazta. Majd midőn azokat a hegyeket ott körös-körül szemügyre vette, az a gondolata támadt, hogy várat épít ott. Azonnal össze is gyűjtött sok-sok várnépet, és egy magasabb hegy ormán igen erős várat emelt; egyszersmind a maga tulajdon nevét ruházta rá, úgyhogy Bors várának hívják. Innen csapataival egészen a Zólyom-erdőig nyomult, és kőből igen nagy erősséget építtetett, amelyet most Borsséd-Zólyom várának neveznek.

Egy, az I. László királlyal (1046 - 1095) kapcsolatos legendában is szerepet kap a mitikus szarvas, ami László herceg szerint egy angyal kellett legyen:

http://szekelyderzs.com/laszlolegenda.html
Mondák, legendák Szent László Királyról
Szent László látomása
A gonosz Vid ispán tanácsára Salamon királya hercegek ellen támadt. László Oroszországba ment segítségért, Gézát pedig Tokajnál megverte a király. Géza átkelt a Tiszán és találkozott a nagy csapattal érkezett Lászlóval.
A királyi sereg Rákoson szállt meg, míg a hercegek Vác mellett ütöttek tábort. Ott akkor hatalmas erdő volt, amelyben senki sem lakott, csak egy Vác nevű szent életű remete. Róla nevezte el Géza herceg a várost, ami később épült.
Egyik reggel, amikor a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol később Szent Péter apostol kápolnája állott, éppen azt fontolgatták, hogy miképpen harcoljanak.
Amint ott tanácskoztak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Szent Lászlónak. Az pedig így szól bátyjához, Géza herceghez.
- Láttál-3 valamit?
- Semmit - felelte a herceg
Így szólt ekkor Szent László.
- Amint tanácskoztunk, az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és a fejemre helyezte. Nyilvánvaló tehát, hogy győzni fogunk Salamon felett, aki számkivetve elmenekül majd az országból, s a koronát az Úr neked adja!

Géza herceg így szólt ekkor.
- Ha az Úristen velünk lesz és győzelemre segít bennünket, templomot építek e helyen Szűz Máriának.
A látomás megvalósult. A hercegek csapatai Cinkota mellett, a mogyoródi dombon súlyos vereséget mértek Salamon királyra, aki megfutott, s a magyarok kívánságára Gézát Székesfehérváron királlyá koronázták.
Utána elmentek arra a helyre ahol a látomás történt. Amint Vác alatt tanakodtak, egy szarvas jelent meg előttük. Szarvain égő gyertyákkal. Amikor megpillantották egyből futásnak eredt. Az erdőben azon a helyen állt meg, ahol a monostort később felépítették. A vitézek nyíllal rálőttek a szarvasra, de nem találták el. A Dunába ugrott előlük, soha többé nem látták. Szent László így szólt.
- Nem szarvas volt az, hanem Isten angyala. Ahol a lábát megvetette azt a helyet jelölte meg számunkra, hogy Szűz Mária templomát felépítsük!

Így is lett. De az első látomás helye nem maradt épület nélkül. A hercegek rendeletére kápolnát emeltek itt Szent Péter tiszteletére.

László herceghez (a későbbi I. László, magyar király) kapcsolódó legenda szerint a mogyoródi ütközetet közvetlenül megelőzően úgymond egy isteni látomásban volt része, "az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és a fejére helyezte", amiből aztán László azt a következtetést vonta le a bátyja, Géza felé, hogy a csatát meg fogják nyerni Salamon királlyal szemben, és Géza lesz a jövendő királya Magyarországnak. A mogyoródi ütközet 1074.04.14-én zajlott le, amit valóban Géza megnyert. Feltétlenül célszerű megvizsgálni az aznapi égi "helyzetképet":

1074.04.14. 08:36 UT +1.00 Mogyoród (hétfő; a zsidó Peszáh ünnep előkészületi napja: 4834. Niszán 14.)
Nap-Hold oppozíció:29,7°Kos/Mérleg; -Uránusz quadrat:0,7°Vízöntő
Szaturnusz-Neptunusz oppozíció:9°Nyilas/8,6°Iker
(Teljes holdfogyatkozás)
- Mogyoródi csata


Köztudott, hogy az ókor és középkor uralkodói, hercegei a csatáikat és egyéb fontos döntéseiket általában az asztrológusaik tanácsaihoz igazították. Feltehetőleg az "angyal kezében tartott aranykorona" egy jelképes utalás volt az aznapi mennyei konstellációra.

A legenda szerint miután Gézát királlyá koronázták, Lászlóval felkereste újra azt a helyet, ahol a látomás történt. Ekkor egy szarvas jelent meg előttük, a szarvain égő gyertyákkal... Ez arra látszik utalni, hogy ez a "szarvas-jelenés" eseleg sötétben "történhetett" meg. László szerint viszont "nem szarvas volt az, hanem Isten angyala"... Nem egyértelmű, hogy pontosan mi után mentek vissza a látomás helyére, ahol az "Isten angyala" jelent meg a számukra. Lehetett ez a Mogyoródnál történt csata után, illetve Géza királlyá koronázását (1075. év tavasza) követően is. Géza 1074 - 1077.04.25-ig, azaz haláláig uralkodott.Ez alatt az idő alatt nem alakult ki a Zodiákusban egyetlen olyan konstelláció sem, amely a Shem ha-Mephorash-nak ("Isten 72 szellemének") lett volna a kozmikus forrása.
Esetleg az alábbi két konstelláció egyike jöhetne szóba a legendabeli jelenéssel kapcsolatosan:

1074.06.11. 23:20 UT +1.00 Vác (szerda)
Nap-Hold oppozíció:25,8°Iker/Nyilas; -Mars-Plútó quadrat:1,2°/0,6°Kos
Merkúr-Neptunusz konjunkció:7,5°/10,7°Iker; -Szaturnusz oppozíció:5,1°Nyilas


1074.08.28. 17:42 UT +1.00 Vác (szerda)
Nap-Hold-Merkúr-Neptunusz konjunkció:12,3°/12,3°/10,6°/10,2°Iker; -Szaturnusz oppozíció:6,1°Nyilas


Lászlóval kapcsolatos egy másik legenda is, ami szerint Salamonnal, a pozsonyi várnál folytatott párviadalakor Salamon két tüzes karddal felfegyverzett angyalt látott lebegni László feje fölött, ezért úgymond megfutamodott:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_arkangyal
• 1077 körül Szent László és Salamon viadala közben Salamon …két angyalt láta László feje fölött tüzes karddal repkedve és ellenségeit fenyegetve…Forrás: Márk Krónikája- Képes krónika

http://magyarvalko.mindenkilapja.hu/htm ... lo-legenda
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_L%C3 ... p%C3%A9nze
Szent László és Salamon párharca a pozsonyi várnál (két tüzes karddal röpködő angyal jelent meg Szent László feje fölött),

http://epa.oszk.hu/00000/00021/00032/0003-27c.html
Magyar Könyvszemle 118. évf. 2002. 1.szám
A Szent László-ábrázolás forráskérdései legendájában
és a krónikában
Felfogásunk helyessége mellett fontos érvként hivatkozhatunk a 129. fejezetre. Ez László és Salamon álruhás párviadaláról szól, amelyből Salamon végül elmenekült, mert László feje felett két tüzes karddal röpködő angyalt látott. Emberei kérdésére, miért tette ezt, hiszen máskor két, vagy három ellenfél elől sem hátrált meg, Salamon azt felelte: “Tudjátok meg, hogy emberek elől nem futottam volna meg, de ez nem ember, mert tüzes karddal védelmezik őt.”[18]
A szöveg hétszer írja le László nevét, de mindannyiszor a ’szent’ szó kitétele nélkül, pedig Salamon szerint a párviadalban nem is emberi lény állt vele szemben. Jó bizonyíték ez Pauler igaza mellett.
Ami az említett párviadal szövegének forrását, illetve mintáját aránylag könnyen felismerhetővé teszi, az a tüzes kardú angyalok szereplésének kétszeri említése. Ezt az író annyira lényegesnek tarthatta, hogy a krónika narratív elbeszélésén túl az angyalokra és a tüzes kardra Salamon maga hivatkozik. A lángoló kardú angyalok megjelenése a számba jöhető minták számát derekasan leszűkíti. Ennek ismeretében határoztuk meg a tüzes kardot forgató angyalok látomásának mintáit a Paradicsomkert bejáratához őrnek rendelt, lángoló kardú kerubokban. (Gen 3, 24).[19]

http://arvisura.van.hu/keret.cgi?/elso-laszlo.htm
Amikor Salamon ellen kénytelen volt hadat viselni, vitézi ruhában egyedül lovagolt a pozsonyi vár alá. Salamon elindult, hogy megvívjon az ismeretlen vitézzel, merthogy nem ismerte fel unokatestvérét, de riadtan fordult vissza, mert úgy látta, hogy Lászlót az angyalok tüzes karddal védelmezték.

http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.as ... 039e8fb9ee
Árpádházi Szent László király (kb. 1040 - 1095)
Géza a trónra kerülve egy szeretetről, kiengesztelődésről, békességről szóló karácsonyi szentbeszéd hatására hajlandó lett volna Salamon javára leköszönni. Szándékában a halál akadályozta meg. Utána mégis a vonakodó Lászlót kiáltották ki királynak, aki azonban mindaddig nem koronáztatta meg magát, amíg Salamon a trónigényéről le nem mondott. Ítéletmondás, vagy egyházakba való ünnepélyes bevonulás idején László a királyi jelvényeket addig nem viselte, csak maga előtt vitette.
Az ellenkező, Pozsony várába zárkózott Salamon ellen László kénytelen volt hadat indítani. A legenda szerint vitézi álruhában egyedül lovagolt a vár alá. Salamon ezt észrevette, de unokatestvérét nem ismerte föl benne. Ő is másnak fegyverzetét öltvén magára, szintén lóra pattant, hogy megvívjon az ismeretlennel. Erre nem került sor, mert Salamon, aki éppen nem volt ijedős természetű, visszafordult, és így szólt: tudjátok, hogy ember elől meg nem futok, de ez nem ember, mert láttam, hogy az angyalok tüzes karddal védelmezik őt. Salamont később a Lászlónak kedvező politikai viszonyok kényszerítették arra, hogy keresse az engesztelődést. Ez rövid időre meg is történt, de nem nyugodott meg. László ellen merényletet tervezett, mire a király Visegrád várába záratta.

Egyes magyarázatok szerint ez a párviadal 1077 körül történt, viszont kozmikus szempontból nem támasztja alá semmi a "László felett lebegő angyalok" legendáját...
Nem tartom kizártnak, hogy Lászlónak az erkölcsi és mitikus fölényét igyekezett csak demonstrálni ez által a legenda megalkotója.

Más a helyzet viszont a megkoronázását illetően. A legális magyar király, Salamon csak 1080-ban, vagy 1081-ben mondott le László javára a trónról:

http://hu.wikipedia.org/wiki/I._L%C3%A1 ... ir%C3%A1ly
Mindezek ellenére az azonban bizonyos, hogy I. László uralkodása első éveiben a törvényesen megkoronázott Salamonnal szemben ellenkirálynak tekintendő. A hatalomra jutását követően legfontosabb feladatának ezért a Salamon-kérdés megoldását tekintette. Először tárgyalni kezdett riválisával, majd fegyveresen lépett fel ellene, de így sem tudta felszámolni Salamon uralmát az ország nyugati végein. 1079 telén ugyan Moson várát visszafoglalta Salamontól, de csak 1080-ban sikerült a feszítő kérdést László számára igen kedvezően rendezni. Salamon lemondott a királyságról, s a koronát, ami addig nála volt, átadta Lászlónak. A meghódolásért cserébe Salamon birtokot és jövedelmet kapott, de hatalmat nem. Salamon kényszerű lemondása következtében László megszűnt ellenkirály lenni, s ettől kezdve ő volt az ország egyedüli törvényes uralkodója, s királyként a hatalmon nem osztozott senkivel, hisz országlása alatt nem létezett a korábbi hercegség, a dukátus intézménye.

I. László megkoronázásával kapcsolatban a legvalószínűbb, hogy már 1077-ben a Géza-féle görög diadémmal megkoronázták. Egyrészt az a tény, hogy a görög korona az egyik koronaküldő európai nagyhatalomtól származott, másrészt pedig az, hogy ez a diadém már ténylegesen uralkodó király - I. Géza - fejét díszítette, nagyon is alkalmassá tette arra, hogy az új király számára is a hatalom jelvénye legyen. Ezt igazolja az is, hogy VII. Gergely pápa 1079.március 21-i levelében Lászlót a magyarok királyának nevezi. E cím ebben az időben a pápától csak megkoronázott uralkodónak járt. E nézetet erősíti az is, hogy I. Lászlótól tízféle pénzveret maradt fenn, azaz kétévenként bocsátott ki új pénzt, s ezek mindegyike koronázva ábrázolja, tehát ezek közül kettő legalább 1081 előttre datálható. S nagy az eshetősége annak is, hogy 1081-ben, amikor Salamontól visszakapta a régebbi koronát, azzal is megkoronázták.

1081 – Salamon lemond jogairól, visszaadja a koronázási jelvényeket.

http://tortenelemszoba.lapunk.hu/?modul ... om=1150315
A magyar állam Szent László uralkodása alatt
László trónra lépte 1077 tavaszán egybeesett az egész Európa jövőjét befolyásoló nemzetközi eseményekkel.

Mindenki tudta ugyanis, hogy őt az erények teljessége ékesíti, hitben katolikus, kegyességben kiváló, bőkezűségében adakozó, jótékonyságában kiemelkedő”. László Salamonnal szemben illegitim (törvénytelen) királynak számított. Nem tudjuk, hogy végül is Lászlót mikor koronázták meg, és azt sem, hogy milyen koronával. László legitimációs gondokkal küszködött.

A pápa ekkor már hűbéri fennhatósága elismeréséhez kötötte a koronaküldést. A legnagyobb valószínűsége annak a feltevésnek van, hogy Lászlót 1077 második felében ugyanazzal a görög koronával koronázták meg, amellyel I. Gézát is.

Salamon 1081-ben meghódolni kényszerült László előtt, ugyanis Lipót osztrák őrgróf ismét szembefordult IV. Henrikkel, s ez azt jelentette, hogy Salamon pozsonyi királyságát keletről-nyugatról ellenséges erők fogták közre. László és Salamon megbékítésén elsősorban a püspökök fáradoztak. Salamon elhagyta Pozsonyt, László elegendő javadalmat biztosított neki ahhoz, hogy uralkodói fényűzés közepette éljen. Mivel ekkor Salamon lemondott királyi tisztéről, László ettől kezdve számított legitim uralkodónak.

http://tortenelemklub.com/magyar-toerte ... alyok-kora
I. Salamon (ur.: 1063-1074)
Trónharcok: Apja testvérének, Bélának halála után IV. Henrik udvarából, német sereggel érkezett Székesfehérvárra, ahol a főpapok és főurak másodszor is magyar királlyá koronáztatták. Azonban a német csapatok távozása után Béla két gyermeke Géza és László nem fogadták el uralmát, és II. Boleszláv kijevi fejedelem támogatásával az idősebb fiú, Géza herceg betört az országba. A német seregek nélkül maradt Salamon és udvara Moson várába volt kénytelen menekülni, ám Géza nem vágyott unokatestvére halálára, és a püspökök közvetítésével 1064. január 20-án Győrött, kibékült Salmonnal.

Salamon uralkodásának első hét esztendejében az anyja befolyása alatt állt, aki azt szorgalmazta, hogy éljen békében az unokafivéreivel. Eleinte Salamon, illetve Géza és testvérei mérsékelték egymás iránt való bizalmatlanságukat, s közös erővel védelmezték a hazát. Közös hadjárataikban az Erdélyt pusztító besenyőkre vetették magukat, s dicső diadalt is arattak rajtuk. Majd a bolgárországi besenyők pártfogóit, a görögöket támadták meg, kierőszakolták a Száván való átkelést, körülvették Belgrádot, s Niketas várparancsnokot hódolásra kényszerítették. Amikor a görögök később ismét elfoglalták Belgrádot, Géza vezér 1072-ben ismét részt vett a bosszú hadjáratában, és ezúttal egészen Nisig mindenütt győzelmet aratott.

Az ellentétek Salamon és Géza közt ekkorra részben a hadi sikerek miatti kölcsönös féltékenység miatt kiéleződtek. Amikor pedig Géza öccse László épp Morva földön járt, hogy harcosokat toborozzon, a németek tanácsára Salamon megtámadta Gézát, és Kemejnél (Szolnok vármegye) győzelmet aratott felette. Ám Salamon nem élvezhette sokáig diadalát, mert 1074 márciusában Géza Mogyoródnál döntő győzelmet aratott csapatai felett, és Pozsony várába szorította. Innen már többé nem tudta visszavenni a hatalmat.

I. Géza (ur.: 1074-1077)
Belpolitika: Az unokatestvérével megvívott győztes mogyoródi csata (1074 március 14) után, Salamon Pozsony várába szorulva továbbra is királynak tekintette magát és élvezte a császár támogatását is. Bár a pápa VII. Gergely (1073-1085) az invesztitúra jog miatt ellentétbe került a császárral, Gézát továbbra sem támogatta, így a magyar uralkodónak a bizánci császártól VII. Dukász Mihálytól (1071-1078) kellett királyi koronát és elismerést kérnie. Az 1075-ben Magyarországra érkezett korona a Szent Korona alsó részét alkotta.

Kép

I (Szent) László (ur.: 1077-1095)
Géza rövid uralkodása (1074 – 1077) alatt végig fennállt a patthelyzet, Moson és Pozsony Salamon birtokában maradt. Salamon csak 1080-ban hódolt be Lászlónak. Ekkor átadta a koronát, és visszavonult birtokaira.

http://sdt.sulinet.hu/Player/Default.as ... 228eb5695a
A feudális magyar állam kialakulása - kronológia
1081 Salamon lemond uralkodói jogáról, és kiegyezik a királlyal, a következő évben azonban ellene fordul, mire I. László elfogatja

http://www.palatinus.sk/page.php?lang=h ... &menuid=15
I. SZENT LÁSZLÓ
Elképzelhető, hogy kétszer is megkoronázták. (Trónra lépte után a görög koronával — ez lett később a Szent Korona alsó része —, és 108l-ben, amikor megegyezett Salamonnal, és visszaszerezte tőle a koronázási jelvényeket.) Legendája és a későbbi krónikaíró ellenben egybehangzóan azt írja róla, hogy — amikor mintegy akarata ellenére királlyá választották — a királyi jelvényeket maga előtt vitette ugyan, de nem igyekezett sem felkenetni, sem királlyá koronáztatni magát, illetve nem tett fejére koronát, „mivel inkább égi koronára vágyott, mint földire”. Ezért nem zárható ki az sem, hogy nem koronázták meg. Ugyanakkor koronázása mellett szól, hogy pénzein koronával ábrázolják, s VII. Gergely pápa is királynak szólítja l079-ben.

http://www.augsburgimisszio.de/index.ph ... &Itemid=30
Szent László
Feltételezések szerint kétszer is megkoronázták: először a görög koronával, majd 1081-ben, mikor Salamontól visszakerültek a magyar koronázási jelvények. Azonban legendák szerint elképzelhető, hogy meg sem koronáztatta magát, mivel „égi koronára vágyott".

Így joggal feltételezhető, hogy I. László ekkor ismét megkoronáztatta magát, de most már a Salamontól megkapott koronázási eszközökkel. 1077-ben ugyanis csak azzal a koronával történhetett meg a koronázása, amit a bátyja, Géza kapott a bizánci császártól, VII. Dukász Mihálytól. Az idézetekben arra is találunk utalást, hogy László "a királyi jelvényeket maga előtt vitette ugyan, de nem igyekezett sem felkenetni, sem királlyá koronáztatni magát, illetve nem tett fejére koronát", amit Gézától örökölt, mivel ő úgymond "inkább égi koronára vágyott, mint földire". Ez a kívánsága viszont csak 1080-ban, vagy 1081-ben valósulhatott meg a számára:

1080.10.31. 08:36 UT
Nap-Hold oppozíció:14,4°Skorpió/Bika; -Mars quadrat:21,2°Oroszlán; -Szaturnusz-Uránusz oppozíció:12,7°/21°Vízöntő
(8,3°)

1081.05.11. 13:02 UT
Nap-Hold konjunkció:26,2°Bika; -Mars quadrat:1°Szűz; -Szaturnusz-Uránusz oppozíció:0,7°Halak/28,8°Vízöntő
(4,8°)
(Partial napfogyatkozás)

Az utóbbi két konstelláció (kozmikus kereszt, illetve T-kereszt) már értelemszerűen a Shem ha-Mephorash-nak ("Isten 72 szellemének") voltak a kozmikus forrásai.
Sajnos nem sikerült kiderítenem kellő adatok hiányában László második koronázásának a pontos dátumát (az elsőt sem...), így csak találgatni lehet, hogy melyik konstelláció égisze alatt tehették fel "az angyalok" a fejére a koronát...:

Link
Kép
László megkoronázása a Képes Krónikában
Benutzeravatar
Admin
Forum Admin
 
Beiträge: 123
Registriert: 05.2013
Wohnort: Deutschland
Geschlecht:

Re: Csodaszarvas a magyar és keresztény legendákban

Beitragvon Admin » 27. Mai 2013 14:26

Klaus Matefi
Csodaszarvas a magyar és keresztény legendákban

(Második rész)



Visszatérnék a magyarság honfoglalásához. A hunok a Kárpát-medencébe első alkalommal i.sz. 373-ban érkeztek meg. Erről például Mátyás király (1443 - 1490) olasz származású krónikásától, Antonio Bonfini-tól (1427/1434 - 1503/1505) értesülhetünk. A Tarih-i Üngürüsz ugyanerről tudósít:

http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/ma ... m-080903-1
Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei (1995)
I. Első tized
Második könyv
A hunok vadászatból éltek, és egy isteni csodajel késztette őket kivándorlásra. Amikor ugyanis a Maeotis lakói közül néhányan találomra vadászatra indultak, egy szarvas tűnt fel előttük, amelyet a mocsárban lelkesen üldözni kezdtek, és a szarvas elejtésének vágya annyira elragadta őket, hogy véleményem szerint a cimmer Bosporustól nem messze átkeveredtek a befagyott Maeotison, ámde ahogy az európai Sarmatiában megálltak, a szarvas eltűnt. (195) Megnézték a vidéket, csodára megtetszett nekik, aztán hazamentek Ázsiába, és rendre elbeszélték öveiknek a dolgot. A hunok nem szerették lakóhelyüket, és a talaj terméketlensége vagy a nép sokasága miatt gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt e vadászok vezetésével átvándoroltak Európába. Az övéknél termékenyebb tájat találtak, megszállták a mocsár egész környékét, és akiket legelőször megtámadtak, azokat feláldozták Victoriának; a többieket meghódították és szolgaságra vetették. Leigázták az alánokat is, akik azt a helyet korábban foglalták el, és sokkal szelídebbeknek mutatkoztak, mint ők; nem kegyelmeztek a szomszédos gótoknak sem, akik ellen eltökélten hadakoztak.

A magyarok évkönyvei azt mondják, hogy a hunok az üdvösség háromszázhetvenharmadik esztendejében, Valens császársága és Damasus pápasága idején költöztek Európába, vezéreik voltak a Zemék családjából született Csele fia Béla, továbbá ennek fivérei, Keve és Kadicsa, aztán Bendegúz fiai, Attila, Keme és Buda a Kádárok nemzetségéből; Észak meghódítása végett a száznyolc törzsből összeszedtek tízszer száznyolcezer embert, bíróvá megtették a bölcs Kádárt; rendeleteiket isten igéjével és a közösség nevében hirdették ki; váratlan vagy előre eltervezett háború esetén véres kardot hordoztak körül, és kijelölték a gyülekezés helyét; aki azonnal nem engedelmeskedett, ugyanazon karddal megölték, mely szokást, mint látjuk, Erdélyben török támadás esetén mind a mai napig tartják; mivel óriási erőkkel rendelkeztek, nagy bátorsággal, mintha az egész világot meg akarnák semmisíteni, leigázták a besenyőket, a ruténokat, a fehér és fekete kumánokat, egész Dáciát és Sarmatiát, és végül a Tibiscus folyónál, melyet most Tiszának neveznek, verték fel a táborukat.

http://www.angelfire.com/realm3/hmult1/ ... dtar21.htm
Magyar Titkok, Madzsar Tarihi

A 373. évi pannóniai hun honfoglalás ismeretlen első szakaszának története.

A Tarih-i Üngürüsz idézett helyének ez a teljesnek mondható egybeesése a XII. századi bizánci és arab kútfőkkel megkockáztathatóvá teszi azt a feltevést, hogy az idevágó rész magyar forrása is egy korai, XII. századi krónika lehetett; jóllehet anyagának nem ez a legrégebbi rétege.

A csodaszarvas-monda ismeretlen, új változatai a Tarih-i Üngürüszben

Krónikás hagyományainkból mindeddig egyetlen csodaszarvas-mondát ismertünk, illetve ennek többé-kevésbé romlott külföldi variációit. Mert mind az V. századi bizánci Priszkosz rétor, mind a VI. századi gót püspök, Jordanes és a bizánci Prokopiosz csupán a közismert magyar mondahagyomány romlott változatát őrizte meg.

A Tarih-i Üngürüsz két mondát tartalmaz, mindkettő egy tőről fakad a meotiszi mondával, ám az eltérések köztük hasonlíthatatlanul jelentősebbek; ez arra utal, hogy a két monda régen, még, a történelem előtti időkben különült el a meotiszi mondától. Épp ezért a két monda őstörténeti jelentősége felmérhetetlen, s így nem térhetünk ki ismertetésük elől.

Az első csodaszarvas-monda

Az "üngürüszök" történetének elbeszélését a kézirat ezzel a mondával kezdi: "A hírek elbeszélői és a történetek előadói így írták meg:

A régi időkben a magyar törzsnek a nemzetsége Nemród gyermekeitől (nemzetségéből) származott és jött létre. Nimródnak volt egy Ankisza nevú felesége. Ettől a feleségétől két fia született. Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták; ők voltak Nemród első fiai és állandóan atyjuk palotájában tartózkodtak.

Egy nap Nimród vadászatra ment és magával vitte fiait is. Vadászat közben Nemród egy elejtendő vaddal találkozott, azonnal a nyomába eredt és üldözni kezdte.

Fiai is mindenfelé vadat kémleltek. Egyszer csak egy csodálatos vad után fordultak lovaikkal vágtában. A vad azonban elmenekült és Adzsem (Perzsia) határán a hegyek közé érve eltűnt. A két királyfi bármily soká kereste a vadat, nem találta meg. Se nevét, se fajtáját nem ismerték.

A két királyfi gyorsan elfáradt, a szomorúság és bánat tengerébe merült. Aztán azon tanakodtak, mitévők legyenek.

Majd visszatértek atyjukhoz és arra kérték, hogy Adzsem határán, azon a hegyes vidéken (ahol a csodálatos vad felbukkant) építtessen egy szentélyt számukra, amelyben a világról lemondva lakhatnak, s a világ népeitől visszavonulva saját gondjukkal foglalkozhatnak.

Nemród kérésüket meghallgatta és parancsot adott, hogy azon a helyen egy szentélyt építsenek.

Miután a szentély elkészült és felépült, a két királyfi beköltözött, hogy saját hitvallásuk szerint imádságokkal foglalkozva jó ideig ott töltsék életüket. Ők pedig azon a helyen laktak sok hónapon és éven keresztül. A világ népeivel nem érintkeztek, imádsággal és engedelmességgel foglalkoztak, s a világ örömeiről lemondtak. Ily módon öt évig laktak a szentélyben és nyugodtan éltek.

Azonban a hatodik év kezdetén a két legény elméjét a világ (örömeinek) íze megremegtette. Szívük rejtekében felébredt az uralom utáni vágy.

Mikor ezek ilyen állapotban voltak, egy nap egy titokzatos személy érkezett hozzájuk Elmagyarázta nekik a világi hatalmat és a szultánság (iránti) szerelmet s (ezáltal, elbeszélése következtében) elhatározták, hogy a szentélyt elhagyják, mert az uralom iránti szerelemmel voltak eltelve.

Abban az időben Adzsem országának közelében egy bégnek két csodaszép leánya volt. Magor és Hunor ezt a két lányt feleségül vette.
Mivel ez így történt, az elbeszélő szavai azt bizonyítják, hogy az Üngürüsz" népe Hunor nemzetségéből származott... Hunor neve később Ungürüszre változott.

Midőn Nemród meghalt, Adzsem trónjára (a helyébe) egy másik padisah került. Azt a vidéket pedig (amelynek Hunor volt a fejedelme), Dzsiddija (Szkítia) tartománynak nevezik és tatár tartomány, mely Szamarkandtól a Fekete-tengerig terjed. Egy nap Adzsem országának padisahja Konstantinije fejedelme ellen hadjáratot indított és emiatt Dzsiddija országának uralkodójától segítséget kért. Dzsiddija fejedelme segítségül Hunor népéből húszezer katonát gyűjtött össze és Adzsem padisahjához küldte.

Amikor Adzsem padisahja is Konstantinije fejedelme ellen ment, az említett Hunor (otthon maradt) népét támadás érte, mely aztán ily módon elvált Adzsern padisahjától, és Pannónija tartományba költözött.

Amikor abba a tartományba érkeztek, látták, hogy csodálatosan bőséges folyamai varrnak nagy számban, sok gyümölcse és bő termése van annak az országnak és az ő nyelvükön beszélnek."

A mondaváltozat a Kárpát-medencébe érkezéssel lezárul.

A Tarih-i Üngürüsz második mondája

Egy másik elbeszélés szerint így szól a történet: "Egy napon Hunor összegyűjtötte törzsének tekintélyes előkelőit és vadászatra indult. Vadászat közben egy hegyhát mögül váratlanul egy vad tűnt fel előttük, mely csodálatos színekben pompázott, de egy másik törzs (területe) felé menekült.

Mikor Hunor megpillantotta, azonnal megragadta a szívét ez a szerencsés jel. Így szólt: "Ha ezt a vadat elejtem, ebben az országban sikerül elérnünk a nyugalmat, de ha nem sikerül elejtenem, sorsszerűen el kell foglalnunk Pannónija tartományát, melyről híreket kaptunk."

Így határozott, s ezzel a gondolattal azonnal a vad után vágtatott.

A vad pedig menekült, s amint egy másik törzs határához értek, Hunor már-már megközelítette, ámde azon a helyen, ahol zsákmányul kellett volna esnie, a vad eltűnt a szeme elől. Hogy nevezik és mifajta, nem tudta.

Amikor Hunor ezt a helyzetet látta, így szólt a mellette levő előkelőségekhez: "Ez nem véletlen műve. Ez jel és utasítás nekem és népemnek, hogy végül is ebben az országban nem élhetünk (nem maradhatunk végérvényesen). Ennek az az orvossága és gyógyszere, hogy más országban kell letelepednünk" - mondta.

De közben sok idő telt el.

A másik ok az volt, hogy Hunor Dzsiddija népével nem volt igazi kapcsolatban, nem élt velük barátságban, a szomszédos országokat megtámadta, sok országot harccal és erőszakkal leigázott; ezek megértették, hogy ellenállni nem képesek. Ők pedig azon gondolkodtak, hogy saját hatalmuk alá hajtják Pannónija tartományát és a nyugati országokat.

Az itt kifejtett okoknál fogva Nemród fia, Hunor katonaságot kezdett gyűjteni. Mikor Hunor népe összegyűlt, megszámlálták és összeírták. Látták, hogy Hunor népéből tízezer ember gyűlt össze, és a "nem rendkívüli teremtményekből" (?) is kétszáznyolcvanezer férfi gyűlt össze.

Mikor Hunor ezt a csodálatos óriási hadsereget összegyűjtötte, élete nem lett hozzá hű, és közben eltávozott ebből a világból.

De Hunor rokonai közt volt egy hatalmas bégfi, nevét Kattarnak (Kádár) mondták. Hunor helyébe őt jelölték ki a hadsereg fővezérévé."

A monda innen nagy kitérőkkel és megszakításokkal kanyarog tovább. Kattar Pannónia visszafoglalására irányuló tervét a "regős szava szerint" főemberei megéljenzik: "És abban a pillanatban megesküdtek, hogy annak a tartománynak az elfoglalására azonnal elindulnak. 'Hol vagy Pannónija tartománya?' kiáltással kibontották zászlaikat, megszólaltatták a kis- és nagydobokat és Izsó próféta - aki legyen megdicsőítve és felmagasztalva - háromszázhetvenharmadik évében csapataik egymás után elindultak."

A hunok beköltöztek a Kárpát-medencébe, ahol az "Üngürüsz népet találták." Itt ér véget a monda.

A második mondában a feladat kijelölése (a csodálatos vad szereplése) után már jókora megszakítással folytatódik a cselekmény. A monda maga utal rá: "közben sok idő telt el"

Arról, hogy mennyi idő telhetett el, úgy alkothatunk képet, ha -a mondai dimenziókon belül maradva - gondolatban megpróbáljuk felbecsülni a vízözönt követő mondai őskortól (Nimród) a hunok 373. évi Kárpát-medencébe költözéséig terjedő időt.

http://magyartortenelem.lapunk.hu/?modu ... alom=10561
A minden valószinűség szerint mongol-tatár népcsaládhoz tartozó hunnok a 373. év végén, vagy a következő év elején jelennek meg Kelet-Európában.

http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/cikk_n ... _cikk=3666
Szent István és a magyar nemzet küldetése
(Szántai Lajos előadása 2005. augusztus 12-én hangzott el a Gyergyószentmiklós melletti I. EMI-táborban.)
Itt válik izgalmassá, hogy mit neveznek krónikáink „első bejövetelnek” (a „honfoglalás” szó sehol sem fordul elő, mindig „visszajövetelről” beszélnek!). Az „ingressus” nem honfoglalást, hanem bejövetelt, visszajövetelt jelent, és ha 373-ban, Attila révén már bejövetelről beszélünk, feltevődik a kérdés, a magyar múltat kinek a személyével lehet elindítani. Itt csatlakozhatunk vissza Nimród személyéhez.
Attila címéhez a Bendegúz fián kívül hozzáteszik azt is, hogy „a nagy Nimród unokája”. Attila tehát nimródi küldetéssel lép fel, és itt egy királyság eszmetörténetét kell üdvtörténeti szinten foganatosítani. Fontos megjegyezni, hogy a szír őskereszténység szent könyvében az szerepel, hogy a három napkeleti bölcs Nimród kinyilatkoztatásában nézett utána a világ megváltója születési helyének. (Szíriában már az első apostoli nekilódulások után őshonos volt a kereszténység – így valószínűleg többet tudnak a dologról, mint például Rómában.) Attila pedig Nimród unokája. Utána Csaba királyfin kívül csak vezérek és fejedelmek jelennek meg egészen Istvánig, a magyarok első királyáig.

http://www.zoldujsag.hu/cikk.php?id=66&bb=1137
Igaz történelmünk
A századok során a hun-magyar rokonság mindig a magyar történetírás alapját képezte. 1575-ben a kolozsvári lelkész, Heltai Gáspár, aki megírta és kinyomtatta a magyarok történetét, így ír: „A hunok, akiket mostan magyaroknak nevezünk, régen Szkítiában mind vadászással éltek. 373-ban kezdének a magyarok kijönni Szkítiából, és megszálltak Pannóniában a Tisza, nagy folyóvíz mellett." Szenci Molnár Albert hasonlóan ír (1621): „Magyar népünknek a hadierény örökké tartó dicséretét fegyverivel és katonai bátorságával Atilla király nyerte el."

http://lexikon.katolikus.hu/M/Magyar%20 ... orona.html
Magyar Katolikus Lexikon
Magyar Szent Korona:
A hunok 373: elhagyták a Kaukázus térségét. Ekkor a megrendelő és a készítő műhely szétvált, így a 373-as évszámot kell a ~ elkészítésének lehetséges fölső határaként elfogadnunk. A tarihi Üngürüsz c. m. őskrónika szerint 373: (v. valamivel ez előtt) halt meg az a hun nagykirály, aki ker. volt, a Kaukázusban nevelkedett, és így ő lehetett a ~ megrendelője. A krónika szerint Hunornak hívták. -

IV. A ~ őstörténete (az Üngürüsz őskrónika alapján). A ~ a kaukázusi Egre-országban (ker. magyar állam a Fekete-tenger K-i partvidékén) készült, mint a Hun Birodalom koronája, valamint a hozzá tartozó kir. és kirnői ékszerkészlet. Készítésének ideje Kr. u. 370-73. A valószínűsített megrendelő egy Hunor néven ismert személy, az Arsakida hun uralkodócsalád tagja, Balambér hun nagykirály veje és utóda. Az őskrónika szerint 373: Hunor égi jel alapján elhatározta, hogy a hunoknak el kell foglalniuk Pannóniát és Eu-t. A támadást előkészítő seregszemle után azonban meghalt. Utóda, a családjából való Kattar (v. Kádár) vezér haditanácsa azonban elhatározta, hogy teljesítik Hunor végakaratát.

Amennyiben elfogadjuk hitelesnek azt az állítást, hogy a magyar legendák csodaszarvasával kapcsolatba hozott Hunor az i.e. 445-re elkészült Tórában megemlített hatalmas vadásznak, Nimródnak (Mózes I. 10,8-10; Krónikák I. 1,10) volt a fia, abban az esetben közelítőleg pontos időpont ismeretének a hiányában képtelenség a kozmikus hátteret feltárni. Kézai Simon egy szarvasünőt említ, ami Hunort és Magort elvezette úgymond a Maeotis ingoványba. A szarvasünő nőstény állat lévén nem lehetett az égieket jelképező mitikus állat, viszont mint tudjuk, a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított Tabula Smaragdina szerint "ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van". A Miatyánk ima is ugyanerre hívja fel a hívő figyelmét: "...miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is...".
Ez arra enged következtetni, hogy a "földi nőnemű mitikus szereplök" az égieknek (hímneműeknek) kell a tükörképei legyenek. A Jelenések könyvében (12,1) szereplő Napbaöltözött Asszony az égben (Zodiákusban) 1999.08.11-én realizálódott napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszttel volt szoros kapcsolatban. A tanulmány első részében ki is emeltem ezzel kapcsolatosan néhány találó mondatot Dr. Kiszely István könyvéből:

Kiszely István: A magyarok eredete és ősi kultúrája (2000) ISBN 963 9188 84 0
(II./1069-1070. old.) A magyarság “életvezető” fényes állata a szarvas és a madár együttesen, s e kettő egyesülése, szentséges égi násza.

Feltehetően a madár, ősmítoszunk turulmadara a fentről lefelé, az égből a földre közvetíti a teremtő életet adó fény, Isten időszerű parancsát. A keresztény műveltségünkben a Szentlélek-galamb tölti be ezt a tisztet – a szarvas pedig az a szentséges létező, aki befogad, megtart, aki a fény birtokában cselekszik, aki maga az örök fényóhajtás, a boldogasszonyság, aki lentről fölfelé közvetít. Emese – sokak véleménye szerint “Emese” a szarvasünő névváltozata – a csodaszarvasunkban testesülő-lelkesülő, fényt, fényt adó nőiesség, aki méhébe fogadta a turulmadár közvetítette üzenetet, az égi magot, s fia, Álmos révén – akit a krónikás emlékezetünk tart számon – Árpád-házi királyaink, a dicső és Szent Turul-nemzetség ősanyja; s egyben az Istenszülő Asszony, Szűz Mária “előképe” népünk hitvilágában (Molnár V. József).

Tehát amennyiben ismernénk a csodaszarvas mondában részletezett esemény közelítőleges idejét, úgy lehetséges lenne ennek a kozmikus hátterét is feltárni, de ennek híján képtelenség.

Ha elfogadnánk a Magyar Katolikus Lexikon által, a Magyar Szent Korona fogalom alatt írtakat ("Készítésének ideje Kr. u. 370-73. A valószínűsített megrendelő egy Hunor néven ismert személy, az Arsakida hun uralkodócsalád tagja, Balambér hun nagykirály veje és utóda.
Az őskrónika szerint 373: Hunor égi jel alapján elhatározta, hogy a hunoknak el kell foglalniuk Pannóniát és Eu-t. A támadást előkészítő seregszemle után azonban meghalt. Utóda, a családjából való Kattar (v. Kádár) vezér haditanácsa azonban elhatározta, hogy teljesítik Hunor végakaratát."
), akkor ez azt jelentené, hogy a Kézai Simon által írásba foglalt legenda Hunorja nem lehetett fia, a Tóra és a Krónikák írói által említett Nimródnak.

A hunok i.sz. 375-ben keltek át a Volga folyón, és 379-re már a Kárpát-medencében is aktívan jelen voltak:

http://lexikon.katolikus.hu/H/hunok.html
Magyar Katolikus Lexikon
hunok:
A Ny felé vándorlókat fekete ~nak, az Ázsiában maradottakat fehér ~nak nevezték később a tört-írók. 375: Balambér vezérletével átkeltek a Volgán, Eu-ba vándorolt törzseik 434: Attilát uralkodójukká választották, a Kárpát-medencében létrehozták →Attila birodalmát, melyről kialakult egy mondakör.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hunok
A másik nagyobb szállásterületük ezzel nagyjából egyidőben a Volga vidékén alakult ki, ahová az északi törzsek jutottak el. 375-ben, Balambér (Valamibir) vezetésével átlépték a Volgát, és az egész kelet-európai sztyeppeövezetet uralmuk alá hajtva erős birodalmat hoztak létre.

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADna_ ... C3%A9szete
A Közép-Ázsiában és Dél-Szibériában föllelhető hun üstök és részleges lovastemetkezések alapján ma azt feltételezhetjük, hogy a hunok nyelvét vették át közlekedő nyelvként a hantik és a manysik. Az Északi Hunok népe több évszázadon át élt Dél-Szibériában, erőt gyűjtött és 375-ben, Balambér (Valamibir) vezetésével átlépte a Volgát, és előbb az alánokat, majd a keleti gótokat és a nyugati gótokat hódoltatta és bejött a Kárpát-medencébe.

http://www.aszar.hu/page/free/36
Ászár község eseménytörténete
Kr. u. 375-ben a Volgán átkelt hunok rengették meg a Birodalmat.

http://www.ofi.hu/tudastar/foglalkoztat ... tortenelem
Függelék – Történelem-vizsgakövetelmények
népvándorlás – 375 körül hunok feltűnése;

http://magyarnyelv.network.hu/blog/magy ... mert-lakoi
A keleti gótok a Fekete-tengertől északra éltek, a IV. században kiterjedt államot hoztak létre, de hamarosan áldozatul esett a hun hódításoknak 375-ben.

http://www.google.de/url?sa=t&rct=j&q&s ... fw&cad=rja
Erdélyi Örmény
Gyökerek
Füzetek
Fővárosi Örmény Klub időszaki kiadványa
I. évfolyam 1997/5. szám
1997. július
3. A népvándorlás viharai közt: a bibliafordítások százada
375-ben a hunok átlépik a Volgát, s ezzel kezdetét veszi a népvándorlás kora Európában.

http://www.mariaorszaga.hu/index.php?me ... lem&kat=13
375-ben a hunok jelentek meg tömegesen a Kárpát-medencében, akik 379 és 454 között uralkodtak ezen a területen.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Etyek
http://www.tokipompos.hu/node/31
Etyek
A település Fejér megye északkeleti peremén, az Etyeki-dombság kezdetén, a Zsámbéki-medence szélén, Bicskétől délkeletre, Budapesttől 26 km-re, 176 méter tengerszint feletti magasságban fekszik. Közelebbi települések: Biatorbágy, Alcsútdoboz, Herceghalom.
A község neve eredetileg az Ete személynévből származik.

Időszámításunk után 10-től 379-ig egy római kolónia található e helyen.
379-től a honfoglalásig (896-ig) hunok, avarok, eraviszkuszok élnek itt.

http://www.google.de/url?sa=t&rct=j&q=h ... Fg&cad=rja
Végh Ferenc
MEDUE - MEDVE
Egy csilizközi község közel ezeréves története (2005)
A hunokról. A magyarok őseinek, rokonainak tartott hunok támadása 376-ban szétszórta a vízi-gótokat, akik felmenekültek a Kárpátokba. 378-ban Hadrianopolis mellett a rómaiak súlyos vereséget szenvedtek a gótok és alánok seregétől. 379-ben a gótok, alánok és hunok közös serege végigpusztította Pannóniát és az előbbiek megtelepedtek a provinciában.

http://ihm.uw.hu/megyek/baranya/megyele ... nelem3.php
A honfoglalástól az Árpád-korig
A Római Birodalom életében döntő jelentőségű 379. évi hadrianopolisi csatavesztés után átengedték térségünket a hun-gót-alán csoportoknak.

http://mtdaportal.extra.hu/books/barath ... odalma.pdf
BARÁTHOSI TURÁNI KÖNYVEI
XII.
BARÁTHOSI-BALOGH BENEDEK
A HUNOK HÁROM VILÁGBIRODALMA (BUDAPEST, 1930.)
(134. old.) Hogy igazat mondottak, azt a
történeti hiteles feljegyzések is igazolják. Ezekből megállapítható,
hogy a hunok Pannoniáért két ízben verekedtek.
Először 379- és 81 között s azután 429. körül.

http://www.kemenessomjen.hu/Pages/frames/keret5.htm
A római uralom Pannóniában több, mint 300 éven át tartott, aminek a népvándorlás vetett véget. Kr.u. 379-ben Pannóniába a gót-hun-alán népcsoport tört be.


Mint olvashattuk a Magyar Katolikus Lexikonban, "Az őskrónika szerint 373: Hunor égi jel alapján elhatározta, hogy a hunoknak el kell foglalniuk Pannóniát és Eu-t.". Ez az égi jel 373-ban, vagy pedig azt megelőzően kellett megjelenjen, és feltehetőleg valamilyen módon köze kellett legyen Pannoniához is, ami aztán a hunokat arra ösztönözte, hogy bevonuljanak oda.

Ezekben az időkben csak két említésre méltó égi konstelláció realizálódott, melyek a Shem ha-Mephoras-nak ("Isten 72 szellemének") voltak a kozmikus forrásai:

364.01.20. 22:16 UT +3.00 Volga mellett
Nap-Hold
-Neptunusz konjunkció:1,2°/1,2°/6°Vízöntő; -Uránusz oppozíció:29,6°Rák; -Mars-Plútó quadrat:25,4°Kos/3,3°Bika; -Szaturnusz oppozíció:25,9°Mérleg
(5,8°/10,6°)

379.01.05. 09:01 UT +3.00 Volga mellett
Nap-Hold konjunkció:15,8°Bak; -Mars-Szaturnusz quadrat:8,6°/7,4°Kos; -Uránusz oppozíció:12,7°Mérleg
(8,4°)

Az "Attila, Álmos és a Turul" című tanulmányomban utaltam arra, hogy a véleményem szerint a Turul és a Shem ha-Mephoras valójában azonos.

A két konstelláció közül az i.sz. 364. januárjában létrejött kozmikus kereszt jöhet számításba égi jel gyanánt. Ugyanennek a kereszt kialakulásának az ismeretében, Julianus császár templomépítésre ösztönözte a zsidókat, aminek feltehetőleg az volt az oka, hogy Juliánus császár nem volt kellőképpen tisztában az ószövetségi messianisztikus elképzelések megvalósulásának az idejével, amit az ószövetségi beavatottak az 1999.08.11-i, napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszthez utaltak. Annak ellenére, hogy az i.sz. 364.01.20-án létrejött kozmikus kereszt is azonos felépítésű volt az említett 1999-ben általunk is megélt kereszttel, az "idők vége" csak napjainkra vonatkozhatott. Amennyiben ezzel tisztában voltak az ószövetségi beavatottak (márpedig egyértelműen állítható ez a korábbi messianisztikus irányzatokkal szembeni fellépésükből adódóan: lásd pl. Jacob Lejbowicz Frank esetét, aki azt állította magáról, hogy ő a várt messiás...), abban az esetben értelemszerűen ugyanúgy tisztában kellett legyenek ezzel a hunok is, hiszen a csillagos égbolt kitűnő és pontos ismeretével rendelkeztek. Azt is tudniuk kellett, hogy Pannonia a kozmikus misztériumok szempontjából a tényleges "végidőkre", azaz napjainkra bír majdan kiemelkedő jelentőséggel, mivel 1999.08.11-én Pannoniában, a Bakonyban ért földet a "mennyei Jeruzsálem", illetve a "koronás Turul ide szállt le", mégpedig egy Bakonyban található hegynek a tetejére. Nem véletlenül építették fel a buddhisták az Európában egyedülálló felszereltségű (eredeti Buddha-ereklyét tartalmaz) sztúpájukat Zalaszántón...
Az ősmagyaroknak (hunoknak) ezzel tisztában kellett lenniük, így szerintem ez vezette őket valójában a Kárpát-medencébe. A magyar törzseknek és vallásnak a felszámolója, I. István király (969 - 1038) is ennek a tudatában ajánlotta fel az országát (Hungariát) halála előtt a Boldogasszonynak (Babba Máriának, a Napbaöltözött Asszonynak, Fekete Madonnának, aki 1999.08.11-én megszülte Immánuelt (Jelenések könyve 12,1-13)), de már bibliai köntösbe öltöztetve a mondanivalóját::

Link
Kép
»Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó Istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.«
(I. István legendája Hartvik püspöktõl)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Boldogasszony_Any%C3%A1nk
(Régi magyar himnusz)

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk, (Boldogasszony, Anyánk, Regina Patronánk)
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Ó Atyaistennek kedves, szép leánya,
Krisztus Jézus anyja, Szentlélek mátkája!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,
anyai palástod fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,
segéljed áldásra magyar nemzetedet.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Sírnak és zokognak árváknak szívei
hazánk pusztulásán s özvegyek lelkei.
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél el szegény magyarokról.

Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Pátronánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, Édes hazánkról,
ne feledkezzél meg szegény magyarokról.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ah,_hol_va ... 1_csillaga
Az első összefüggő magyar Szent István-himnusz 1651-ből való.
"Királyi pálczát hogy kezébe vévé:

Keresztyény Hitet terjeszteni kezdé.
A’ pogányságot Országból ki-üz, és ki-rekeszté.
Sok Templomokat, és Püspökségeket,
Magyar országban fundála, s’ helyeket;
Kikben szüntelen Isten dicsirteték, s’ neve hirdetteték.
Sok gazdagsággal azokat bé-tölté,
Szent Oltárokat fel-is ékesíté.
Kinccsel, arannyal, sok szép eszközökkel, drága kövekkel.
E’ mellé szerze igaz Pásztorokat,
Más Országokból hoza tanítókat."
– Cantus Catholici

Kép
A csíksomlyói kegyszobor. Gyönyörű nevet adtak a csíkiak és a csángók a csíksomlyói kegyszobornak "Babba Mária, a napba öltözött Boldogasszony”

A Képes krónika Attilát (Atillát; 400 - 453), Álmost (808 - 895?) és Árpádot (843/852/853? - 907) még a Turul madárral díszített pajzzsal ábrázolta, I. Istvánt viszont már a kettős kereszttel:

Link
Kép
Attila a Turullal, Képes Krónika (1358)

Kép
Álmos a Turullal, Képes Krónika (1358)

Kép
Árpád a Turullal, Képes Krónika (1358)

Link
Kép
Szent István király ábrázolása a Képes krónika kódexben, címere a kettős kereszt (crux gemina)

A véleményem szerint a kettős kereszt két kozmikus eseményre hivatott utalni:

Jézus keresztre feszítése:
25.04.01. 22:19 UT +2.00 Jeruzsálem, Vasárnap (3785.Nisan 14/15. - Peszách ünnepe!)
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:9,8°/10,8°/4°Kos; -Hold oppozíció:9,8°Mérleg; -Uránusz quadrat:9,7°Rák;
-Neptunusz-Plútó oppozíció:12,9°/9°Bak
(6,8°/8,9°)
(Azzal, hogy a Jupiter is részt vett a kozmikus kereszt kialakításában, növekedett a radix negatív szellemi hatása.)

1999.08.11. 12:09 UT
Nap-Hold konjunkció:18,4°Oroszlán; -Uránusz oppozíció:14,7°Vízöntő; -Mars quadrat:16,9°Skorpió; -Szaturnusz oppozíció:16,9°Bika
(3,7°)
(teljes napfogyatkozás!)
- A Napbaöltözött Asszony (Fekete Madonna) megszüli a gyermekét (Jelenések könyve 12,9-13).
- A holtak "első feltámadása" (Jelenések könyve 20,5).
- II. János Pál pápa szerint Európának az Úrral történt találkozása.
- Jézus "második eljövetele", ami valójában az ószövetségi messiásnak, Immánuelnek volt a születése (Ézsiás 7,10-14; 11,1-3; 66,7-8; Mikeás 5,1-2; Jelenések könyve 12,5).
- Az asztrológiában, kabbalahban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is járatos Nostradamus, aki a Prieuré de Sion titkos társaságnak a tagja volt, szintén erre az égi eseményre hívta fel már évszázadokkal korábban a figyelmet (Centuriák X. 72.), ami a "rettegés nagy királyának", JHVH-kozmikus Krisztusnak kellett az eljövetelét eredményezze.


Az utóbbit a Pál-féle kereszténység "Jézus második eljövetele" gyanánt reklámozta eddig.

A feltételezett Ábrahám emberáldozatának kísérletétől, Immánuel születési időponjával bezárólag (i.e. 1811.02.23. - 1999.08.11.) 14 darab azonos felépítésű kozmikus kereszt realizálódott, melyek egyaránt a Shem ha-Mephorash-nak ("Isten 72 szellemének") a kozmikus forrásai voltak. Az amerikai egy dolláron ábrázolt illuminátus piramis ábrája zárja a következő animációs fotón látható kozmikus keresztek sorát. A 14 keresztre a piramis 14 fokozata (13 + a "mindent látó szem" - "All Seeing Eye" - "Lucifer szeme") utal:

Bild
(A korábbi időkben realizálódott Nap-Hold konjunkciók esetében az ábrákon a Hold elmarad a Naptól. Ez abból adódik, hogy a program forgalomba hozatala után a NASA egy "Delta T" tényező bekalkulálása miatt változtatott a Hold pozícióján.)

A "mindent látó szem" az 1999.08.11-én napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus keresztnek a szimbóluma, ami egyben JHVH-kozmikus Krisztus leghatásosabb szellemi forrása. Erről a Jelenések könyve (12,9-10) is beszámol.


Az ősmagyarok (hunok) magukat Istentől kiválasztott népnek képzelték ugyanúgy, mint az ószövetség hívő tömegei:

http://hu.wikisource.org/wiki/Isten_%28 ... hologia%29
http://books.google.de/books?id=Ja2CYqc ... &q&f=false
Ipolyi Arnold: Magyar mithológia (1854, Pest)
(14. old.) E választott, kegyelt nép öntudatával, hivatkoztatja őket a történetimonda a többi népek ellenbeli különös rendeltetésök, fensőbb küldetésre; mint a húnok hadai isten büntető ostora a világ népei felett, úgy igazolják a magyar vezérek is pusztításaik: nos summus ultio summi dei, ab ipso vobis in flagellum destinati, tunc enim per vos captivamur, cum persequi vos cessamus (chr. bud. 56). Azért nemzeti mondánk szerint a népek azt már eleve tudják, Anonym. 56: sciebantquod hungari essent insuperabiles, .. et plurimis regnis deus per eos furoris sui flagella propinassot, és hogy az isten minden ellenségeik kezükbe adá: Anon. 50, deus enim cuius misericordia previa erat, tradidit duci Arpad et suis militibus inimioos eorum, et per manus suas labores populorum possederunt. Ott áll a harcban is a hadat intéző, segítő, védő isten, a vezérekkel van a csatákban, és győzelmet ad népének. Anon. 8, 39: dux vero Almus, cuius adintor erat sanctus spiritus, armis indutus, ordinata acie, super equum sedendo, ibat huc et illuc confortans suos milites, ... és dux Arpad, cuius adiutor erat dominus omnium, armis indutus, ordinata acie; (vagy chr. bud. 39. Tur. 2.3) summo diluculo pugnam inierunt, fuit autem auxilium domini cum hungaris, a quorum facie dux se in fugam convertit. - A jogcím is melyen Pannoniat vissza követelik, csupán az, hogy ősük Attila öröke: "terra regis Athile," mi a monda hite szerint, már elég arra, hogy népei önkint meghódoljanak, Anon. 12: Zalán szlávjai sua sponte Almo duci se subjugaverunt, eo quod audiverunt Almul ducem de genere Athile regis descendisse, és 20: Menumerout .. manum levare ausus non fuit ... omnes habitatores timebant eos ultra quam dici potest, eo quod audiverunt Almum ducem ... a genere Athile regis descendisse ... unde plurimi se sua sponte subiugabant eis. A választottnéprőli hit, szorosan összefüggvén az ígéretföldjének eszméjével, történeti mondánk is ily színben tünteti fel Pannoniát a betérő nemzetnek.


Mózes III.
20,24 Nektek viszont megmondtam, hogy ti fogjátok örökölni földjüket, mert én adom azt nektek örökségül, a tejjel-mézzel folyó földet. Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek, aki elkülönítettelek a népektől.
20,26 Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr, szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek.

Mózes V.
7,5 Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat rontsátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el!
7,6 Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az Úr, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak.

14,2 Mert az Úrnak, Istenednek a szent népe vagy te, téged választott ki az Úr, hogy az ő tulajdon népe légy mindazon népek közül, amelyek a föld színén vannak.

14,21 Nem szabad megennetek semmiféle döglött állatot. A lakóhelyeden levő jövevénynek odaadhatod, ő megeheti, vagy add el idegennek, mert te az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy! Ne főzz gödölyét anyja tejében!

26,18 Az Úr pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát.
26,19 Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte.

33,27 Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd!
33,28 Izráel bizton lakhatik, Jákób forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint.
33,29 Boldog lehetsz, Izráel, van-e hasonló hozzád? Nép, amelyet védelmez az Úr! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain lépdelsz.

http://or-zse.hu/hit/hitelet3.htm
Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem
KOMMENTÁR
Részlet Menáchem Meron: Az élő Biblia című könyvéből
KI TISZÁ
IZRÁEL ELSŐ BŰNE
Összetörte a szent Írást tartalmazó kőtáblákat...
De hamarosan felfogta, hogy a gyermeklelkű nép naivságában cselekedett. Van remény, hogy Izráel "felnő", és azzá lesz, amire hivatott: kiválasztott nép.

http://www.or-zse.hu/hit/hitelet31.htm
Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem
KI TÁVO
A "KIVÁLASZTOTTSÁG IGAZI ÉRTELME"
Hetiszakaszunkban van egy olyan mondat, ami ellenségeinket, barátainkat, sőt, saját magunkat is gondolkozásra késztet. A mondat így hangzik: "Isten felemelt ma téged, hogy kiválasztott népe legyél... és az összes népek fölé helyezett... , hogy szent népe legyél Istennek, ahogy azt megmondta." (Deut. 26/18-19 .)

http://regi.zsido.com/books/posner/akiv.htm
ZALMAN I. POSNER: A ZSIDÓ GONDOLKODÁSMÓD
2. fejezet - A KIVÁLASZTOTT NÉP
Fel kell tételeznünk, hogy a "választás" kölcsönös volt. Isten kiválasztotta Izraelt, de Izrael (vagy legalábbis Ábrahám) is Istent választotta.

Véleményünk szerint ez az, ami a zsidó nép küldetésének igazi lényegét jelenti, ez a rendeltetés, amire kiválasztottsága vonatkozik.


Felmerülhet a keresőben a kérdés, hogy az ősmagyar kiválasztottságtudatot I. István esetleg az újszövetségi magyarázatokkal igyekezett-e pótolni, vagy pedig keresztény befolyás alatt teljesen lemondott arról?

Máté evangéliuma
21,43 Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.

Az apostolok cselekedetei
13,46 Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: "Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.

Jelenések könyve
2,26 Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett,
2,27 hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket;

A személyes véleményemet az általában mások kárára, hátrányára bazírozó, nacionalizmussal összefonódott kiválasztottságtudatról jól szemlélteti az alábbi idézet:

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00535/16675.htm
Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 8. szám
Lakatos László: Egy gyermek játszik
Részlet egy készülõ önéletrajzból
Mert nincs kiválasztott nép és nincs kiválasztott törzs és nincs kiválasztott ember. Nincs kiválasztott nép és nincs kiválasztott ember. Minden nép kiválasztott nép és minden ember kiválasztott ember, kiválasztott azért, mert nép és kiválasztott, mert ember. Mindnyájan egyformák vagyunk, valamennyien egyformák Istenben és a földön és egyformák az életben és a halálban, egyformák a munkában és az ünnepben. Nincsenek kiválasztott népek és nincsenek kiválasztott emberek és ha e pillanatban talán mégis kiválasztott vagyok, azért vagyok kiválasztott, mert tudom, hogy nem vagyok kiválasztott. Tudom, hogy nincs kiválasztott nép és nincs kiválasztott ember. Én, ki belõle való vagyok, tudom, hogy nincs kiválasztott nép. Nincs, nincs, nincs kiválasztott nép e földön, ahol minden nép kiválasztott. Minden, minden, minden nép kiválasztott nép.
Benutzeravatar
Admin
Forum Admin
 
Beiträge: 123
Registriert: 05.2013
Wohnort: Deutschland
Geschlecht:

Re: Csodaszarvas a magyar és keresztény legendákban

Beitragvon Admin » 27. Mai 2013 14:49

Klaus Matefi
Csodaszarvas a magyar és keresztény legendákban

(Harmadik rész)



A keresztény mitológiában is fellelhető a mitikus csodaszarvas, de itt már kizárólagosan hímnemű állatként szerepel, tehát az "égi hatalmakra" irányuló szimbolikus utalás gyanánt:

http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kda/0/16808/1
A szarvas
Az 5. századtól kezdve gyakran tűnik fel ókeresztény ábrázolásokon, főleg padlómozaikokon ez a kecses állat, amint iszik, de gyakran ábrázolták a kereszt vagy egy kígyó társaságában is.

A forrásból ivó szarvas képe az ószövetség óta a megújhodásra, az Isten igazságára vágyakozás metaforája a zsidó, majd később a keresztény kultúrkörben. Gondoljunk csak a 42. zsoltárra: "Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!"

A kereszt illetve a kígyó társaságában ábrázolt szarvas szimbóluma azonban nem ószövetségi eredetre vezethető vissza: a pogány antikvitás természettudományos ismereteiben gyökerezik.

Az idősebb Plinius természettudományos munkájából tudjuk, hogy az ókorban milyen hiedelmek éltek a szarvassal kapcsolatban:

- a szarvasok sokkal tovább élnek, mint az elefántok, húsának fogyasztása ezért hosszú életet biztosít
- ha mérgezett nyíl találja el, vagy kígyó marja meg, gyógyító növényt (articsókát) keres magának, így nem fog rajta a méreg
- félénk, békés állat, gyanútlanságában szinte önként szegődik az őt felhajtani készülő lovasokhoz
- a kígyók félnek a szarvastól, mert a szarvasok átkutatják a sziklákat és bozótokat, és kiszívják rejtekükből a kígyókat.

Ezeket a szarvasnak tulajdonított tulajdonságokat a keresztény gondolkodás szimbolikus tartalmakkal ruházta fel:

- a hosszú életet biztosító szarvashús Krisztus örök életet biztosító testével került gondolati párhuzamba
- a méregre orvosságot kereső szarvas a bűnbánó emberhez hasonlatos
- a szarvas "önkéntes" megmutatkozása a vadászok előtt Krisztus önkéntes szenvedésére és áldozatára emlékezet
- a kígyóval (mint a gonosz bibliai szimbólumával) harcoló és azt elpusztító szarvas Krisztus szimbóluma lett: Krisztuson ugyanúgy nem fog a halál, mint ahogyan a szarvason a kígyóméreg)

http://books.google.de/books?id=t50eAAA ... &q&f=false
Németh Gyula: Körösi Csoma-archivum, Volume I. 1921-1925 (1925, Budapest)
(236-237. old.) A Physiologos és a csodaszarvas-monda. A Physiologos c. gyűjtemény, amely az antik zoológiai irodalom egyes elemeinek keresztény felfogás szerint való szimbolikus magyarázatát tartalmazza, s amelynek ránk maradt görög prózai feldolgozása valószínűleg még a Kr. u. II. sz.-ba nyúlik vissza (a legtöbb kézirat Epiphanios püspök (+ 403) neve alatt szerepel, de nyomai már a III. és IV. sz.-i görög egyházatyáknál is mutatkoznak), a középkorban a bizánciak közvetítése útján eljutott a nyugateurópai népekhez is, ahol latin és különféle másnyelvű fordításokban nagyon elterjedt.

A Physiologosból kitűnik többek között, hogy a keresztény szimbolikában a szarvas Krisztus jelképe. Hogy ez a kép nemcsak a Physiologos és az egyházi írók hagyományában élt, hanem közkeletű volt, bizonyítják Carthagóban talált mécsesek és egy achmim-panapolisi szarvasábrázolás, amely Krisztus monogrammját viseli. Ezt a Krisztus-szarvas szimbólumot megtaláljuk a középkori csodaszarvas-mondák egy csoportjában is (így a Plakidas- és Hubertus-legendákban), ahol a szarvas alakjában megjelenő Krisztus megtéríti az üldöző vadászt.

http://szarvasikronika.szarvasnet.hu/18_szam/18_10.htm
A keresztény eszmekörben a szarvas Krisztus jelképe, aki lenyelvén a kígyót, a gonosztól (a kolera vésztől) szabadítja meg az emberiséget.

http://lexikon.katolikus.hu/S/szents%C3%A9gek.html
Magyar Katolikus Lexikon
szentségek (lat. sacramentum):
A keresztség jelképei: sas, hallal a csőrében (mert a sas megfiatalodik, mi pedig a keresztségben új emberek leszünk); 2 galamb, melyek egy szökőkútból isznak; szarvasok, melyek az élet forrásából oltják szomjukat; a kígyót fölfaló szarvas, mert a keresztségben a bűn kígyómérgétől szabadul meg az ember.

http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net ... odaszarvas
Szimbólumtár
csodaszarvas: A magyar kultúrában szereplő két csodaszarvas, a szarvasünő és a csodafiúszarvas egyaránt ősi, ázsiai eredetű. • A néphagyomány és a regösénekek csodaszarvasa, az ún. csodafiúszarvas hím, agancsos állat.

A pogány szarvaskultusz asztrális szimbolikája Európában a középkor folyamán összeolvadt a keresztény szarvas-szimbólummal: „Csodafiúszarvasnak / Ezer ága-boga / Ezer ága-bogán / Ezer misegyertya.” Az egyházi példagyűjteményekből ismertté vált Szt. Euszták-legenda nyomán a csodafiúszarvas a Fiúisten, Krisztus szimbólumává vált. A regösénekeket, amelyek e jelképben a pogány és a keresztény hagyományt ötvözik, a karácsonyi ünnepkörbe vonták. A Chlodvigról és Nagy Károlyról szóló mondákhoz hasonlóan a honfoglalás kori és az Árpád-házi királyok mondáiban is megjelenik a segítő, útmutató csodás →szarvas. A hagyomány szerint templom- és várépítések helyét jelölte ki (pl. Bors vára: Anonymus, Gesta Hung., 34; Szt. László váci egyházalapítása: Thuróczy János: Chron. Hung., 2,53).

http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net ... r.htm#kard
Szimbólumtár
kard:
A tudás fájára tekeredő, gonoszt szimbolizáló kígyót Krisztus →szarvas vagy →sas alakban pusztítja el.


Szt. Eustachius (Euszták - eredeteileg Placidus volt a neve; +118/120) személyéhez kötödik az első keresztény legenda, ami a mitikus szarvassal kapcsolatos. Római katonai parancsnokként szolgált Marcus Ulpius Traianus (53 - 117) császár hadseregében. Egy alkalommal vadászatra indult többedmagával, egy Rómához aránylag közel eső erdőben. Sok szarvast sikerült levadászniuk, de Eustachius ennek ellenére egy nagyobb méretű példány után eredt naplemente idején, elszakadva a társaitól. Egy sziklafal tetején megpillantotta végül az álta üldözött szarvast, akinek a legenda szerint egy fénykeresztet látott a két szarva között, az megszólította, és azt állította magáról, hogy Krisztus:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Eustachius
Szent Eustachius
Legendája szerint eredetileg Placidusnak hívták, Trajanus császár katonai parancsnokaként szolgált. Egy napon vadászat közben Tivoli közelében (Róma mellett) szarvascsordára bukkant. Észrevett egy gímet, amelyik a többinél pompásabb és nagyobb is volt, s a csordát elhagyva előreszökkent az erdő sűrűjébe. Mialatt katonái a többi szarvassal törődtek, Placidus minden igyekezetével ezt az egyet követte, és igyekezett kézre keríteni. Miközben erejét megfeszítve követte, a szarvas egy szirt tetejére hágott. A közelébe érve Placidus lázasan gondolkodott, hogyan ejthetné el. Mikor alaposabban szemügyre vette a szarvast, agancsai között megpillantotta a szent keresztet a nap fényénél tündöklőbb alakban, s Jézus Krisztus képmását, aki a szarvas szája által – miként hajdan Bálám szamara által – így szólította meg őt: „Miért üldözöl, Placidus? Irántad való irgalomból jelentem meg néked ebben az állatban. Én vagyok Krisztus, akit te ismeretlenül tisztelsz.

Kép

http://mek.niif.hu/04600/04626/html/index.htm
Jacobus de Voragine
LEGENDA AUREA
http://mek.niif.hu/04600/04626/html/legenda0100.html
Szent Euszták
[november 2. vagy szeptember 20.]
Eusztákot korábban Placidusnak hívták. Traianus császár katonai parancsnokaként szolgált. Az irgalmasság cselekedeteiben lankadatlan volt, de bálványt imádott. Hitvese ugyanazt a hitet vallotta, és ugyanúgy gyakorolta az irgalmasságot, Két fiat nemzett Euszták, akiket nemeslelkûsége szerint nemeslelkûségben neveltetett. És mert az irgalmasság cselekedeteit állhatatos buzgalommal gyakorolta, kiérdemelte, hogy az igazság útja megvilágosodjék elõtte.

Egy napon vadászat közben szarvascsordára bukkant. Észrevett egy gímet, amelyik a többinél pompásabb és nagyobb is volt, s a csordát elhagyva elõreszökkent az erdõ sûrûjébe. Mialatt katonái a többi szarvassal törõdtek, Placidus minden igyekezetével ezt az egyet követte, és igyekezett kézre keríteni. Miközben erejét megfeszítve követte, a szarvas egy szirt tetejére hágott. A közelébe érve Placidus lázasan gondolkodott, hogyan ejthetné el. Mikor alaposabban szemügyre vette a szarvast, agancsai között megpillantotta a szent keresztet a nap fényénél tündöklõbb alakban, s Jézus Krisztus képmását, aki a szarvas szája által – miként hajdan Bálám szamara által – így szólította meg õt: „Miért üldözöl, Placidus? Irántad való irgalomból jelentem meg néked ebben az állatban. Én vagyok Krisztus, akit te ismeretlenül tisztelsz. Alamizsnáid feljutottak színem elé, ezért jöttem el. E szarvasban, akire vadásztál, én vadásztam terád.”

Egyesek azt mondják, hogy a szarvasagancsok között megjelent Krisztus-képmás mondta el e szavakat.

Ezek hallatára Placidus nagy ijedtségében leesett a lováról. Egy óra múlva magához tért, fölkelt a földrõl, és ezt mondta: „Fedd fel elõttem szavaid értelmét, s én hiszek benned.” Krisztus ezt mondta: „Placidus, én vagyok a Krisztus, aki az eget és a földet teremtette, aki világosságot támasztott és elválasztotta a sötétségtõl, aki az idõnek, a napoknak és az éveknek rendjét megszabta, aki a föld sarából formálta az embert, aki az emberi nem üdvéért megjelent a földön, keresztre feszítettek, eltemettek, és én föltámadtam.” Ezek hallatán Placidus megint földre esett, s mondta: „Hiszem, Uram, hogy te vagy, aki mindeneket alkottál, és aki a tévelygõket megtéríted.” Az Úr ezt mondta neki: „Ha hiszel, menj el a város püspökéhez, és keresztelkedjél meg!” Placidus: „Akarod-e, Uram, hogy mindezeket hitvesemnek és fiaimnak hírül adjam, hogy õk is hasonlóképpen higgyenek tebenned?” Az Úr: „Vidd hírül nekik, hogy õk is hozzád hasonlóan megtisztuljanak. Te pedig holnap jöjj ide vissza; ismét meg fogok jelenni neked, hogy teljesebben föltárjam elõtted a jövendõt.”

Hazatérve hírül adta ezeket az ágyban hitvesének, aki erre így kiáltott fel: „Drága uram, magam is láttam õt az elmúlt éjszaka, ezt mondta nekem: »Holnap te is, férjed is és fiaid is eljöttök hozzám.« Most már tudom, hogy maga Jézus Krisztus volt.” Az éj kellõs közepén elmentek hát Róma püspökéhez, aki nagy örvendezéssel megkeresztelte õket; Placidusnak az Euszták, hitvesének a Theospitis, fiainak pedig az Agapitus és a Theospitus nevet adta.

Reggelre kelvén Euszták, mint elõzõ nap, vadászatra vonult ki. A hely közelébe érve katonáit felderítés ürügyén szétküldte, majd azon a helyen megállva ismét megpillantotta a látomást. Arcra borulva mondta: „Esedezem, Uram, nyilatkoztasd ki, amiket megígértél a te szolgádnak.” Erre az Úr: „Boldog vagy, Euszták, aki elfogadtad malasztom szent fürdõjét, mert így fölébe kerekedtél az ördögnek, és megtagadtad, aki becsapott. Meg fog mutatkozni a te hited, mert az ördög amiatt, hogy elhagytad õt, dühödten fegyverkezik ellened. Szükséges tehát, hogy sokat elszenvedj – így fogod elnyerni a gyõzelmi koszorút –; szükséges, hogy sokat eltûrj, hogy e világ mélységes hiúságából lezuhanva megaláztass, majd lelki gazdagságban fölemelkedjél. Ne tántorodj meg bár, ne törõdj korábbi dicsõségeddel, mivel kísértések által, mint új Jóbnak, meg kell próbáltatnod. Hanem amint megaláztatsz, eljövök hozzád, s visszahelyezlek korábbi dicsõségedbe. Mondd meg hát, most akarod-e magadra venni a kísértéseket, vagy életed végén!” Euszták ezt mondja neki: „Uram, ha így kell lennie, most bocsássad ránk a kísértéseket; hanem ajándékozz meg a türelmesség erényével!” Erre az úr: „Légy állhatatos, hiszen irgalmasságom óvja lelkedet!” Ezzel az Úr az égbe emelkedett, Euszták pedig hazatérve mindent hírül adott hitvesének.

Néhány nap múlva pedig dögvész fertõzte meg minden szolgáját és szolgálóját, és meg is ölte mindannyiukat. Kis idõvel ezután összes lova és minden barma is elpusztult. Néhány gonosztevõ felfigyelt szerencsétlenségére; éjnek idején betörtek házába, és mindent, amit találtak, elvittek, és egész házát kifosztották aranyából, ezüstjébõl és minden vagyonából.

November elsején vagy szeptember huszadikán szenvedtek vértanúságot, Hadrianus alatt, aki az Úr 120. esztendeje táján lépett trónra.

http://books.google.de/books?id=e7NVAAA ... &q&f=false
Markus Adam Nickel: Die Feste der Heiligen nach ihrer Geschichte und Feier in der katholischen Kirche (1838, Mainz)
(II./S. 139-140) Eustachius und Gefährten.
Die Griechen nennen diesen Heiligen Eustatios; vor seiner Bekehrung hieß er Placidus; und war zuerst ein die Christen verfolgenden römischer Offizier unter Titus und Trajan.

Nachdem die Verfolgung der Christen, die noch zwei Jahrhunderte währte, endlich aufgehört hatte, erbaute man in der Gegend von Tibur, izt Tivoli genannt, an eben der Stelle, wo Eustachius durch eine himmlische Erscheinung zum Christenthume war aufgefordert worden, eine Kapelle; über dem Grabe, in dem seine und seiner Familie Gebeine ruhen, wurde eine Kirche erbaut. Diese alte und herrliche Kirche steht izt noch in Rom; sie führt den Titel einer Diakone und ist ein Kardinalstitel.

http://books.google.de/books?id=y387AAA ... &q&f=false
Eustachius. Eine Geschichte der christlichen Vorzeit, neu erzählt für die Christen unserer Zeit von dem Verfasser der Genovesa (1840, Augsburg)

(S. 6-7) Eines Tages nun hatte er, von vielen Jagdliebhabern und einem zahlreichen Gefolge begleitet, sich wieder auf die Jagd begeben. Die Jagdgesellschaft zerstreute sich in kleinere Schaaren durch das Gebirg. Eine Menge Wid wurde erlegt. Gegen Abend jagte Eustachius noch einen ungemein großen Hirsch auf, verfolgte ihn sehr eifrig zu Pferd, und entfernte sich weit von seinen Gefährten. Allein herabhängende Baumzweige und vorgestreckte Baumwurzeln machten ihm das Nachsetzen bald sehr beschwerlich, und eine hoch emporragende Felsenwand machte es ihm zuletzt gar unmöglich. Ermüdet stieg er ab, und band sein Pferd an einem Baum. Der Ort schien ihm ganz besonders angenehm und sehr geschickt zum Nachdenken. Der tiefe blaue Himmel strahlte nur sparsam zwischen hohem, blätterreichen Pappelbäumen und den dichten, schwarzgrünen Fichten hindurch; von der nahen Felsenwand, aus der mehrere Lorbeerbäume emporsproßten, fiel ein klaren Bach mit sanftem Geräusche von Stufe zu Stufe, und arbeitete sich schäumend zwischen bemoosten Steinen hindurch. Nur einzelne Sonnenstrahlen drangen in das grüne Dunkel und beleuchteten mit kräftigem Lichte hier einige purpurne Waldblumen, da die graue mit grünem Moos bewachsene Rinde eines Baumes, dort den zarten Silberschaum des Wasserfalls. Eustachius setzte sich auf ein herabgestürztes Felsenstück, stürzte den Kopf auf die Hand und fann aufs neue den Gedanken nach, mit denen er sich schon längere Zeit her so ernstlich beschäftigt hatte.
(S. 12-14) Indem er diese Worte sagte, hörte er in den Gesträuchen auf dem nahen Felsen ein Geräusch. Er sah auf und erblickte oben auf dem Felsen den großen Hirsch, den er so lange vergebens verfolgt hatte. Er stand auf und wollte schon nach Pfeil und Bogen greifen - da erschien ihm plötzlich in Mitte über dem ausgebreiteten Geweihe des Hirsches ein helles glänzendes Kreuz, das von Strahlen umgeben war und rings umher das tiefe Dunkel des Waldes gleich einer Sonne erleuchtete. Zu gleichen Zeit hörte er eine Stimme vom Himmel, die ihn mit unaussprechlicher Anmuth und Lieblichkeit bey dem Namen nannte, den er bisher geführt hatte, und ihm zurief: "Plazidus, Plazidus!" Er fiel auf die Knie und rief erschrocken: "Herr, wer bist Du?" Die Stimme antwortete: "Ich bin Christus, der am Kreuze gestorben ist, dich un alle Menschen selig zu machen." Eustachius sprach: "Ach Herr, was willst Du, daß ich thun soll, damit ich selig werde?" Die Stimme sprach: "Geb hin in die nächste Stadt zu dem Bischofe der Christen; dort wirst du inne werden, was du thun sollest."
Die Erscheinung verschwand hierauf gleich einem leuchtenden Blitz in der Finsterniß, und Eustachius sah sich wie vorhin von dem Dunkel des Waldes umgeben. Aber im Innersten seiner Seele war es Licht. Es war ihm eine unbeschreibliche Seligkeit, zu denken, daß Gott sich der Menschen so liebreich annehme, und auch ihn vergessen habe. Es wäre ihm unmöglich gewesen, diesen Abend noch zu seinen Jagdgefährten zurück zu kehren. Sein ganzes Herz war Erstaunen, Freunde, Jubel, Dank und Anbethung. Er brannte vor Begierde, den Bischof der Christen aufzusuchen und zu sprechen. Da es aber für heute zu spät war, so blieb er an der abgelagenen Stelle des Waldes, die ihm nun eine geheiligte Stelle war und ihm der Vorhof des Himmels dünkte - wie einst dem Jakob jener Ort, wo derselbe eine ähnliche Erscheinung gehabt und jene Leiter erblickt hatte, auf der die Engel auf und abstiegen. Sobald die ersten Strahlen der Morgenröthe hinter den düstern Lorbeergebüschen des nahen Felsen emporglänzten, bestieg Austachius sein Pferd und machte sich auf den Weg nach Hause. Indem er so fortritt, hörte er die Jagdhörner und den Ruf seiner Jagdgenosse. Sie hatten ihn die Nacht hindurch nicht vermißt, denn eine jede Schaar glaubte, er befinde sich bey einer der andern. Als sie aber am Morgen alle zusammen kamen und ihn nicht erblickten, waren sie sehr besorgt, ob ihm nicht etwa ein Unfall begegnet sey. Sie begrüßten ihn daher, als sie ihn kommen sahen, mit freudigem Zuruf, und begleiteten ihn frohlockend nach Hause.
(S. 118) Das römische Kriegsherr nennt dich zwar Plazidus; allein der Name, mit dem die Christen dich nennen, und den du annahmst, heißt Eustachius. Erinnere dich jenes hellglänzenden Kreuzes, das du im Walde zwischen dem Geweihe eines Hirsches erblicktest - jenes Traumes, in dem Christus sich auch mir zu erkennen gab - jenes frommen Bischofes Johannes, von dem wir und unsere zwey kleinen Söhne in der Stille der Nacht getauft wurden.
(S. 160) "Jenes hellglänzende Kreuz, das ich einst im Walde erblickte, gewinnt so für uns eine neue schöne Bedeutung. Es ward wir zwar dadurch zuerst angedeutet, wie das Kreuz, das vorhin ein Zeichen seiner Verherrlichung und unsers Heiles wurde. Allein jenes hellglänzende Kreuz deutete wohl auch darauf, daß auch unsere Leiden, die wir nach dem Worte des Erlösers als ein Kreuz auf uns nehmen sollen, zu unserer Verherrlichung und zu unserm Heile dienen müssen. Jedes Kreuz, das uns drückt, so schmachvoll und schmerzlich es uns auch dünken mag, wird uns dereinst zur Ehre gereichen, und uns in einem so herrlichen Lichte erscheinen, wie mir jenes Kreuz im Walde, das von Strahlen des Himmels umgeben war."
(S. 190) Nachdem die Verfolgung der Christen, die noch zwei Jahrhunderte währte, endlich aufgehört hatte, erbauten in der Gegend von Tibur, izt Tivoli genannt, an eben der Stelle, wo Eustachius einst auf der Jagt die himmlische Erscheinung gesehen hatte, eine Kapelle; über dem Grabe, in dem die Gebeine des heiligen Eustachius, seiner Gamahlin ind seiner zwey Söhne ruhen, wurde eine Kirche erbauet. Diese alte und herrliche Kirche steht in Rom noch. Zum Andenken an die Wohlthätigkeit des heiligen Eustachius, die der Anfang seiner Bekehrung war und ihm Gottes Wohlgefallen erwarb, werden in dieser Kirche von dem Römischen Volke jährlich reichliche Almosen dargebracht, und dann unter die Hausarmen ausgetheilt.

http://www.heiligenlexikon.de/Biographi ... chius.html
Eustachius
vor der Taufe: Placidus
Märtyrer, Nothelfer
† 118 (?) in Rom
Die Legende berichtet von Eustachius, der vor seiner Bekehrung Placidus hieß, dass er Jäger und Heermeister einer Legion in Kleinasien unter Kaiser Trajan war. Eines Tages erschien ihm bei der Jagd auf einer Felskuppe ein Hirsch, der zwischen seinem Geweih den Gekreuzigten Christus in großem Strahlenglanz trug. Er stürzte vom Pferd und hörte die Worte: Warum verfolgst du mich? Ich bin Christus, der den Himmel und die Erde erschaffen hat, ich ließ das Licht aufgehen und teilte die Finsternis. Die Erscheinung wiederholte sich anschließend auch seiner Frau in der Nacht. Christus erschien Placidus ein zweites Mal, Placidus ließ sich nun mit seiner Frau Theopista und den Söhnen Agapius und Theopistus taufen, dabei erhielt Placidus den Namen Eustachius.

http://www.vierzehnheiligen.de/de/gnade ... achius.php
Heiliger Eustachius
Zeitlich ist der hl. Eustachius als erster der 14 Nothelfer um das Jahr 100 einzuordnen. Im heidnischen Glauben erzogen diente Placidus als Oberst und Befehlshaber einer römischen Legion in Kleinasien. Nach seinem Sieg über die Perser soll ihm auf der Jagd ein Hirsch mit einem leuchtenden Kreuz zwischen dem Geweih erschienen sein. Christus sprach zu ihm, er bekehrte sich mit der ganzen Familie und erhielt bei der Taufe den Namen Eustachius. Als Christ verlor er Hab und Gut, seine Familie wurde auseinander gerissen. In großer Kriegsnot erinnerte man sich des siegreichen Soldaten.

Nach Rom zurückgebracht erhielt Eustachius wieder den Oberbefehl, die Familie fand auf wundersame Weise wieder zusammen. Bei der Siegesfeier zu Ehren der Götter verweigerte der überzeugte Christ die Götzenopfer. Unter Kaiser Trajan wurde er mit seiner Frau Theopista und seinen beiden Söhnen Agapitus und Theopistus durch heidnische Fanatiker verbrannt. - Später ging die Legende mit dem Hirsch auf den hl. Hubert von Lüttich über (Gedenktag am 3. November). Kostbare Reliquien bergen die beiden Kirchen Eustachio in Rom und St-Eustache in Paris. Die berühmten Glasfenster von Chartre, ein Glasfenster im Erfurter Dom und der kostbare Paumgartneraltar von Albrecht Dürer zeigen den hl. Eustachius.

Todesjahr: um 118 unter Kaiser Hadrian

http://www.rhoen.info/lexikon/personen/ ... 28965.html
Im Jahre 1665 entdeckte er bei einem Ausflug in der Nähe von Tivoli ( Stadt 20 km östlich von Rom) in wilder, romantischer Gegend auf dem hohen Mentorella die Stelle, wo dem hl. Eustachius (einer der 14 Nothelfer) der wunderbare Hirsch mit dem Kreuz zwischen dem Geweih erschienen war. Von der Kirche, die Kaiser Konstantin an der Gnadenstelle zu Ehren Marias erbaut hatte, waren nur noch überwachsene Trümmer übrig.
In dieser Einöde wollte Kircher ein geistliches Paradies schaffen. Er schrieb ein Buch, „Geschichte des heiligen Eustachius und der Marienkirche“ und sandte es an die Regenten Europas. Darauf flossen reichliche Gaben, so dass bald in der ehemaligen Einöde eine stattliche Kirche stand und daneben ein Missionshaus der Gesellschaft Jesu.

Link
Kép
Saint Eustace, from a 13th century English manuscript.

Kép
Saint Eustachius, an engraving by Albrecht Dürer, ca. 1501. As in the Pisanello above, he kneels before a stag with a cross in its antlers, surrounded by dogs including greyhounds.

Link
Kép

Ezzel a "látomással" kapcsolatosan kétféle dátumot adnak meg emléknapként: november 2. és 3.. Egyetlen egy konstelláció jöhet a véleményem szerint számításba:

92.11.03. 01:19 UT (Szombat)
Nap-Hold oppozíció:9,8°Skorpió/Bika; -Uránusz konjunkció:1,5°Bika; -Mars quadrat:3,1°Vízöntő; -Szaturnusz oppozíció:8,3°Oroszlán
(8,3°)

Ez egy hasonló felépítésű kozmikus kereszt volt , mint az 1999.08.11-én létrejött, de azzal az eltéréssel, hogy Nap-Hold konjunkció helyett Nap-Hold oppozíció alkotta azt, és természetesen szintén a Shem ha-Mephorash-nak ("Isten 72 szellemének") volt az egyik kozmikus forrása.

Esetleg még az alábbi konstellációk jöhetnének számításba megoldásként:

93.08.10. 22:36 UT
Nap-Hold-Mars-Szaturnusz konjunkció:15,9°/15,9°/9,6°/12,5°Oroszlán; -Uránusz quadrat:8°Bika
(7,9°)

104.12.19. 12:18 UT
Nap-Szaturnusz konjunkció:27,3°/22°Nyilas; -Hold-Uránusz oppozíció:27,3°/24,1°Iker; -Mars quadrat:24°Szűz
(5,3°)

105.03.18. 09:38 UT
Nap-Hold oppozíció:26,3°Halak/Szűz; -Mars konjunkció:1,6°Mérleg; -Szaturnusz quadrat:29,9°Nyilas; -Uránusz oppozíció:22,3°Iker
(9,3°)

105.06.15. 07:40 UT
Nap-Uránusz konjunkció:21,6°/26,2°Iker; -Hold-Szaturnusz oppozíció:21,6°/27,5°Nyilas; -Mars quadrat:1,3°Mérleg
(9,7°)

Az általam favorizált kozmikus kereszt (92.11.03.) kialakulásának az időpontja egybeesett az Eustachius-sal kapcsolatos emléknappal, azaz november 2/3-val. Viszont a legenda szerint Eustachius abban az időben élte meg ezt a látomást, amikor Traianus császár volt, tehát a modern kronológia szerint i.sz. 98-ban, vagy azt követően. Ilyen időrendi problémák felmerültek már Nagy Heródes halálával kapcsolatosan is. A téves keresztény időszámítást figyelembe véve Heródesnek értelemszerűen Jézus születése után kellett volna meghalnia, tehát a hibás időszámítás kezdete után... Ezt már egyes kutatók felülbírálták, és Heródes halála dátumaként -4, illetve a -3. éveket jelölték meg szintén tévesen... Mivel Jézus -7.02.10-én látta meg a napvilágot, és Heródes csak ezt és egy teljes holdfogytkozást követöen halhatott meg, így az egyedli helyes megoldás erre nézve -7.03.25. (Peszách ünnepe) környéke,

Egy másik példa Poncius Pilátus helytartóságának az idejével kapcsolatos. A hivatalos adatok szerint Pilátus i.sz. 26 - 36 ig volt Tiberius császár (császár: i.sz. 14 -37) helytartója Iudaea provinciában... Viszont ez ki van zárva, mivel Jézust i.sz. 25. április elsején feszíttették keresztre az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért" (Pál levele a zsidókhoz 9,15), véresáldozat (páskabárány) gyanánt (Pál levele a zsidókhoz 9,22-24) bűnbakként, a peszách ünnep előkészületi napján (Máté 26,2; Márk 14,1; Lukács 22,1/7; János 18,39; 19,14) a szanhedrin követelésére (Máté 26,3-4; 27,20; Márk 14,1; 15,11; Lukács 22.2; 23,18; János 11,45-53; 18,14), tehát holdtölte alkalmával.

Eustachius látomása Jézus születését követő századik évben történt az alábbi magyarázat szerint:

http://books.google.de/books?id=y387AAA ... &q&f=false
Eustachius. Eine Geschichte der christlichen Vorzeit, neu erzählt für die Christen unserer Zeit von dem Verfasser der Genovesa (1840, Augsburg)
(S. 1) Hundert Jahre nachdem Christus geboren war, unter der Regierung des Römischen Kaisers Trajan, lebte der Feldherr Plazidus, der unter dem Namen Eustachius in der ganzen christlichen Welt bekannt worden. Er hatte die Parther, die Feinde Roms, in mehreren Schlachten besiegt und sich großen Ruhm erworben. Nachdem der Friede hergestellt war, begab er sich, fern von dem kaiserlichen Hofe, auf sein abgelegenes Landgut. Hier, in seinem väterlichen Hause, das in der edlen Römischen Bauart aufgeführt und von Gärten und Weinbergen, Wiesen und umgeben war, fühlte er sich glücklicher, als in Rom, der damaligen Haupstadt der Welt.


Jézus i.e. 8.02.10-én született, a születése utáni 100. év pedig i.sz. 92. Feltehetőleg stimmelnek a hivatalosan megadott évszámok, de azok valójában nem a hibás keresztény időszámítás kezdetével vannak kapcsolatban, hanem a Názáreti Jézus tényleges születési évével, azaz a -7. évvel!

Eustachius a látomását követően felkeresett egy püspököt, aki így nyilatkozott a kereszt látomásával kapcsolatosan:

http://books.google.de/books?id=y387AAA ... &q&f=false
Eustachius. Eine Geschichte der christlichen Vorzeit, neu erzählt für die Christen unserer Zeit von dem Verfasser der Genovesa (1840, Augsburg)
(S. 20-21) [i]"Freilich mußte dir, als einem geborenen Römer, das Kreuz bisher ein Zeichen des Fluches seyn; du sahst in ihm nichts, als das furchtbare Werkzeug, woran Uebeltäter und Verbrecher die schmachvollste und schmerzlichste Todesstrafe leiden mußten. Allein seit Christus, der Unschuldigste un Heiligste, aus freier Liebe, um uns Menschen zu retten, die Schmach und die Schmerzen des Todes am Kreuze duldete, ist uns das Kreuz ein Sinnbild des höchsten und Besten, was wir uns denken können, der aufopfernden Liebe; denn Gott ist selbst die lautere Liebe. Das Kreuz ist uns ein heiliges Zeichen unserer Erlösung; es fordert uns auf, unsern Erlöser, Ihn an aufopfernder Liebe, an Demuth und Sanftmuth zu gleichen. Er, der sich bis zum Tod am Kreuze erniedrigte, ward über alle Himmel erhoben, und für alle Menschen, die Ihm gehorchen, der Urheber des ewigen Heiles. Und deßhalb ward auch dir, dem das Kreuz in himmlischem Glanze erschien, eben dadurch sehr schön und sinnvoll angedeutet: "Im Kreuze sey Heil!""


A kereszt tisztelete kozmikus eredetű. Ez már jelen volt az Ószövetségben is:

http://maranatha.uw.hu/Biblia/ez.htm
http://www.bibliacatolica.com.br/13/33/9.php
Ezekiel könyve, 9
3. Izrael Istenének dicsõsége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán,
4. és így szólt hozzá: "Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyûségek miatt, amelyeket mûvelnek benne."
5. A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta!
6. Öreget, ifjút, szüzet, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemmel kezdjétek!" Megkezdték tehát a véneken, akik a templom elõtt voltak.
7. És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak.


Annak a Pálnak (korábban Saul), aki soha nem találkozott Jézussal, szintén a kereszt tisztelete volt az elsődleges:

Pál levele a korinthusiakhoz
1,18 A kereszt igéje Isten hatalma
Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje,


A kozmikus kereszt azonos a kozmikus sárkánnyal, aki a Jelenések könyve szerint maga a Sátán:

Jelenések könyve
12,1 A napba öltözött asszony
Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona;
12,2 várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott.
12,3 Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém;
12,4 farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét.
12,5 Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához,

12,9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.
12,10 Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: "Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket.

http://magyarorthodoxia.org/print/5/4/2.aspx
A Szent Kereszt felmagasztalása
Mivel az összes, a kereszt jelét említő szöveg kapcsolatban van az Ez 9,14-el, nyilvánvaló, hogy magának a keresztnek eszkatologikus vonatkozása is van. Az Evangéliumokban maga Krisztus beszél erről az eszkatologikus jelről: „Akkor majd feltűnik az Emberfiának a jele az égen és jajgatásba tör ki a föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel” (Mt 24, 30-31; Mk 13, 24-32; Lk 21, 25-33). Itt a kereszt, már az eszkaton, a végidő jele.


JHVH-nak, azaz a kozmikus Krisztus-nak a hatalmát és királyságát egy bizonyos kozmikus kereszt garantálja az elképzelések szerint, ami 1999.08.11-én realizálódott:

1999.08.11. 12:09 UT
Nap-Hold konjunkció:18,4°Oroszlán; -Uránusz oppozíció:14,7°Vízöntő; -Mars quadrat:16,9°Skorpió; -Szaturnusz oppozíció:16,9°Bika
(3,7°)
(teljes napfogyatkozás!)
- A Napbaöltözött Asszony (Fekete Madonna) megszüli a gyermekét (Jelenések könyve 12,9-13).
- A holtak "első feltámadása" (Jelenések könyve 20,5).
- Jézus "második eljövetele", ami valójában az ószövetségi messiásnak, Immánuelnek eredményezte a születéset. (Ézsiás 7,10-14; 11,1-3; 66,7-8; Mikeás 5,1-2; Jelenések könyve 12,5).



A keresztény mitológiának a csodaszarvassal kapcsolatos másik legendája Szt. Hubertus (Hubert de Liège; ? - 727/728) nevéhez fűződik. A születési évét 650 és 665 közé teszik egyes források, mások pedig kellő bizonyítékok hiányában inkább eltekintenek a találgatástól...
Egy nagypénteki napon vadászatra indult Hubertus, és egy csodaszarvas agancsai között kereszt jelent meg a számára ugyanúgy, mint Eustachius-nak:

http://lexikon.katolikus.hu/H/Hubert.html
Magyar Katolikus Lexikon
Hubert, Lüttichi, Szt (†Tervueren, Németalföld, 727. máj. 30.): püspök.
Nagyon szeretett vadászni. Egy nagypénteki vadászatán az Ardennek erdejében megjelent előtte egy szarvas, agancsai közt a feszülettel, és egy égi hang megtérésre szólította föl. 2 év múlva meghalt a felesége, ~ remete lett, majd Rómában a pápa szent. pp-ké; angyalok vitték neki a sztelési öltözékből hiányzó stólát.

http://www.domradio.de/aktuell/46318/di ... ttich.html
3.11.2008
Die katholische Kirche feiert das Fest des heiligen Hubertus von Lüttich
Verehrt von Jägern und Tierschützern
Nach dem Volksglauben ist Hubertus außerdem Schutzpatron gegen
Hunde- und Schlangenbisse sowie Wildtollwut und Wasserscheu. Auf Bildern wird er zusammen mit einem Hirsch dargestellt, in dessen Geweih ein Kreuz aufleuchtet. Bekannt ist die Legende, nach der sich Hubertus an einem Karfreitag zur Jagd begeben hatte, obwohl seine Frau ihn gewarnt hatte, den Todestag Christi nicht zu entweihen. Als er einen prächtigen Hirsch schießen wollte, leuchtete in dessen Geweih ein Kreuz auf. Der Heilige erkannte darin ein Zeichen des Himmels und fühlte sich zur Umkehr aufgerufen.

Hubertus wurde um 655 in Aquitanien in Südfrankreich geboren. Nach dem Tod seiner Frau empfing der auch als "Apostel der Ardennen" bekannte Adelige die Priesterweihe und missionierte seitdem in der Grenzregion von Belgien, Luxemburg und den Niederlanden. Um 705 wurde er Bischof von Maastricht, später verlegte er den Bistumssitz nach Lüttich. Hubertus starb 727 in der Nähe von Brüssel; bereits 743 wurde er heiliggesprochen. Seine Gebeine wurden 825 in das Kloster Andagium in den Ardennen überführt, das sich später St. Hubert nannte. In den Wirren der Reformationszeit gingen sie verloren.

http://www.int-st-hubertus-orden.de/htm ... ertus.html
Hubertus wurde vermutlich zwischen den Jahren 655 und 665 geboren. Über seine Herkunft lässt sich wenig feststellen.

Er war Schüler des heiligen Lambertus, Bischofs von Tongern und Maastricht, und wurde nach dessen Ermordung (etwa 703) Nachfolger auf dem Bischofsstuhl in Lüttich. Hubertus förderte die Mission und festigte die kirchlichen Strukturen vor allem im Raum der Ardennen, aber auch in Brabant.

Nach seinem Tode am 30. Mai 727 begrub man ihn in der St.-Petrus-Kirche zu Lüttich in der Nähe eines Nebenaltars. Am 3. November 743 erhob man den Leichnam und setzte ihn vor dem Hauptaltar erneut bei. Nach damaliger Auffassung war damit die Heiligsprechung vollzogen.

In der ersten Lebensbeschreibung (nach 743) wird Hubertus weder als jagdpassionierter Edelmann noch in Verbindung mit der Erscheinung des Hirsches mit dem Bildnis des Herrn zwischen den Geweihstangen erwähnt. Die darin enthaltenen Legenden sind eher banale Wunderberichte.

In der von Jacobus de Voragine zwischen 1263 -1273 herausgegebenen Legendensammlung "Legenda aurea" oder "Legenda sanctorum" wird der hl. Hubertus weder mit Namen noch mit einem Wunder erwähnt. Allerdings berichtet eine Legende von der Hirschvision des hl. Eustachius.

http://www.wilderleben.at/jagd/hubertus ... bertus.php
Die Legende von St. Hubertus
Der Legende zu Folge ging Hubertus um den Karfreitag herum auf die Jagd und folgte einem Hirsch, bis dieser ruhig stehen blieb und sich zu seinem Jäger umkehrte. Als Hubertus den Hirsch betrachtete, sah er zwischen dem Geweih ein strahlendes Kreuz und eine Stimme ermahnte ihn, seine weltlichen Interessen zu zügeln und sich stattdessen auf die wahren Werte zu besinnen. Daraufhin begab sich Hubertus geläutert in den Dienste Christi und half durch Wort und Tat.

http://www.heiligenlexikon.de/CatholicE ... ttich.html
The Catholic Enchyclopedia
St. Hubert
Confessor, thirty-first Bishop of Maastricht, first Bishop of Liège, and Apostle of the Ardennes, born about 656; died at Fura (the modern Tervueren), Brabant, 30 May, 727 or 728.

The tyrannical conduct of Ebroin caused a general emigration of the nobles and others to the court of Austrasia. Hubert soon followed them and was warmly welcomed by Pepin Heristal, mayor of the palace, who created him almost immediately grand-master of the household. About this time (682) he married Floribanne, daughter of Dagobert, Count of Louvain, and seemed to have given himself entirely up to the ponp and vanities of this world. But a great spiritual revolution was imminent. On Good Friday morn, when the faithful were crowding the churches, Hubert sallied forth to the chase. As he was pursuing a magnificent stag, the animal turned and, as the pious legend narrates, he was astounded at perceiving a crucifix between its antlers, while he heard a voice saying: "Hubert, unless thou turnest to the Lord, and leadest an holy life, thou shalt quickly go down into hell". Hubert dismounted, prostrated himself and said, "Lord, what wouldst Thou have me do?" He received the answer, "Go and seek Lambert, and he will instruct you."

http://www.scribd.com/doc/45307006/6/St ... th-century
Krueger creation care quotes
A Cloud of Witnesses

The Ecological Legacy of Christianity
Paulist Press, New York, 1978.
(183.) St. Hubertus
(650 - 727)
The German patron saint of hunters and all those involved in game management, SaintHubertus spread the message of wildlife conservation after he encountered an image of Jesus Christshining on a brilliant crucifix between the antlers of an albino red stag. The deer spoke to him andconveyed a message that became the basis for conservation programs throughout Germany andmuch of Central Europe. After this moving experience, he entered religious life and eventually became a bishop. In addition to preaching about the spiritual life, he taught that a right attitudetoward the animals was part of what Christ taught him in his forest encounter.God's revelation about respect for the deer Shortly after the death of his wife, St. Hubertus relates that he went out hunting, anddeep in the woods he encountered a beautiful red deer stag. With a glowing crossappearing between its broad antlers, the deer spoke to him, asking, "Why do you shootonly the best stags?"Awe struck, St. Hubertus could not answer. The stag warned Hubertus that because he and the other royal hunters shot only the healthiest and strongest of animals,there were not enough strong stags to breed a healthy herd. The deer said that huntersshould exercise restraint in their hunting and also take weaker stags to help make a morevigorous herd.St. Hubertus was ordained a priest and eventually a bishop, and he told his storyto other hunters who joined in practicing this vision of conservation. As his messagespread, many hunters altered their way of hunting and the herds of red deer flourished.St. Hubertus' attitude toward animals as "beings" rather than just sporting targetsfor hunters is still reflected in Germany. At his death, Hubertus' last words were,"Stretch the "pallium" (a clerical vestment) over my mouth, for I am going to give back to God the soul which I received from Him."Today, hunters in Germany still place a small branch of an oak or evergreen inthe mouth of the fallen game. That is an offering of the "last bite," signifying a finalsalute to the animal and symbolically giving back to God the life which it received fromHim.

Kép

Link
Kép
Buchmalerei

Kép
Statue und Jagdszene an der Fassade der Kirche in Saint-Hubert

Kép
Hubert Le Pévost: Die Vision des Hubertus, aus der Légende Saint-Hubert, in der Bibliothèque Nationale de France in Paris

Link
Kép
Vision des hl. Hubertus, 1459, Miniatur aus der Handschrift des Hubert de Prévost

Link
Kép
Die Bekehrung des heiligen Hubertus, Gemälde von Wilhelm Räuber, 1849 - 1926

Link
Kép
Die Bekehrung des heiligen Hubertus. Meister von Werden (Werkstatt des Meisters des Marienlebens), um 1463-1480

Link
Kép
Stained glass window by Franz Mayer in St.Patrick Basilica, Ottawa, Canada

Kép
A sculptural depiction of the miracle of the stag at Château d'Amboise, France.

Link
Kép
Deum Diligite Animalia Diligentes
"Ehret den Schöpfer indem ihr seine Geschöpfe ehrt"

Link
Kép
Saint Hubertus Deer

Link
Kép
Saint-Hubert (Belgien)

Link
Kép

A magyarázatok szerint ekkor már házas ember volt (több forrás is tudni véli, hogy 682-ben házasodott meg Dagobertnek, Löwen grófjának a lányával, Floribandéval?...), és a látomását követően két év múlva meghalt a felesége.
Szerintem az alábbi kozmikus kereszt megjelenésével hozható kapcsolatba a Hubertus nevéhez fűződő legenda:

672.03.19. 07:23 UT (Nagypéntek)
Nap-Mars-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:1,7°/6,6°Kos/28,5°Halak/3,7°Kos; -Hold oppozíció:1,7°Mérleg;
-Neptunusz quadrat:26,1°Nyilas; -Plútó oppozíció:0°Rák
(8,1°/10,5°)

Ez a kereszt kifejezetten a Názáreti Jézus kínhalálakor létrejött kozmikus kereszthez hasonlatos, hiszen nemcsak a Shem ha-Mephorash ("Isten 72 szelleme") kozmikus forrásait felépítő égitestek alkották, hanem az akkor még elvileg nem ismert (?...) Neptunusz és Plútó planéták is részt vettek a kereszt kialakításában:

Jézus keresztre feszítése:
25.04.01. 22:19 UT +2.00 Jeruzsálem, Vasárnap (3785.Nisan 14/15. - Peszách ünnepe!)
Nap-Mars-Szaturnusz konjunkció:9,8°/10,8°/4°Kos; -Hold oppozíció:9,8°Mérleg; -Uránusz quadrat:9,7°Rák;
-Neptunusz-Plútó oppozíció:12,9°/9°Bak
(6,8°/8,9°)
(Azzal, hogy a Jupiter is részt vett a kozmikus kereszt kialakításában, növekedett a radix negatív szellemi hatása.)

Az i.sz. 672.03.19-én realizálódott kozmikus kereszt valóban a keresztény nagypéntek ünnepéhez kötődik, ellentétben Jézus keresztre feszítésével, ami szerintem vasárnap történt. Feltehetőleg ezért lett a Pál-féle kereszténység pihenőnapja a vasárnap, az ószövetségi szombat helyett.

További konstellációk, melyek ekkortályt jöttek létre, és a Shem ha-Mephoras-nak ("Isten 72 szellemének") voltak a kozmikus forrásai:

672.12.25. 03:56 UT
Nap-Hold
~Neptunusz konjunkció:7,2°/7,2°Bak/26,2°Nyilas; -Plútó oppozíció:2°Rák; -Mars quadrat:2°Mérleg; -Szaturnusz-Uránusz oppozíció:2°/4°Kos
(5,2°/11°)

673.03.24. 04:25 UT Csütörtök
Nap-Hold-Szaturnusz-Uránusz konjunkció:6,3°/6,3°/10,8°/7,8°Kos; -Mars oppozíció:6,2°Mérleg;
-Plútó quadrat:1,1°Rák; ~Neptunusz oppozíció:28,3°Nyilas
(4,6°/12,5°)

694.12.22. 07:07 UT Kedd
Nap-Hold-Szaturnusz konjunkció:3,9°/3,9°/8,8°Bak; -Uránusz oppozíció:10,6°Rák; -Mars
-Jupiter quadrat:8,6°/1,4°Kos (6,7°/9,2°)

697.10.20. 21:15 UT Szombat
Nap-Hold-Mars konjunkció:0,7°/0,7°Skorpió/29,8°Mérleg; -Szaturnusz quadrat:5,4°Vízöntő; -Uránusz oppozíció:26,3°Rák
(9,1°)


Kidolgozása folyamatban van!
Benutzeravatar
Admin
Forum Admin
 
Beiträge: 123
Registriert: 05.2013
Wohnort: Deutschland
Geschlecht:


Zurück zu "Shem ha-Mephorash"

 
cron